A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 163 szűrösen hoztak meg koronás királyaink és törvényhozásaink; ezek kötelezők reá nézve is; és ezekben a törvényekben nemcsak az van, a mit t. barátom — megengedem teljes jóhiszeműséggel, — azokból citál, hogy tudniillik a tisztekre követeltetik meg, hogy magyar nyelvűek legyenek, hanem benn van az is, hogy azért követeltetik meg, hogy a hadsereg kiképzési nyelve, a mely a vezényletre is szolgál, az állam nyelvével azonos legyen. Az 1807 : I. törvényczikk például azt mondja, hogy, mivel az önkéntes katonák toborzásának legfőbb akadályai közé kell számítani, hogy a katonák, elhanyagoltatva és anyanyelvűket nem értő tisztek alá beosztatva, a parancsoknak sern adásában, sem elfogadásában nem képesek magukat megértetni és az ezekből keletkező nehézségek gátolván az ujonczokat és példájukra az egész katonaságot abban, hogy hivatásuknak megfeleljenek, az a körülmény, nehogy ilyen nehézségek felmerüljenek, volt az indoka annak, hogy a mint a törvény mondja »ő Felsége kegyelmesen iutézkedik. hogy a magyar hadsereg fő- és altisztjeiül olyanok alkalmaztassanak, a kik a hazai nyelvet elengedhetetlenül bírják.« Itt tehát nemcsak az voit a czél, hogy magyar honosokból allittassék össze a tisztikar, hogy tehát a hadseregre áldozott költségeket részben saját gyermekeink fentartására áldozzuk; nem ily kicsinyes, mercantilis oekonomicus czelzat lebegett a törvényhozás szemei előtt ; a czél az volt, hogy a tisztikar nyelvében, vezényletében kiké- peztetésébeu összefüggésbe hozassák a magyar hadsereggel és összefüggésbe hozassák annak legénységével. Ott megállani tehát, hogy a tiszti kar legyen magyar honosságú s magyar szüle tésű, nem lehetséges, h mem az 1867-iki törvény azon felfogásához képest is, hogy legyen magyar hadsereg, követelnünk kell, közösség felbontása nélkül if, hogy Magyarország ezredéiben úgy a tisztek magyar születésűek legyenek, mint a vezérlet és vezénylet magyar legyen és igy magyarul történjék a kiképeztetés; csak akkor, ha ez igy lesz, csak akkor lesz valósággá az, a mi a törvényben mint »magyar hadsereg« fennáll. A t. közös hadügyminister úr rendkívüli súlyt helyez bizonyara — és méltán — a tiszti becsületre és a katonai becsületre. Ez egészen helyes. De vájjon mi a nemzeti becsületre és a nemzeti méltóságra hasonló súlyt ne helyezzünk és tartsunk fenn és tápláljunk magyar hadsereget, a melynek egész szellemében becsületünknek,nemzet i jel vényeinknek, áll ami czímerü üknek és méltóságunknak mindenha csak megtagadását látjuk? Hiszen, ha a tiszt becsületét félti, a nemzeti becsülethez époly mértékben kell ragaszkodnia, azt ép annyira kell féltenie. Az a nemzeti becsület pedig hozzá van f űzve a nemzet zászlajához, a nemzet czímeréhez, a melyet sehol mellőzni engedni nem szabad. És a mi magyar hadseregünkben, a melyet 1867-ben még Önök is magyar hadseregnek neveztek, nézzék csak meg, ott találják-e Magyarország czímerét, Magyarország zászlaját? Milyen zászló van ott? Olyan talán, a mely ránk nézve közömbös, a mi talán még tűrhető volna? Nem, hanem olyan zászló vau ott, a mely alatt egykor szembeszállottak szabadságunkért vívott küzdelmünkkel — nem kutatom, megengedem, hogy félreértésből történt ; de a magyar nemzettől azt követelni, hogy hűség-esküt tegyen oly zászlóra, a mely alatt egykor nemzeti mivoltának elnyomására törekedtek, ez rombolóbb hatású, mint az, a mi a tiszti becsületet támadja meg, mert ez a nemzeti becsületérzést támadja meg és lehetetlenné teszi, hogy ebben a hadseregben erős nemzeti érzelem igaz megnyugvást találjon, hogy ebben királyához, hazájához és nemzetéhez egyaránt hűséggel viseltető honfi lelkesedéssel teljesítse hadi kötelezettségét. T. országos bizottság! Mutasson nekem valaki törvényt, a mely azt mondja, hogy a hadseregben a sárgafekete zászlónak, a kétfejű sasnak és a »Gott erhalte«-nak kell uralkodnia ! Ez mind csak a katonai szervezetben bennrejlő régi, helytelen traditio, helytelen hagyomány, a mely ered abból a felfogásból, a melyet eléggé erélyesen visszautasítani nem lehet, hogy itt erőteljesebb lesz a nemzeti védelem, ha egy közös nagy germán és osztrák ármádiába bele- kényszeritjük a nemzetet. Ez nem áll. Sem harczi erőnk, sem húségünk nem kevesebb, ha megadják azt, a mit állami életünk követel, hogy hedseregünk állami életünkhöz, hazánk tradi- tióihoz, nemzeti erőinkhez simuljon; sőt ez csak 21*
