A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 25 mindenesetre azt tartom, hogy a megváltozott helyzet egyrészt, másrészt az a körülmény, hogy a hármas szövetség most meg fog ujjitatni, — mindenesetre biztató reményt nyújt nekünk arra nézve, hogy a külügyminister úr ő exellentiájá- nak azon kívánsága is megvalósulhat, a melyet ő a legutóbbi exposéja alkalmával ezen szavakkal fejezett ki, hogy a politikai viszonyok benső- sége érdekében modus vivendit kell találni, mely a közgazdasági irányban felmerülő ellentéteket lehetőleg elkerülni és kiegyenliteni alkalmas. Nézetem szerint t. országos bizottság, ez itt a punctum saliens és nekünk ide kell irányítanunk minden politikai törekvésünket, minden erőnket. Mert ez a hármas-szövetség az én felfogásom szerint csak akkor fog reánk nézve előnyösen érvényesülni, csak akkor fog bele menni a nemzet vérébe, a nemzet köztudatába csak akkor lesz igazán popularis, ha mindenki meg lesz győződve arról, hogy az nemcsak politikai előnyöket biztosit, hanem a nemzet létalapját képező közgazdasági érdekeket is közvetve istá- polni fogja. T. országos bizottság! Ha ily irányban fog a mi külügyi politikánk vezettetni és ebbe a mederbe érvényesülnie a külügyi kormány kétségtelen jóakarata, akkor a magam részéről is teljes bizalommal fogok adózni küliigyeink vezetőségének; mindaddig azonban, mig ebben a tekintetben határozott irányt nem látok mindaddig legalább is nem mérhetek a bizalomnak azzal a mértékével, a mely a külügyi albizottság jelentésének legutolsó passusában foglaltatik. T. országos bizottság ! Szükségesnek tartom kijelenteni, hogy részemről nem forog fenn a szándék arra nézve, hogy az ellenzékieskedést, az ellenzéki szellemet belevigyem a delegációba En minden egyes alkalommal a monarchia jól felfogott érdekét véve tekintetbe, esetről-esetre fogom megconstruálni azt az álláspontot, a melyet a felmerülő kérdésekben elfoglalni szükségesnek, jónak és hasznosnak tartok. Azonban visszatérve arra a bizalmi nyilatkozatra, a mely a külügyi bizottság jelentésének legutolsó passusában foglaltatik, én teljesen osztom azt a nézetet, a melynek ezen delegáció egyik igen kiváló tagja, Keglevich István gróf ür, a múlt évben kifejezést adott a külügyi költségvetés tárA közös ügyi országos bizottság naplója. 1902. gyalásának legelső ülésén, a mikor, nézetem szerint igen helyesen, kijelentette, hogy a bizalomnak expressis verbis való kifejezésére tulajdonképen szükség nincsen, mert hiszen a költség- vetésnek megszavazása magában véve is bizalmi nyilatkozatot involvál és nagyon tapintatos, nagyon szükséges, nagyon fontos volna a bizalmi nyilatkozatokat eltenni oly időkre, mikor azokra esetleg szükség forog fenn és mikor azokkal nyomatékkai hatni akarunk. Továbbá azt is mondotta ő excellentiája, és ezt is aláírom, hogy nem tudjuk constatálni ezen bizalom kifejezésénél azt sem, vájjon tulajdonképen a delegáció bizalmának kifejezése milyen mértékben és milyen mérvben képviseli a nemzetnek bizalmát. De, t. országos bizottság, én nemcsak ezért nem teszem magamévá a bizalomnak nyilvánítását ilyen formában és ilyen expressis verbis kifejezve, hanem azért sem, mert felfogásom szerint nem teljesitik külügyeink vezetésében azt, a mit teljesíteni, azt hiszem, a monarchia érdekében nagyon szükséges volna és a mi nem más, mint a monarchia belső anyagi erejét összhangba hozni a monarchia nemzetközi positió- jával Ennek a javára az előbbit elnyomni, ennek javára az előbbit lefokozni semmi tekintetben sem tartom megengedhetőnek, mert ebből nem következik egyéb, mint a nemzet anémiája, gyengesége, egy betegség, a melynek kimenetelét belátni nem lehet. Épp igy áll ez, t. országos bizottság, a haderőnek fokozására vonatkozólag is, mely csak addig fejleszthető ésszerűen, — az én felfogásom szerint, — a mig nem kénytelen a nemzet testéből és a nemzet véréből táplálkozni, mert a mely pillanatban ez az eset beáll, akkor a nemzet életerejének sorvadása is bekövetkezett. Én úgy érzem, t. országos bizottság, hogy csak egy hajszál választ el bennünket ettől a ponttól és a midőn azt mondom, hogy én magam részéről nem tudom lelkiismeretemre venni a nemzet vállaira m 'g nagyobb terheket róni, mint a minők eddig reá rovattak, tekintettel a mi sanyarú anyagi viszonyainkra, egyúttal kijelentem, hogy ezt nem ellenzéki viszketegből és nem ellenzéki pártállásomból kifolyólag teszem, hanem azért teszem, mert parancsolja ezt egyrészről a nemzet iránti szeretet és a dynastia iránti 4
