A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

120 IV. ÜLÉS. sem lehet azt a jogot megtagadni, hogy ha valaki úgy viseli magát, hogy ellenkezésbe jő a tiszti karban létező felfogással, kebeléből kizárja. Kifejtette különben a t. hadügyminister úr az osztrák delegatióban, hogy a hadseregben tulajdonképen sokkal humanusabban járnak el, mint például a magyar társadalomban. Megtör­ténhetik például olt, hogy ha valaki a másikat olyan módon sértette meg, a mely ott a társa­dalmi szokásokkal nagy ellentétben van, bruta- lizálta, akkor egyátalában nem engedik meg, hogy azzal, a ki ilyen sértéseket elkövetett, megverekedhessék, hanem a becsületbiróság ilyenkor oly módon jár el, hogy a sértőt, mint a ki nem viselte magát katonatiszthez méltóan, kebeléből kizárja. Nálunk a társadalmi felfogá­sok olyanok, hogy egy ily eljárás lehetetlen. Akármi történjék, mégis a dolog vége az, hogy párbajoznak. Igazán nagy reputatiójának kell lennie az illetőnek becsületbeli ügyekben, hogy egy érdemetlennek ezt az elégtételt megtagadja. De a mint mondom, én nem a párbajkér­dés miatt szólottám fel, hanem csak ebből ki­indulva akarok egy másik kérdést felvetni. Ha nem csalódom, tiz esztendővel ezelőtt hoztam először szóba a kérdést a delegatió előtt. A mint én később privat úton értesültem, tárgyal­ták is azt a hadügyministeriumban. De nem tudom, mi lett a dologból. A mi katonai becsületbirósági eljárásunk értelmében megtör­ténik, hogy sokszor politikai cselekmények miatt is kizárnak egyes, például tartalékos tiszteket, a tisztikar kötelékéből, és pedig épen olyan módon, mintha valamely becsületbevágó cselekményt követett volna el. Megtörténhetik, hogy az a biró maga, a ki az illetőt a tiszti­kar kebeléből kizárja, mikor a sententiát ki­mondta, mint privat ember az illető ellen sem­mi kifogást nem tud felhozni, és nem haboznék annak kezet nyújtani. Az akármelyik előkelő clubnak, mint tisztességes, becsületes ember tagja lehet, hisz nem követett el semmit, a privat becsület ellen. Ritkák az ilyen esetek, de megtörténhetnek és erre nézve szeretném a hadügyi kormány figyelmét arra felhívni, hogy nem lehetne-e ezen a bajon valami módon segíteni. Mert vegyünk egy példát. Én emlék­szem katonatiszt koromból, hogy bevonult hoz­zánk egy tartalékos tiszt, a ki olyan politikai természetű megjegyzéseket tett, hogy a becsü­letbiróság őt a katonatiszti kötelékből elbocsá­totta. Elleutétbe jött a katonatiszti felfogások­kal, de különben igen tisztességes ember volt és ma is igen előkelő állást foglal el Magyar- országon. Ha ez az úr ma, 25 esztendővel az eset után össze jön valakivel, és megkérdik róla, hogy kicsoda, az illető talán azt fogja felelni : én nem tudom, de egyre emlékszem, hogy egyszer egy katona bírósági eljárás útján kikerült a tisztikarból. Már most az, a kiről szó van, nem mehet oda mindenkihez meg­mondani, hogy e miatt, vagy a miatt zárták ki a tisztikarból! Nem akarok hosszas lenni. Szeretném, ha erre nézve lehetne valami meg­oldást találni. Nézetem szerint lehetne, még pedig igen egyszerűen : csak az elnevezést kellene megváltoztatni és a »katonai becsület­birósági eljárás« elnevezést valamely más ki­tétel által helyettesíteni, mondjuk »katonatiszti fegyelmi eljárás.« Mert akárhogy vegyük a dolgot, ha valakire egyszer kimondatott, hogy az becsületbirósági eljárás útján a hadseregből kizáratott, tehet akármit, nem mossa le róla senki oly könnyen azt a feltevést, hogy olyan incoireetséget követett el, a melyet a társada­lom nem képes neki megbocsátani. A harmadik kérdés, a melylyel foglalkozni szándékozom, a mint már felszólalásom beve­zetésében jeleztem, a kétévi katonai szolgálat összefüggésben az ujonczjutalék felemelésével. Az ujonczjutalék felemelése, a mint az már az albizottságban is kellőleg kifejtetett, nem tar­tozik az országos bizottság elé; nem is fog­lalkozom vele, de a közvélemény tájékozta­tására nézve, miután ez a kétéves katonai szolgálat lassanként mint recompensatio állita- tik oda az ujonczjutalék felemelésért, és ez a köztudatba kezd átmenni, szükségesnek tartok nehány megjegyzést. A nagyközön­ségnek tudniillik igen téves felfogása van a két­éves katonai szolgálatról. Mindenki abban a hit­ben van, hogy ha a törvényhozás kimondaná a kétéves katonai szolgálatot, a harmadik esztendő elesnék, a békeállomány egyharmadrésze is el­esnék és azok a költségek, a melyekbe a har­madik évfolyam eltartása kerül, megtakaríthatók

Next

/
Oldalképek
Tartalom