A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 129 alig tehet többet; pedig ha hadseregünk és honvédségünk létszámát felosztjuk a 15 hadtest közt, 80—90.000 ember esik egyre-egyre, az pedig egy hadtestben háború idejébeu nem találja meg a maga szilárd kereteit és nem is vezethető. Már most, t. országos bizottság, az a nagy mozgósítás a dislocatio rendjén mit von maga után? Azt, hogy a tisztek és csapatok egymással nincsenek összeforrva, a csapatparancsnokok nincsenek csapataikkal összeforrva. Nem ismerik azokat kellőképen és a tisztek, a kiknek családjuk van, ha folytonosan vándorolniok kell egyik országrészből a másikba, elveszítik a kedvűket a szolgálattól, mert minden ilyen áthelyezés nagy anyagi károkkal jár. Ennek következtében a hadseregnél és a tisztikarnál nincs meg az a szellem, az a kedv, a mely minden -hadsereg magasabb erőkifejtésének feltétele. De ránk magyarokra nézve meg sérelmes az, hogy a magyar csapatok Magyarországból kivezényel tessenek, hogy a magyar hadcsapatok élén nem magyar tisztek állanak. Az új hadsereg megalkotásának körülbelül 32 esztendeje és mégis a magyar tisztek száma a közös hadseregben, ha a százalékot tekintjük, alig szaporodik ; sőt a hadsereg vezetősége — nem tudom mi okból, mert a honvédségnek sem válik előnyére — a közös hadseregből mind nagyobb meg nagyobb mennyiségben bocsátja át a tiszteket a honvédséghez, holott annak megvan a maga tisztképző intézete s megvannak azon keretei és azon szolgálati ágai, a melyekben a maga tisztjeit fejleszthesse, lia a közös hadseregben igaz és komoly törekvés az, hogy a magyar tisztek százaléklétszáma emeltessék, hogy a magyar ujonczok létszámának megfeleljen, hogy a magyarok a közös hadsereg vezetésében kellő számban résztvegye- nek, ez által a magyar nemzet rokonszenve és megnyugvása is biztosittassék, akkor, igenis, arra kellene törekedni, hogy a ki a közös hadseregben szolgál, annak kereteiből ki ne váljék, a honvédséghez át ne helyeztessék, hanem a közös hadsereg körében teljesíthesse szolgálatát. Nem akarok idézni, mert a törvények egész sokasága van arról, hogy a magyar ezredeknél A közösügyi országos bizottság naplója. 1901. magyar tisztek alkalmaztassanak, a Magyar- országon levő hadügyi kormányzati testületeknél szintén magyarok alkalmaztassanak. Nem erről van szó, mert ez a száz esztendőnél tovább tartó vágy és törekvés mind hiábavaló; a hadsereg ma is olyan osztrák, mint a milyen volt 1867. előtt. Ugyanaz a német comm indo van benne, csak a magyarok iránt való figyelem és türelem több, de természetében, jellegében semmiképen sem öltötte magára azt, hogy két államnak képezi véderejét. Ezért a mi részünkről meg Dem szünhetik az a vágy és törekvés, hogy a hadsereg, a melynek kiképzése, fejlesztése a nemzeti erőknek csoportositása, a nemzeti erőknek legmagasabb fokra való emelése, a mely a nemzeti erőknek nemcsak physikai, hanem szellemi megnyilvánulását, felemelkedését képviseli, Magyarországon a külön magyar hadseregben nyilvánuljon. De mig a UUvények máskép szólanák, azt kell kívánnunk, hogy a törvények keretében mindazoknak az igényeknek, melyek a dualismusból és a paritásból folynak, elég tétessek. Ezért én egy határozati javaslatot adok be, a melyben nem a magam elvét és nézetét fogom hirdetni, hanem felséges urunk és királyunk egy rendeletének végrehajtását - fogom kívánni. Felséges urunk és királyunk 1868. augusztus 8-án a közös hadügyminister- hez intézett egy kegyelmes kéziratot, a mely a »Budapesti Közlöny« 1868. augusztus 9-iki számában jelent meg, s melyben a közös hadügy- ministert felszólította, hogy az országnak ismételten nyilvánított kívánságához képest a magyar csapatokhoz, a mennyire lehetséges, egyedül magyar tis/tek osztassanak be. Utóbbi időben tapasztaltuk, hogy a magyar tisztek bizonyos tervszerűséggel a magyar csapatoktól egészen az osztrák csapatokhoz helyeztetnek át, holott ez nemcsak az ország kívánalmával, a törvények szellemével, hanem felséges urunk és királyunk egyenes rendelkezésével is ellenkezik. Ezzel szemben nem lehet felhozni azt, hogy a német nyelv megtanulása végett kell, hogy azok a tisztek oda átmenjenek. T. országos bizottság, az jellegzetes, hogy nincs az a vissza élés sem a külügyi, sem a hadügyi kormányzatban, melynek procatora az országos bizott17
