A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
128 IV. ÜLÉS. járásnál még ezek a garantiák is hiányzanak, mert tudok esetet, a hol a becsületbeli eljárás rendjén a tiszt fölmentetett és akkor arra uta- sittatott az a kerületi parancsnokság, hogy újból vegye tárgyalás alá az esetet, a minek természetesen az volt a következése, hogy a második tárgyaláson már megfosztották az illetőt tiszti állásától. A hadseregben való állásnak, a melyet egy tiszt elfoglal, sokkal több biztossággal kell birnia, mint a mennyivel most bir. Én nem akarom védelmezni a hadsereg keretébe nem illő tiszteket, de azt sem akarom elnézni, hogy önkényes igazságtalanság gyakoroltassák azokkal a tisztekkel szemben, mert a tiszt biztossági érzete, a mely saját állásának megtartásában és fentartásában van : ez nyújtja egyik alapját annak, hogy nemzet ifjúsága a nemzet tiszti tarába vágyódjék, ottani állását és hivatását betölteni igyekezzék. Mennél bizonytalanabbá lesz ő, mennél ingadozóbbá válik azon állás megtarthatása, annál kevésbbé fognak vágyakozni egy olyan bizonytalan és ingatag állás elnyerésére, annál is kevésbbé, 'mert midőn egy katonat’szt a szolgálatból kilépett, a polgári társadalomban alig találja meg a maga helyét, mert arról gondoskodva épen nincsen, a mint kellene, hogy gondoskodva legyen, hogy a hadsereg és állam, a nemzet és annak védője együtt volnának szervezve, együtt volnának képezve és fejlesztve, hogy a ki a hadsereg köréből kilép, az a polgári társadalomban is folytathassa a maga pályáját. Akár Francziaor- szágot, akár Oroszországot, akár más államot nézünk, látjuk, hogy diplomatiai küldetésekben, politikai állásokban szabadságolt avagy a szolgálatból kilépett katonatisztek jelentékeny állást foglalnak el — és nálunk mit látunk ? Azt, hogy a hadsereg a mi állami szervezetünkben és társadalmunkban különleges corpo- ratiot képez, a ki ebből a corporatioból kilépett, az sehol de sehol, sem politikai, sem diplomatiai alkalmazásba nem juthat be, hanem a társadalmi éleinek kell könyörülnie rajta és a leggyengébben javadalmazott állásokat juttatnia neki. Holott az a katonatiszt, a ki a maga egész szellemét, erkölcsi erejét oly kényes föltételek és viszonyok mellett áldozza fel a szolgálatnak, megérdemli, hogy akként legyen nevelve, hogy ne csak a katonatiszti szolgálatban, hanem később az állami élet különböző működésében is részt vehessen és a nemzet testének, ha megszűnt katona lenni, ne legyen holt tagja, hanem képezze élő, fejlődő, vérrel telt és a nemzeti szervezethez és testhez tapadó részecskéjét, a melyben a nemzet tovább él és tovább fejlődik. Hadseregünknek egyik legnagyobb baja az, hogy időről-időre egész katdnai szervezetek, s ha nem egész katonai szervezetek, akkor egyesek áthelyezhetők. Ha én vizsgálom ezeket az adatokat, arról győződöm meg, hogy például a magyar ezredek katonaságának majdnem egy harmadrésze az országon kívül van; kétféle módon: egyszer áthelyeztetnek az ezredek Boszniába, másodszor áthelyeztetnek Bécsbe, Budapestre, a magok kiegészítő kerületéből s azonkívül áthelyeztetnek Galicziába; másfelől megint az ezredek az országon belül helyeztetnek el. Azután következik — nem a dislocatio, hanem a transferálás, a melyben az egyes katonatisztek ugyanazon ezred kebelében más városban, vagy egyik ezredből egy másik ezredbe helyeztetnek át. Arra nézve, hogy a katonatisztek mennyiben helyeztetnek át egyik ezredből a másikba, vagy saját ezredöknek különböző zászlóaljaiba, nincsen semmi adat; de arra nézve, hogy a dislocatio rendjén a különböző csapattestek miként helyeztetnek át, egy külföldi katonai lapban azt az adatot olvastam, hogy körülbelül 30°/o-a a mi ezredeinknek egyre-másra ebben az utolsó esztendőben is áthelyeztetett. Ne méltóztassanak e kérdést kicsinyelni. A kérdés fontossága abban áll, hogy a különböző hadtestparancsnokságok, a mint egymás mellett vannak, hogy vannak azok tisztikarral ellátva? A hadtestparancsnokságok nálunk, fájdalom, béke idején nem akként vannak szervezve, a miként háború idején kellene szervezve lenniök; nem azok állanak a hadtestparancsnokságok élén, a kik azt a hadtestet háborúban vezetik. A hadtestek, hogy nem akként vannak szervezve, mint a hogy kell, hogy háború idején szervezve legyenek, az egyszerűen kiszámíthatatlan ; mert egy hadtest negyvenezer embernél
