A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 127 való kísérletet képez. Nekünk nem arra kell minden áron törekednünk, hogy okosabbak legyünk, mint a milyenek voltak mások, hanem követnünk kell őket; a miként a haditengerészetünk elfogadta a maga nagy ágyúi számára az aczélanyagot, akként kell elfogadni a mi hadseregünk tüzérsége számára is az aczélanyagot, abban is a legkitűnőbbet és legkeményebbet, hogy ágyúink hordképessége és gyors- tüzelöképessége egyenlő színvonalon álljon más államok ágyúiéival. Avita rendén más kérdések is felmerültek, a melyek az országos bizottság hatáskörébe tartoznak ; de kénytelen vagyok panaszt emelni az országos bizottság előtt azért, hogy a hadügyministerium a maga terveiről és szándékairól a maga idejében nem ad felvilágosítást. Alig múltak el a dele- gatiók, az egész szekerészetet újra szervezte, a nélkül, hogy azt az országos bizottságnak előre bejelentette volna. A hadügyi kormány az egész vezérkari szolgálatot is újjászervezte, sőt ebbe a tüzérségi magasabb tanfolyamot is beleolvasztotta, a nélkül, hogy az országos bizottságnak arról előzetesen bárminemű tudomása lett volna. Pedig legyen meggyőződve a t. hadíigy- minister úr, hogy az alkotmányos ellenőrzésnek egyik feltétele nem csak az, hogy utólagosan jöjjön tudomásra és hagyassék helyben egy és más, hanem egyik könnyebb és kellemesebb feltétele, hogy idejében értesüljön arról, a mi itt történni fog és miről értesülhet, a nélkül, hogy az ország harczképessége a külföld előtt el legyen árulva ; szükséges, hogy megnye- ressék az ország közvéleménye azon reform számára, mert akkor sokkal nagyobb a bizalom, sokkal nagyobb a megnyugvás s a nemzet közvéleményével együttesen hajtatik végre a hadsereg reformja. A büntetőeljárásról már volt alkalmam megemlíteni, hogy én ezt nem követelem a hadügyminister úrtól, mert a hadügyministerre ez csak úgy tartozik, a mennyiben véleményt kell adnia, hogy a hadsereg érdekeivel ellentétben nem áll. Annak megalkotása a magyar és osztrák országgyűlésre tartozik. De hogy 1869. óta, a midőn a magyar országgyűlés a a mostani bűnvádi katonai törvény és eljárás fentartására nézve iudcmnitast adott, nem volt semmi változás és fejlődés, hanem aLipót császár és király törvényeinél sokkal barbarabb és visszamaradotlabb Mária Terézia-féle törvények vannak ma is hatályban, a melyekben az igazságszolgáltatásnak legelemibb elvei sem érvényesülnek, ez mindenesetre megbotránkoztat engem, annál is inkább, mert nincs a világ végén, hanem szomszédunkban van Bajorország, a hol már 1869-ben meghozták a katonai büntetőtörvényt és büntető eljárást, a mely a nyilvánosság, a szóbeliség elvein nyugszik és a mely bajor büntetőtörvény és eljárás nem volt akadálya annak, hogy az 1870-iki fran- czia hadjáratban a bajorok, mint katonák, teljesítsék kötelességöket, sőt azon bajor büntető- törvény és eljárás nagyobb civilisatiojának fölényét sikerült a bajor kormánynak még akkor is megvédelmeznie, a mikor a német birodalom számára egy átaláaos katonai büntető- törvény és büntetőeljárás létesittetett, a mely az igazságszolgáltatás modern kellékeinek csekélyebb mértékével birt, mint a bajor. Én csak remélem azt, hogy ezen szégyenletes helyzetből a sok óhajtó módban kifejezett kívánság után ki fogunk szabadulni. De a becsületbirósági eljárásra nézve teljesen más véleményben vagyok, mint a melyet eddig hallott a t. hadügyminister úr. Az igazságszolgáltatásban nincsen közösügy. Az igazságszolgáltatás elveinek, rendszerének, módszerének és eljárási szabályzatainak megállapítására nézve fennáll úgy Ausztriának, mint Magyarországnak saját souverain törvényhozása. A midőn 1870 ben a becsületbirósági eljárást behozták a hadsereg körébe, azt nem terjesztették az országgyűlés elé, holott már az 1869-iki országgyűlés proclamálta, hogy minden katonai igazságszolgáltatási ügyben az alapi és anyagi tartalmat ö jogosított meghatározni. Ebben a becsületbirói eljárásban egy ily igazságügyi fórumot és rendszert teremtettek meg, a mely nemcsak tisztán a katonatiszt becsületbeli dolgaiban ítél, hanem Ítél gyakran annak politikai meggyőződése felett is. Sokszor többet vészit a tiszt a becsületbirói eljáráson, mint a mennyit veszíthetne a büntető eljárásban, és a mig a büntető eljárásban a garantiaknak bármily csekély része is fennáll, addig a becsületügyi el
