A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1902 - hiteles kiadás (Bécs, 1902)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 23 kilenczedszer van szerencsém a külügyi albizottság jelentését a t. országos bizottság elé terjesztenem, (Éljenzés.) azzal a kéréssel, hogy méltóztas- sék azt magáévá tenni és a jelentés végén foglalt indítványt elfogadni. (Éljenzés.) Ezen meglehetős hosszú idő alatt tartózkodtam attól, hogy az albizottság jelentését valamivel hosszabb bevezető beszéddel kisérjem, mert azt gondoltam és gondolom ma is, hogy a mit az albizottság elmondandónak vagy elmond- liatónak tart, azt ő a maga jelentésében elmondja; ezen pedig túlmenni és a bizottság nyilatkozatát az én saját egyéni nézeteim szerint kibővíteni, az én nézeteimmel megtoldani, arra én — megvallom — erről a helyről és előadói minőségemben nem tartom magamat sem hivatottnak, sem jogosultnak. Ehhez az állásponthoz ragaszkodom mais, annyival inkább, mert éppen ebben az esztendőben a t. külügyminister úrnak expo- séja oly világos, oly kimerítő képét adta az egész nemzetközi helyzetnek, hogy ahhoz hozzá- tennivalóm alig van. A külügyminister úr igen sok részletet karolt fel és ezen részletek közt voltak — nem lehet tagadni — nagyon kényes természetűek is; ő ezeket is tárgyalta, azzal a nyíltsággal, melyet a parlament küldöttei tőle megkövetelhetnek, tárgyalta azzal a határozottsággal, mely az önérzetes államférfiuhoz méltó, de tárgyalta egyszersmind azzal az óvatossággal és azzal a finom gyengédséggel is, mely gondosan kerüli mindazt, a mi akárcsak távolról is a provocatio látszatát viselné magán. A külügyi albizottság azután a maga jelentésében tőle kitelhetöen követte a minister úrnak ezen jó példáját. Én pedig, nem akarván rontani a dolgon, egyetlen egy rövid megjegyzésre fogok szorítkozni, s ez vonatkozik a minisLeri exposénak egyik legérdekesebb és legfontosabb részletére. A mióta t. i. ezen exposé a delegatio elé terjesztetett, ezen részletre nézve, értem tudniillik azt, a mely a franczia-orosz kettős szövetségre, annak természetére és czéljaira vonatko zik, a minister úr által elmondottak fényes illus- tratiót és igazolást találtak azokban az eseményekben, melyek éppen a legutolsó napokban Pétervárott lejátszódtak, és azon nyilatkozatokban, melyek ott a legilletékesebb személyiségek ajkairól elhangzottak. Ezen rövid megjegyzés után csak arra kérem a t. országos bizottságot, méltóztassék a külügyi albizottság jelentésének értelmében kimondani, hogy : A magyar országos bizottság a külügyminister úr által követett politikát úgy a vezéreszmékre, mint a gyakorlati keresztülvitelre nézve helyesli, a minister úr irányában külügyeink épp oly ügyes, mint méltóságteljes és sikeres vezetéséért legmelegebb elismerését, a jövőre nézve pedig teljes bizalmát fejezi ki és a külügy- ministeriumnak 1903. évi költségvetését átald- nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Kristóffy József* jegyző: Zichy János gróf! Zichy János gr: T. országos bizottság! Az a párt, melyhez szerencsém van tartozni, a külügyi kormány politikáját a múltban abban a keretben és mederben, melyben az vezettetett, mindenkor magáévá tette, mert azon meggyőződésben volt, hogy a hármasszövetség, a mely alapját és sarkkövét képezte külügyi politikánknak, minden tekintetben megéri azokat az áldozatokat, melyek ezen szövetségből kifolyólag a nemzetre és a monarchiára háramoltak, mert meg voltunk és megvagyunk győződve arról, hogy a hármas szövetségben határozott és erős garancziát képez észak felé Oroszországot illetőleg, másrészt pedig egy hatalmas támpontot, a melyen a monarchia megvethetvén lábát, nyugodtan szemlélhette a Balkánon örökké tornyosuló felhőkben czikázó villámokat. A helyzet a külügyminister úr exposéja értelmében épp úgy mint a külügyi albizottság jelentése szerint és a múlthoz képest javult, a politikai conjuncturák határozottan előnyösen változtak, tagadhatatlanul a hármas-szövetség következtében is. Az Oroszországgal állítólag létrejött entente passzivitást biztosított a Balkánon, s ép ez az entente sokat levon felfogásom szerint a hármas szövetségnek, ha nem is értékéből, de mindenesetre azon szükségességnek intensivitásából, a mely az ahhoz való ragaszkodást részünkről eddig feltétlenül szükségessé tette. Máig, megvallva, ha nem is szívesen, ha nem is könnyen, de mindenesetre bizonyos lelki
