A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
162 V. ÜLÉS. a katonai kiképzésben a tiszt a legénységgel szivben, lélekben, hazafiságban, értelemben összeforrjon és ezáltal a teendők kevesbbitése is be- következhessék. Ez az, t. országos bizottság, a mit az anyagi terhek szigorú mérlegelésénél még figyelembe kell venni. Nem tudjuk eléggé hangoztatni, hogy könnyelműség volna Magyarország részéről és a törvényhozás részéről, teljesen eltekinteni a nemzet anyagi és kereseti viszonyaitól, midőn látjuk minden téren azt a sülyedést, a mely alatt egész kereseti ágak szenvednek, mikor az egész iparososztály tönkre ment harmincz év kereseti viszonyainak alakulása folytán, midőn a gazdákra nehezedik ez a teher, a mely tőkéjüket is igénybeveszi és a mely nem önkéntes adakozás, mert hiszen azt nem lehet megbírálni, illetőleg nem lehet rájok bízni, hogy elbírják, megbirják-e a terhet, hanem ez kényszerkörülmények közt nehezedik a nemzetre, ezt meg kell fizetni, a mit az illető csak terheinek fokozásával érhet el, csökkentve igy szolgáltatási képességét és igy áll elő az, hogy harmincz év múlva ott vagyunk, hogy ez a nemzet anyagi erejében nem fejlődött, hanem teljes mértékben visszaesett; és mégis e téren újabb igényekkel és kívánalmakkal állunk szemben, a melyeket nézetem szerint is mérlegelni kell, a melyek a katonai szolgálat szempontjából helyesek és szükségesek, de a melyeket nem lehet keresztülvinni a nélkül, hogy az országot más téren katonai terhektől meg ne szabadítsuk, hogy ne könnyitsünk annak terhein; csakis ily recompensatio mellett lehet ezeket az újításokat, lehet ezeket a czélszerű előnyöket a hadseregben keresztülvinni. A másik, t. országos bizottság, a közjogi kérdések rövid taglalata. Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam a közös hadsereg szervezetét annyiban tartja jobbnak, mert az több védelmi biztosítékot nyújt az országnak. E felfogást szó nélkül nem hagyhatom Nem adhat a nemzeti hadsereg védelménél nagyobb védelmet az ország- nak egy olyan hadsereg, a mely meg van fosztva minden erkölcsi tartalomtól, a melyből kiveszik a legfőbb erkölcsi rugókat, a melyek a hadakat veszélyek idején vezetik, a melyben nem honolhat igazi lelkesültség és hazaszeretet; ezek nélkül a védelmi erő teljes kifejlődése nem is képzelhető. Teljesen téves felfogás az, mintha tökéletesebb védelmi szervezetünk volna a közös hadseregben, mint, ha Magyarország haderejében a magyar állami szervezet^ a magyar nemzeti lelkesültség nyerne gyökeret és nyerne tápot. Hiszen, ha ez a felfogás állana, akkor minden nemzetnek irányadóul szolgálhatna, akkor a nemzetek, kicsinyek és nagyok egyaránt, adják fel külön fennálló nemzeti szervezetüket és menjenek közösségbe és állapítsanak meg vagy egy volapüknyelvet, vagy más, idegen nyelvet és tartsanak ekként közösen hadi szervezetet. De sehol nemzetnem követi e kishitű és kislelkű példát, hanem kicsiny és nagy nemzet a nemzeti védekezésre fordítja legfőbb figyelmét, legfőbb gondját. Törvényeink, a melyeket t. képviselőtársam idézett, nem csak azt kívánják, hogy magyar tisztek szolgáljanak a magyar ezredekben ; még az 1S67-iki törvényekben sincs benn sehol, hogy annak a közös hadseregnek kizárólag osztrák nyelvű vagy osztrák vezényletü hadseregnek kell lennie. Magában az 1867-iki törvényben kifejezetten benne van a »magyar hadsereg« kifejezés, többszörösen a törvénynek egész szakaszainak végigvonul; így például a 11. §-ban benn van, hogy mindaz, a mi az egész hadseregnek, »és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének« vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ö Felsége hatáskörébe tartozik. A 12. §. szerint »a magyar hadsereg időnkénti kiegészítését« az ország magának tartja fenn. A 14. §. szerint »a magyar hadsereg egyes tagjainak polgári viszonyairól« a törvényhozás fog intézkedni. 1867-ben tehát, midőn e formákat megállapították, igenis, az volt a felfogás, hogy a magyar hadsereg, mint a közös hadsereg kiegészítő része, létezik, fennáll és a közös hadsereg csak vezérletben és vezényletben tekintetik egységesnek. Igaz, hogy a vezérlet és vezénylet, tehát a nyelv meghatározásának a kérdése is ö Felsége hatáskörébe van utalva. De, bocsánatot kérek, ő Felsége nemcsak osztrák császár, ö Felségével szemben mi törvényeinket mint magyar királyival szemben hoztuk meg és ő Felsége sem birja magát azok alól a törvények alól emancipálni, a melyeket a lefolyt században több\
