A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
U IV. ÜLÉS. megnyugvással vettünk tudomást azokról a terhiekről, melyek a hármas-szövetségből reánk háramlottak, sőt azon közgazdasági inferioritás- ról is, melylyel a hármas-szövetség alatt a két szövetséges állammal szemben jutottunk. Mert láttuk ennek a szövetségnek az értékét, mert meg voltunk győződve arról is, hogy ennek a hármas szövetségnek kiszámíthatatlanul nagy értéke van, különösen tekintettel arra a biztosítékra, a melyet Oroszországgal szemben nekünk nyújtott. Most azonban máskép kezdünk gondolkozni, mert azt látjuk, hogy a helyzet határozattan megváltozott s hogy a hármas-szövetségre ma már oly intensiv szükség nem forog fenn, mint fen- forgott annak előtte, mert állítólag létrejött egy megegyezés, köztünk és az orosz birodalom közt a Balkánon folytatandó politikát illetőleg, a miből az következik, hogy onnan a viszály iiszke már nem pattanhat ki olyan könnyen, mint a hogy attól ezelőtt félni lehetett. Én úgy érzem, t. országos bizottság hogy a conjuncturák a mi érdekünkben határozottan megváltoztak, hogy a hármas-szövetségre nem annyira Ausztria-Magyar- országnak van szüksége, mint inkább a német birodalomnak, nem beszélve Olaszországról, melyre vonatkozólag meg vagyok győződve, hogy a hármas-szövetség reá nézve létkérdést képez. Mi következik ebből? Az én felfogásom szerint az, hogy a hármas-szövetség megújítása alkalmával monarchiánknak okvetlenül oda kell törekednie, hogy ebben a szövetségben határozott, önálló positiora tegyen szert, domináló állást foglaljon el és a monarchiának minden tekintelben kerülnie kell azt, hogy a közgazda- sági conjuncturák oly formán alakuljanak, hogy a mi közgazdasági érdekeinket úgy a hogy a múltban történt, aláássák és megrendítsék. A külügyminiszter úr ő excellentiájának múlt évi exposéja határozottan hangsúlyozza azt, hogy politikai tartalmú szövetségek becsét nem szabad gazdasági értékekkel mérni. Akkor ezt magamévá tettem, de megfontolva a körülményeket, megfigyelve a viszonyokat, azon meggyőződésre jutottam mindinkább, hogy egy politikai szövetségnek csak annyiban és csak akkor van értéke, hogyha az a szövetség a politikai szövetségben álló államok anyagi érdekeit nemcsak hogy nem ássa alá, hanem azokat, ha lehet, határozottan védi és istápolja. Mit használt nekünk az a külügyi politika, a mely a békének állandósítását csak a fegyverbenállás és a felfegyverzés öldöklő terheivel és a közgazdasági conjuncturák aláásásának minden hátrányaival képes megvásárolni? Az ilyen külügyi politika nem nyugodhatik egészséges alapon és végeredményében nem nyújthat állandó előnyöket azon állam számára, a melynek érdekében az űzetik. Mert a mig állandóan fokoznunk kell a had- ügygyel járó) terheket ; mig az államnak és a nemzetnek nemcsak áldozatkészségét, de áldozatképességét is a roskadásig igénybe kell vennünk, addig, meggyőződésem szerint, az ezen áron szerzett conjuncturákon alapuló béke tulajdonképen nem más, mint illusio, a mely magában hordhatja gyakran a végveszély csiráit is. Tisztelettel kérdem, a t. országos bizottság, mi értékök van azon politikai conjuncturák- nak, a melyeket úgyszólván csak anyagi erőnknek végső megfeszitésével és tényleg adósság árán kell készpénzzel megfizetni. Én azt tartom, hogy csak oly politikai conjuncturáknak van értékök, a melyek oly békét biztosítanak, a melynek agise alatt és a melynek révén nyugodtan, következetesen, folytonosan lehet fejlesztenünk közgazdasági érdekeinket és anyagi erőinket és minden más conjunctura csak áldozat, a mely felér egy állandó fegyverbenlét minden hátrányával és terheivel. Ilyen viszonyok közé jutottunk a legközelebbi múltban és ezek a viszonyok annál is terhesebbek, mert ezek közgazdasági érdekeinket nemcsak hogy nem istápolják, hanem fájdalom eléggé tapasztalhattuk, bizonyos mértékben hátrányosan is befolyásolták. Tisztelt országos bizottság! Nem akarok ezen themáról ez alkalommal bővebben beszélni, mert hiszen a legutóbbi delegationális ülések alkalmával a külügyek tárgyalásánál ezen kérdést a magam részéről már meglehetősen kimerítettem. Azonban egyet ismételten hangsúlyoznom kell és ez az, hogy a mennyiben — amint a kül- ügyminister úr exposéjából is kitűnt — tényleg megváltozott a helyzet és pedig a mi előnyünkre, szükséges ezen helyzetet a monarchiának nem kizsákmányolnia, hanem a maga rendje és módja szerint határozottan kihasználnia. Én Ml
