A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
166 V. ÜLÉS. rendelkezésére állott volna és azt hiszem, sok olyan vádat ejtett volna el, a melyet igy felhozott. Felemlíti az igen tisztelt bizottsági tag úr, hogy a cadetiskolákban és az akadémiában német nyelven képezik ki a tisztikart, olyaténké- pen, hogy azok is, a kik a magyar nyelvet az intézetbe való belépésük előtt bírták, mire onnan kilépnek, azt csak törve-zúzva beszélik, szóval, elfelejtik az anyanyelvűket. Bátorkodom ezt is kereken tagadásba venni. A mint méltóztatnak látni, a delegatióban is van a hadügyministe- riumnak nehány segédközege, a kik szintén katonai nevelőintézetben nyerték kiképeztetésöket, de nem felejtették el anyanyelvűket, beszélik azt folyékonyan és jól, ha nem is képesek talán academicus előadásokat tartani. Azonkívül a legújabb időben változott a helyzet, a tisztikar nevelése eltért a hagyományoktól annyiban, hogy egy magyar tannyelvű academia is van, a melyben teljes és tökéletes szabad választása van minden ifjúnak arra nézve, hogy a császári és királyi közös hadseregben, vagy a magyar királyi honvédségnél akar-e szolgálni. Majd a legközelebbi jövőben meglátjuk, hogy mennyiben érvényesül ez, mert úgy tudom, hogy ebben az esztendőben lesz onnan a kilépés. A t. delegatus úr kárhoztatja a katonai nevelést azért is, mert szerinte az nagyon egyoldalú. Megadom, tökéletesen igaza van, de én csak szeretném ismerni a nevelés bármely más irányát, a hol universalis embereket nevelnek. Azt hiszem, nagyon hálás lenne a közoktatás, ha ennek a receptjét fel lehetne találni. Universalis ember alig kerül ki valamely iskolából, a katona, az orvos, az ügyvéd mind a maga tudományait tanulja, de hogy az ügyvéd doctor is legyen, az nem igen szokott előfordulni. Ha a katona abbahagyja a pályáját: bocsánatot kérek, még mindig találhat alkalmazást, a menynyiben elég ismerete van. Megadom, hogy nem a legmagasabb fizetési osztálynál kezdi, hanem valamelyik alacsony osztályon, mint minden kezdő. De ebben az irányban különben is történt némi változás; már az albizottság ülé-ében felemlittetett, hogy a katonai vizsgákon ezentúl érettségi vizsgák lesznek; lesznek érettségi vizsgák a cadetiskolákban is és ez mindenesetre oly alap, a melyen az ifjú, ha annak idején a katonai pályát ott akarja hagyni, könnyebben építhet. A becsületügyi eljárást is felemlítette az igen tisztelt delegatus úr, és ebben többek közt felhozta azt is, hogy a becsületügyi eljárás utján még a politikai meggyőződést is üldözik. Bocsánatot kérek, én erre nem tudok esetet. De igenis tudok egy esetet, a melyről magán utón hallottam beszélni, a mikor a tisztiállás becsületével össze nem férő dolgokról volt szó, a melyek azonban a politikát is érintették; az illető természetesen nem az előbbit, hanem a sokkal hangzatosabb politikai kérdést tolta előtérbe, holott ez tényleg nem felel meg a valóságnak. Azzal a politikai kérdéssel mindenesetre volt olyan más ténykedés is összefüggésben, a mely miatt az illető tiszt vagy kénytelen volt tiszti rangját letenni, vagy pedig magát a becsületügyi eljárásnak alávetni, de politikai kérdésekkel a katonai becsületügyi eljárás soha nem foglalkozott és nem is fog foglalkozni, mert szem előtt tartja a törvénynek azt az intézkedését, hogy politizálnia nem szabad. Említeni méltóztatott a múlt ülésben egy esetet, a hol a becsületbiróság valakit felmentett s azután a kerületi parancsnokság új eljárást rendelt el, a mely az illetőt elitélte. Bocsánatot kérek, talán nem épen jól alkalmazott példa volt ez, mert itt nem politikai kérdésekről volt szó, hanem arról, hogy valaki jogérvényesen elítéltetett felségsértés miatt. Ismerem az ésetet, el volt Ítélve felségsértés mi,itt és a becsületügyi bizottság helytelen informatiók alapján felmentette, de később észre kapott, megtudta a valódi tényállást és megindította az új eljárást, de nem a kerületi parancsnokság rendeletére, hanem mert a tisztikar kívánta, mél- tóztassék arról meggyőződve lenni. Hogy a tiszti állás ne volna elég szilárd hasison, hogy az inog, mert mindenféle olyan követelmények vannak, a melyek annak solid postamentumát megmozgatják: ez ellen is tiltakoznom kell. Minden tiszt, a ki állása kötelmeinek megfelel, a ki kötelességét teljesiti, ép- oly szilárdan áll helyén, époly biztosan van állásában, mint minden más hivatalnok. A tisztre külön befolyások nem gyakoroltatnak, őket nem
