A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
160 V. ÜLÉS. magasabb rangban, ezredesi rangban lévő tisztek, kiket nyugdíjaznak azért, mert életelveik a magasabb, más felfogású parancsnoknak gondolkozásával nem egyeznek meg. Ezek minden tekintet nélkül arra, hogy mennyivel terhelik meg a budgetet, nyugdíjaztatnak. Ez, t. országos bizottság, egyszerűen nem tűrhető állapot és helyesnek tartom, hogy oly erélyes hangon, a mint Horánszky Nándor t. tagtársunk tette, a delegatio ez ellen felemelje szavát és végett vessen az ez irányban tapasztalt — szerintem — visszaéléseknek. A harmadik, a mire a felszólalások kiterjeszkedtek, a párbaj kérdése. Én még sem találom ezt oly túlságosan kényes kérdésnek, a mint Horánszky Nándor t. tagtársunk mondta. Mert igaz, hogy belső lovagias férfias érzelmeket érint, de a kezdeményező lépést meg kell tenni. Rakovszky István: Úgy van! Úgy van! Holló Lajos: Ezt czélozza Rakovszky István t. barátom felszólalása. Mert hogyha a társadalom nem mozdul meg azért, mert a hadsereg kebelében a párbaj szent és sérthetetlen, a hadsereg pedig nem mozdul, mert ez a felfogás áll fenn a társadalom kebelében: akkor minden kezdeményezés meghiúsul. Azt tapasztaljuk, hogy a continensen legnagyobb sikerrel épen a hadszervezetek vették föl, különösen Németországban a kezdeményezést és ezen az úton érhető el a társadalomban a legnagyobb eredmény. Mi tehát egyebet nem kívánunk, mint azt, hogy a hadügyi kormány e kérdésnek minden részletére való figyelemmel tegye meg a kezdeményezést; menjen el addig a határig, a meddig a mai felfogás mellett elmenni lehet, hogy a párbajokat korlátozza, hogy a formaszerű párbajokat kiküszöbölje, és a párbajozást lehetőleg a legkényesebb esetekre szorítsa. Ezek után, t. országos bizottság, bátor vagyok kiemelni azt a körülményt, melyet Apponyi Albert t. képviselőtársam hozott fel, hogy oly kérdések ne hozassanak itt szőnyegre, melyek a bizottság hatáskörét túlhaladják. Ha kétségtelen az, mindnyájunknak kerülnünk kell ezt, de azt hiszem, hogy a tárgyak összefüggésénél fogva a vitatkozásba előnyösen vonathatnak bele olyan kérdések, melyek határozat tárgyát nem képezhetik. De másrészről mindig hallottam, midőn a nemzet jogairól vagy érdekeiről volt szó, azt az ellenvetést, hogy ezeket a kérdéseket itt a bizottságban szóvá tenni nem akarom. Bocsánatot kérek, nekünk, kik a külügyi és a hadügyi szervezettel itt állunk szemben, mindazon kérdéseket, melyek ez irányban Magyar- ország jogainak megvédésére alkotmányos érdekein ejtett sérelmek megorvoslására vonatkoznak, igenis, kötelességszerűeu szóba kell hoznunk itt, hogy ez irányban felhívjuk a hadügyminister úr figyelmét. Mindenki kész az áldozatra, a ki komolyan gondolkozik, ha számot vet azzal, hogy egy állam hadi készültségét a legnagyobb fokra kell emelni, mert veszély esetében senkisem vállalhatja el azt a felelősséget, hogy a nemzetet és az országot kellő védelem nélkül hagyja. De mi abból a pium desideriumból, és azokból az ártatlan kijelentésekből, a melyeket hangoztattak, hogy ennek az a határa, a mi a nemzet anyagi ereje és teherviselő képessége elbir, bontakozzunk ki, mert ezeket csak mondják, de valójában és az életben ezt a tételt teljes mértékben elhanyagolják és oly terheket követelnek, melyek már az ország teherviselő képességével arányban nem állanak. S azért bármely theoriákat hirdetnek az országban, az ország helyzetén nem változtatnak. Nem qualitativ,hanemquantitativkü- lönbség az. Mondja meg hát a hadügyminister úr, mi a mértéke annak, hogy Magyarország teherviselő képességének mely határáig terjedhet ki a közös költségvetés, hogy azt az ország V . . erőltetés nélkül megbirja. Én azt mondom, t. bizottság, hogy meg lehet a mértéket találni abban, hogy mily arányban áll a hadügyi költségvetés azon része, mely az országra nehezedik, azon többi költségekkel, melyeket culturalis beligazgatási és más téren magára vállal. Ha azt látjuk, hogy az ország nem képes hasonló arányokban áldozni belügyi szükségleteire, akkor már túllépte azt a határt, a melyet szem előtt tartani szükséges. És e téren fel kell tartóztatni a kormányt a továbbhaladásban, mert a mit Magyarország a katonai terhekre áldoz, az a közös hadseregnél 61 millió, a honvédség költségeinél 19,480.000 forint, ösz- szesen tehát 80,430.000 forint. Most méltóztas-
