A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

167

nyomják, a minek bizonyítéka az is, hogy van 30 — 40 esztendős szolga is elég. Hogy ezek mégis szeretettel és kedvvel szolgálnak, ez ennek mégis legjobb bizonyítéka.

Az elhelyezésekre nézve három kategóriát említettek a t. delegatus urak. Az egyiknél ha jól emlékszem, azt a kitételt méltóztatott használni — egész szervezetek áthelyezése. Gondolom, egyes csapattestek áthelyezését értették az alatt, a másik kategória az, hol egyes tiszteket helyeznek át. A mi az elsőt illeti, hogy minden más tekintettől eltérjek, ennek az az oka, hogy a kiképezéshez múlhatatlanul szükséges, hogy a gyakorlatok ne egy és ugyanazon terepen végeztessenek. Ennek igazolására szolgál az a néhány beszéd is, melyet a t. bizottsági tag uraktól hallottunk, mennyire önállónak, elő- vigyázónak és találékonynak kell a katonának lennie, hogy a mai feladatoknak megfeleljen. Ha valaki három esztendőn át egy lapos vidéken, például Szolnokon van állomáson és két kilométerre maga előtt egy buczkát nem lát, miképen tanulja meg azon a vidéken a terepet felhasználni és testi ügyességét fejleszteni ? Annak a katonának kiképzése érdekében múlhatatlanul szükséges, hogy addig, a mig tényleg szolgál, más helyütt is ismerje meg a terepet és a vidéket.

A tiszti, a személyes áthelyezés, az minimális. Előfordulnak oly esetek, hogy az egyik ezredben több a tiszt, a másikban kevesebb s itt előáll a kiegyenlítés szüksége. Hogy az illetőnek ezt nem adják előre tudomására, ennek oka az, hogy váratlan haláleset, vagy a szolgálat váratlan elhagyása idézi elő az áthelyezés szükségét. De tagadásba veszem azt, hogy ez az illető tisztnek lényeges anyagi veszteséget okoz — nem mondom, hogy valami csekély vesztesége nincs, de az áthelyezés költségét a kincstár megtériti. A gyermekek nevelését is méltóztatott felemlíteni, mint a melyre hátrányosan hat a garnison-változtatás. Ez rendesen szeptember végén szokott történni, mikor az iskolai időszak kezdődik, igy sem érheti olyan súlyosan. Elkerülni pedig nem lehet, mert a hol ennyi ezer lélekről van szó, a változások gyakoriak s az egyik helyen mutatkozó hézagot a másik helyen lévő fölösleggel pótolni kell.

A mi az egyes ezredek áthelyezését illeti, minden egyes ezrednek kiegészítő zászlóalja a kiegészítési kerületben van és az ezred közti elhelyezés egyébre nem terjedhet mint arra, hogv a kiegészítő zászlóaljtól az ezredhez vagy az ezredtől a kiegészítő zászlóaljhoz történik.

Kifogásolta az igen tisztelt bizottsági tag úr azt is, hogy a hadsereg békeszervezete nem felel meg a hadi szervezetnek. Bocsánatot kérek ez teljesen és tökéletesen fedezi magát és azonos; csak nem kell szem elől téveszteni azt, hogy háború esetén vannak alakulások, melyeket nyilvánosságra hozni nem szabad Azt megengedem, hogy az osztrák-magyar monarchia védereje 15 hadtestbe bele nem fér, hanem vannak alakulások, melyek mulhntlanúl szükségesek s bele tartoznak olyan hadrendbe, a mely nyilvánosan nem tárgyalható. A honvédség, — sem az egyik, sem a másik, — nem tartozik ezen 15 hadtest keretébe, legfölebb egyik vagy másik hadtesthez be van osztva, de had- rendszerúleg külön hadosztályokat képez.

Kifogásolni méltóztatott és megjegyezni azt is, hogy a magyar tisztek száma azért csökken a hadseregben olyan nagyon, mert a honvédséghez lesznek áthelyezve. Az 1889-iki törvényczikk 51. §-a határozott intézkedést tartalmaz arra nézve, hogy a hadseregben való szolgálati kötelezettségnek eleget tett tisztnek joga van Lajtán innen az osztrák s megfordítva Lajtán túl a magyar honvédséghez való áthe- lyeztetését kérelmezni. Ha ő Felsége ezt az áthelyezést megengedi, akkor az illetőt áthelyezik, ha nem engedi meg, visszatartatik. A had- ügyminister a maga initiativájából nem küldi a tiszteket oda, de igenis százszámra fekszik a kérvény, melynek eleget tenni nem lehet, mert a honvédemi miniszter úr a honvédségi létszámra való tekintettel őket át nem veheti. Minden, esetre törvényhozási intézkedés kellene ahhoz, hogy megtiltassék a magyar állampolgárnak, Magyarország szülöttjének, hogy ha 10 esztendeig szolgált a hadseregben és kedve tartja, hogy szolgálatát a honvédségnél folytassa, hogy ezt megtehesse. Eddig volt a törvény olyan humanus, hogy ezt megengedte.

A felső parancsnoksági helyeken, mihelyt egyszer az illetőre a rangsor reá jön, elnyer