A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS. 121 volnának. Az átalános felfogás az, hogy először az activ katonák egyharmadrészét visszaadjuk közgazdaságunknak, másrészt pedig a hadügyi költségek egy részét, a hadsereg eltartási költ­ségeinek egyharmadrészét meg fogjuk takarítani. Pedig ez a felfogás téves, mert a békeszolgá­latot már a mai létszámmal is alig lehet kellő­leg teljesíteni Sem nálunk, sern Németország­ban, sem máshol arról, hogy a katonai kétéves szolgálat behozatalával a létszámot is le fogják szállítani, szó nem volt, és nem is lehet. Ellen­kezőleg, a mikor Németország — a hol a gyalogságnál a kétéves szolgálati időt behoz­ták — e mellett foglalt állást, ezt azért tette, hogy a létszámot emelhesse. Ha a kétéves ka­tonai szolgálat idő behozatik, akkor t. országos bizottság sokkal drágább lesz a hadsereg fen- tartása, mint jelenleg. Fenn fog kelleni tartani békeállományunkat épúgy, mint ma, de gondos­kodni fog kelleni egyszersmind arról is, hogy praemiumokkal és jövőre való kilátásokkal ki­váló altisztekkel rendelkezzünk, úgy, hogy ez sokkal nagyobb összeget tesz ki, mint hallot­tuk Francziaországbau, körül belől a megejtett számadások szerint a költségek egyötödrészével többet — mint a mibe a hadsereg rentartása ma kerül. E tekintetben nem kellene a fogalma­kat összezavarni. Nem tudom felemelik-e az ujonczjutalékot vagy nem, de hogy ha a t. kormány az ujonczjutalék felemelését szükséges­nek fogja tartani, én sokkal helyesebbnek tar­tanám a recompensatiót úgy, hogy oly szá­mos szabadságolás történjék a harmadik év folyamán, hogy a két évi katonai szolgálat kérdése igy meg legyen oldva, — erről lulaj- donképen csak a gyalogságnál lehet szó, a lovasságnál, a tüzérségnél és a technikai csapa­toknál nem — másrészt ezen szabadságoltatá- sok által elkerültessenek azok a költségek, melyek az ujonczjutalék felemelése folytán szükségessé válnának. Természetesen ezt ma, midőn az egész reform csak jelezve van, rr.ég nem lehet teljesen megállapítani, de én minden esetre sokkal czélszerűbbnek tartanám a meg­oldásnak ezt a módját, mint a harmadik szol­gálati esztendő eltörlése útján, a melylyel a nemzet vállaira sokkal nagyobb terheket rak­nánk, mint a jelenlegiek. A közösügyi országos bizottság naplója. 1901. Most még csak egy rövid megjegyzést akarok tenni, a mely összefüggésben van a hadi tengerészeti albizottság jelentésével. A tengerészeti budget tárgyalása alkalmával ezt csak azért nem hoztam fel, mert nem akartam két ízben felszólalni. A tengerészeti albizottság jelentésében megemlékezvén a Kínában történt eseményekről, a következőket mondja: » A közös­ügyek tárgyalására kiküldött magyar országos bizottság tengerészeti albizottsága tárgyalás a'á véve a hadi tengerészet 1902. évi költségveté­sét, mindenekelőtt a feletti megelégedésének kivánt k'fejezést adni, hogy a közelmúlt ese­ményei újból és ismételve bebizonyították, mi­szerint a haditengerészet uehéz és válságos viszonyok közt mindenkor jól megállja a helyét.« Nem tehetem, hogy itt a nyilvános ülésben ne tolmácsoljam azt az átalános elismerést, mely­lyel az egész közvélemény a haditengerészet magatartásának adózott, de tényleg nemcsak mi magunk vagyunk azok, kik ezen elismerésben részesítik a hadi tengerészetet. hanem a kül­föld is. Tudomásom van egy levélről, melyet egy előkelő angol diplomata, a ki Kínában ezen harczok alkalmával jelen volt, egy honfitársá­nak, nem magyar embernek — irt. Ezen honfi­társa Magyarországra jővén, ezen levelet többek közt egy nagyon előkelő magyar politikusnak is megmutatta. Ezen levélben pedig az áll, hogy igazán szégyenlenie kell az embernek magát, hogyha látja azt, milyen módon viszik be az európai államok a civilisatiót Kínába, és két­ségbe kellene az embernek esnie, hogy ha nem lenne ott az a kis osztrák magyar csapat, a mely mégis mutatja, hogy az európai hadsereg­ben van disciplina és van istenfélés. Ezt egy külföldi ember egy külföldi embernek Írja. Azt hiszem megérdemli haditengerészetünk, hogy ezt itt felemlítsem. De nem csak a haditengeré­szet érdemli ezt meg, hanem a hadsereg is, mert mindakettő egy és meg vagyok győződve, hogy ha hadseregünknek csapatai lettek volna ott a messze keleten, melyeket ugyanaz a szel­lem hatja át, mint a haditengerészetet, nem szólhattak volna másképen ezen elismerés szavai. Az il)en elismerés megkönnyíti talán a népeknek azon nagy terhek viselését, melye­ket hadseregünk fentartására elvállalt. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom