A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1901 - hiteles kiadás (Bécs, 1901)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
106 IV. ÜLÉS. bújni, hogy fölhuzatik mindkét állam lobogója, de inkább semmi czímert sem teszünk, mint sem, hogy Magyarország czímerét is kitegyük. A t. országos bizottság évről-évre szokott hozni határozatokat; a múlt. évben azt mondta : örvendetes tudomásul vette a minister úrnak ez alkalommal tett azon nyilatkozatát, hogy a consulságok átalakítását gondjainak tárgyává szándékozik tenni, a mely reformnál a minister úr törekvése remélhetőleg oda fog irányulni, hogy consuli hivatalainknál átalában s igy monarchiánk külképviseleténél e monarchia dualis- ticus jellege, igy az osztrák mellett magyar jellege is, az eddiginél megfelelőbb, határozottabb kifejezést fog találni. Ezt a határozatot méltóz- tattak meghozni 1900. január első felében, 1900 folyamán pedig a külügyi kormány kiadott egy rendeletet, melyben a consulok egyenruháját állapítja meg. Ennél az egyenruhánál mit találunk? El van rendelve a kétfejű sasos gombok használata, a császári sas. Azok a consulok, — jöjjünk már egyszer tisztába — kinek az alkalmazottai? 1867. előtt alkalmazottai voltak egy absolut államnak, absolut rendeletekkel hatá- roztatott meg egyenruhájuk ; törvényeink ellenére supponáltatott az egységes állam, annak czímere : a kétfejű sas és lobogója : a feketesárga. 1867-ben ez a jogtalan és törvénytelen állapot Magyarországra nézve megszűnt. Magyarországra nézve megszűnvén, többé az az egy államot jelző czímer, mint a kétfejű sas, és az egy államot jelző lobogó, mint a fekete- sárga, többé a kettős államot. Ausztriát és Magyarországot nem jelképezi, és ha mégis ennek jelképezésére használtatik, nem hivcn jelké pezi és csak egyet árul el, azt, hogy még most sem akarják megérteni, hogy ez a dualisticus állapot tartós és maradandó állapot, melyből visszatérés az absolutismushoz nincs, melyhez visszatérni nem szabad, akármint vágynak is oda. Tehát meg kell hogy szűnjék az egy czí- mernek és egy lobogónak használata. A lobogóra nézve teljesen kielégítő felvilágositást kaptunk, de a czímerre nem. Sőt a czímer nem használtatik a nagykövetségeken, de a nagy- követség papirosain ott találják a kétfejű sast, de nem fogják ott találni Magyarországnak czímerét. Már pedig az a nagykövet nem Ausztriának nagykövete, hanem Magyarországé és Ausztriáé A diplomatiai megjelölést, ha valaki látta, nézze meg a gombokat, ott van a kétfejű sas. 1899-ben adatott ki egy rendelet a külügymi- nisteriumi hivatalnokok egyenruhájára. A kül- ügyministerium hivatalnokaira is a kétfejü-sasos gomb, tehát az osztrák czímerrel ellátott gomb rendeltetett el. A külügyministeriumnak pecsétje a kétfejű sas, melynek balszárnyán mint egy érdemrend úgy lóg Magyarország czímere. A diplomatiai passusokon szintén a kétfejű sas, melyen Magyarország szintén csak a balszárnyon lóg, holott az nem a régi absolut Ausztria hivatala által adatott ki. Sőt van egy másik téves intézkedés is benne, melyben a külföldi hatóságok felkéretnek, hogy legyenek azon passus tulajdonosai iránt figyelemmel, a belföldi hatóságok pedig utasittatnak. A czímerek dolgában ekként vagyunk. A határozati javaslat másik pontja pedig az, hogy magyar egyének kellő számban alkalmaztassanak a külföldi szolgálatban; például a consulsági tanintézetekben köteles tantárgy a német, a fianczia, az angol, de nem kötelező a magyar. (Egy hang: Nem áll!) Tanítható, de nem kötelező, holott kellene, hogy vizsgázzanak is belőle. De hát azt a magyar nyelvet kik fogják tanítani ? Hisz csak két magyar tanító van a consulsági iskolában és a magyar tantárgyakat is mind osztrákok adják elő. A külügymi- nisterium consulsági osztályában magasabb állású hivatalnok egy sincs magyar. Régebben volt ott egy derék úr: Vavrik, és ez a magyar érdekeket is némi oltalomban és védelemben részesítette, de most egy sincs, lehetséges-e elnézni, hogy ily fontos osztályában a külügyministeriumnak, a minőt a consulsági osztály képvisel, a mely túlnyomó részében a kereskedelmet képviseli, annak központi szervezetében magasabb állásban magyar ember ne legyen, a külső consulátusoknál is alig van magyar ember. A legtöbbje nem tud magyarul azok közül is, a kiket magyar számba vesznek. Ezek után t. országos bizottság, azt kell kérdeznem, vájjon nem elv-e az, hogy a czímert
