A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1900 - hiteles kiadás (Bécs, 1900)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. állam Herczegóviuábau tisztán contessionalis alapon. Hogy ez megfelel-e azon czéloknak, a melyeket mi és egyátalábau egy modern állam kell, hogy ott szem előtt tartson, arról nem akarok szólni, de ennek az lesz a következése, hogy a keleti orthodoxok ugyanezt fogják követelni, a mint már hires statútumukban, a melyről annyit beszéltem, követelték is és végül fognak jöni a katholikusok és akkor nem lesz Bosznia és Herczegovina, hanem lesz egy mohamedán, egy orthodox és egy katholikus ccnfes- sionalis állam egymásba beleszőve és az állami hatalom, az aztán névlegott lesz, tényleg azonban nem. Én, mondom, elvi kérdésbe nem bocsátkozom, annyit azonban megjegyzek a magam részéről, hogy olyan országban, a hol több felekezet áll egymás mellett, az államnak automizálását felekezetek szerint a magam részéről nem tudnám helyeselni. (Helyesles.) Nem tudnám helyeselni már azért sem, mert ha valahol, úgy a Keleten az állami fensőbbséget — én nem theoretizálok és nem doctrinákról, nem állami önkényről, nem zsarnokságról beszélek, de én ezt megkülönböztetem — a Keleten, mondom — az állami fensőbbséget fentartani kell, mert csak ez az egyetlen mód arra, hegy ezek a népek a cnltura útjára vezettessenek. És ha szabad egy kis kitérést tennem csak egy pár szóval — már nem mint közös pénzügy- ministernek, hanem mint magyar embernek, — talán Magyarországban érezzük leginkább a szükségét annak, hogy az állami fensőbbség mennél jobban érvényesüljön. Ezek azok az okok, a miért én nem hit tem, hogy ezen statútumnak még csak tárgyalásába is lehessen bocsátkozni, és igenis kértem ő Felségét, hogy ezt elutasíthassam. És miután az előbbi esetre nézve úgy áll a dolog, a mint moudotlam, hogy rni mindent megtettünk arra nézve, hogy azt a leányt visszakapjuk, — mert tudjuk, hogy Herczegovinában nem katholizált, — ez a leány Dalmatiába ment, onnan nem tudtuk visszahozni ; és mondom, miután megtettük kötelességünket, hogy ez is visszautasittassék : ezen az alapon valóban nem volt ok aggodalomra, iiiert nem a kormányon fordult meg a dolog. Bátorkodom azután még felolvasni az erre 54 vonatkozó elhatározásokat csak azért, hogy méltózlassanak megítélni, vájjon csakugyan olyan zsarnokilag és olyan nagyon is lóhátról beszélünk-e mi ami szegény bosnyákainkkal. (Halljuk! Halljuk !) A legfelsőbb elhatározás igy hangzik (olvassa) : »Megbízom Önt, közölje a mellékelt felterjesztés aláíróival, hogy erről a felterjesztésről Én nem rendelek ugyan semmiféle intézkedést, mert egyetlen körülmény sem forog fenn, a mely indokolná az abban kifejezésre juttatott aggodalmakat, hauem azért Én épúgy, mint eddig, ezentúl is a muzulmánok vallási intézményeit védelmemben és különleges szükségleteiket különös gondoskodásomban fogom részesíteni«. Ha bátorkodom itt egy legfelsőbb elhatározást felolvasni, ezt csak azért tehetem, mert hisz ez velők ünnepélyes módon közeletett, tehát ez már egészen nyilvános dolog. És most jő a ministerium elhatározása a statútumra és arra, a mit talán az előbb elfelejtettem, de a mit meg kell említenem, hogy ezen statútumban az iskolákat is teljesen magoknak követelték. Elismerték mindjárt beadványuk elején, hogy a kormány több Ízben felszólította a mohamedánokat, hogy igyekezzenek gyermekeik neveléséről jobban gondoskodni, mint eddig. Valóban úgy is volt, mert láttuk, hogy hátra maradnak. Panaszkodtak azután saját vakuf kormányzásuk ellen és az iskolák ellen. Ez az elhatározás kissé hosszabb, de ha méltóztatnak megengedni, ezt is felolvasom. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »A közös ministerium a szóban forgó beadvány összes adatainak a legszorosabb megvizsgálása és megfontolása, valamint a Medzs- liszi-Ulema és a bosnyák-herczegovinai vakuf- kezelőség eddigi működésének behatóbb felülvizsgálása révén megállapította, hogy a jelzett két muzulmán hatóság ellen felhozott vádak és panaszok teljesen alaptalanok és hogy ezeknek a hatóságoknak a tisztviselői lelkiismeretesen, ügybuzgóan és önfelaldozóau teljesitik kötelességüket ; megállapította továbbá, hogy a muzulmán lakosság közoktatásügyéről és culturalis fejlődéséről való gondoskodás, valamint a va-