A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
114 VII. ÜLÉS. legelkeseredettebb ellenségeket fogjuk találni. És ezeket neveltünk nem mi, hanem nevelte at közös pénzügyminister úr és a közös kormányzat. Ha valaki azt hiszi, hogy csak a mohamedánok elégedetlenek, csalatkozik. Itt van egy Memorandum der serbischen orthodoxen Kirchen- und Schulgemeinde, egy újabb füzet, mert — a mint mondom — már egy egész litteratura keletkezett azon gyönyörűséges kormányzati rendszer körül, a melyet ott inauguráltak. Ha én kérdem: mit lehetne tenni, akkor azt mondom, hogy szakítani kell az eddigi rendszerrel. Az eddigi rendszer beillett talán az occupatio után közvetlenül ; de húsz év után vagy más eredményekre kellett volna jutni, vagy ha nem jutottak más eredményekre, akkor újonnan kell kezdeni, jobban kell kezdeni, ezzel szakítani kell. Nagy baj az, hogy mi nem tudunk ellenőrizni. Én szerettem volna magam lemenni Boszniába, hanem nem megyek, t. közös pénzügyminister úr, (Derültség.) mert a minister úrnak szárnyai alá kellene ott hujnom. A t. minister úrnak jóakaró segédszemélyzete az embert szintén olyan atyáskodó felügyelet alá venné, mint a bosnyákokat és mutogatná neki azt, a mit ók akarnak, de nem azt, a mit én szeretnék látni, és megeshetnék velem, hogy én ugyanabba a fogházba jutok, a hol az a szegény ember siny- lett, a kit Mostarból elküldték, rám csuknák az ajtót és többé ide vissza nem jönnék. (Derültség.) Én Boszniába csak akkor megyek, a mikor úgy mehetek és oda mehetek, a hová én akarok és meggyőződhetem azokról a dolgokról saját szemeimmel, nem másokával. Nem új ez a rendszer, melyet a t. közös pénzügyminister úr folytat Boszniában. Emlékeztet az engem egy nagyon érdekes politikai perre, a mely e század elején folyt le Angliában Warren-Hastings perében : nyolcz éven át perelték hasonló dolgok miatt, a vége az volt, hogy felmentették. Én is szeretném a t. közös pénzügyminister urat felmenteni, nem akarom öt vád alá helyezni, hanem az én meggyőződésem az, hogy az a szerencsétlen beamterwirtschaft az oka, hogy ellenőrizve nincsen kellőleg, hogy ott a hivatalos közegekkel az ellenőrzést senki sem gyakorolja. Ez oknál fogva egy indítványt vagyok bátor a t. országos bizottság elé terjeszteni és legmelegebben ajánlom azt elfogadásra. Mert végre- valahára tiszta képet kell nyernünk. Látnunk kell, hogyan vannak ott a viszonyok és hogyan fejlődnek, igaz-e, a mit azok a szerencsétlen emberek elpanaszolnak, vagy pedig a t. minister úrnak van igaza? Igazságot kívánok szolgáltatni, de meghallgatás és látás nélkül igazságot nem tudunk szolgáltatni, annál kevébbé, mert a közös kormánynak minden lépése oda irányul, hogy burkoljon. Ne méltóztassék előttünk a valót elburkolni. Az elsőt abból is lehet igazolni, hogy ezen budgetet is úgy terjeszti elé, a hogy előterjeszti. Az én indítványom következőleg szól : »Indítvány. Küldessék egy bizottság ki, mely a helyszínén a bosnyák-herczegovinai állapotokról magának tájékozást szerezzen, valamint azon elé- gületlenség okait vizsgálja, a mely a benszülött lakosságnál észlelhető és erről a jövő évi országos bizottságnak tegyen jelentést.« (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Kiváu még valaki szólani? Okolicsányi László: T. országos bizottság! Szereltem volna, ha azon súlyos vádak után, a melyek Rakovszky István t. barátom ajkairól itt elhangzottak, a közös kormány részéről hallottunk volna nyilatkozatot. De miután azt látom, hogy a vita bezáratik, és a pénzügyminister úr, úgy látszik, csak a vita bezárása után szándékozik felelni, nem akartan ezt bevárni, mert meglehet, hogy az ő nyilatkozata után azt itt hallottakra további reflexiók megtételének szüksége is fel fog merülni. Magával a költségvetéssel nem szándékozom felszólalásomban foglalkozni Foglalkozni kívánok kizárólag azokkal a kérdésekkel, a melyek Bosznia beligazgatásával, az ott mutatkozó, valóban tarthatatlanoknak látszó állapotokkal, az onnét folytonosan felhangzó súlyos panaszokkal függnek össze. Mielőtt azonban ezekre rátérnék, fel kell még vetnem azt a kérdést, hogy tulajdonképen mi fog történni Boszniával? Monarchiánk 1879-ben azt a megbízást kapta az európai nagyhatalmaktól, hogy Boszniát szállja meg, tartsa megszállva további intézkedésig, és azóta a monarchia feladatának tekintette, hogy ebben az országban úgy gazdasági,
