A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

79

Megvallom, Pulszky Ágost és Hegedűs Sándor t. tagtársam felszólalásai után, én abban a jámbor hitben voltam, hogy nem lesz többé szükség azon első kérdéssel foglalkozni, vájjon a 30 milliós póthitel kérdése összefügg-e egyátalában a hadsereg fejlesztésének kérdésével, vagy sem. Horánszky Nándor t. barátom felszólalása azon ban kiábrándított ebben a tekintetben és ezért legyen szabad nekem is az ö általa ma felhozottakkal szemben igen röviden utalnom arra, hogy itt azon tervezések, a melyekre a 30 milliós póthitelt kérik, — a mint azt a hadügyminister indokolása is mondja — egy több év óta felállított programmnak keretén belől mozognak. Ha t. barátom e programúi alatt a hadügyi kormányzatnak valami titokzatos, sötét terveit érti, úgy gondolom, ebben nagyon csalódik, mert ez alatt egyebet érteni nem lehet, mint a jövőre vonatkozó azon terveket, a melyeket a hadügyi költségvetésnek rendkívüli részében, valahány szór ott valami újabb tétel merül fel, a hadügyminister évről-évre mindig bejelent. Teszem fel például egy pár év előtt, midőn nagyobb mennyiségű puska beszerzésének szüksége merült fel, a hadügyminister kijelentette, hogy erre az évre felvesz ennyit és nem tudom, hány évre fogja a többi szükségletet felosztani. Ugyanannyi volt ez az erődítéseknél és a lőszerek beszerzésénél. Ha már most az igen tisztelt közös pénzügyminister úr azt mondja, hogy ezen 30 millió forint túlnyomó részben lőszerekre, fegyverekre és erődítési munkálatokra fordittatik, és ha a hadügyminister úr indokolásában benfoglaltalik, bogy ezen beszerzések egy már felállított programm keretén belől eszközöltetnek, úgy gondolom, ezt máskép érteni nem lehet, mint úgv, hogy itt azon tételek, melyek a delegatio tudtával és beleegyezésével egy hosszabb cyclusra beosztva már tervezve voltak, a politikai helyzet nyomása alatt gyorsabb tempóban ezen megrendelések útján beszereztetnek. Megvallom, teljesen is érthetetlen előttem, hogy az én igen tisztelt barátom, a ki a keretek tágítására vonatkozó sötét terveket nem látta meg akkor, midőn ezelőtt három évvel a nagy puskaszükséglet igazoltatott, nem látta meg akkor, midőn a tiszti létszám emelése elfogadtatott, és nem látta meg akkor, a midőn a

tüzérség szaporítása keresztül vitetett, vagy ha meglátta is, magában rejtette el, most egyszere jut ennek a sötét tervnek, ennek a delegatio intentióival ellentétben álló szándéknak tudomására azon ténynél fogva, hogy olyan fegyverek, olyan lőszerek, olyan erődítések, a melyekről t. barátom is tudomást vett, nem két vagy három esztendő alatt, de a folyó évben szereztettek be, illetőleg létesittetnek.

Én valóban azt hiszem, hogy ezen egyszerű tény és a hadsereg kerelei tágításának kérdése között absolute semmi összefüggés nincs és nem is lehet.

És hogy állunk magával ezzel a kérdéssel? Van-e, — eltekintve a 30 milliós póthitel kérdésétől, de tekintve a hadügyi költségvetés évről- évre tagadhatlan emelkedését a rendes kiadások terén — van-e csakugyan ilyen mélyreható ellen tét a delegátió bevallott törekvései és a hadügyi kormányzat be nem vallott törekvései között? T. képviselőtársaim, még pedig első sorban Apponyi Albert gróf képviselőtársam, ma kifogásolták azt, hogy Pulszky Ágost t. barátom tegnap elasticusnak nevezte a véderő törvényt és azt mondják, hogy ennek a magyar neve kétkulacsosság. Hát itt t. képviselőtársam két merőben különböző fogalmat zavar össze. Két- kulacsos valami, a mi alá ellentétes, egymást kizáró fogalmak magyarázhatók. Elasticus valami, a mi egy actionak minimális és maximalis határát szabja meg, de a két határ közt bizonyos latitude öt enged, a mely a változó körülményekhez képest a rendelkezésre álló eszközök szerint lehet gyengébb vagy erősebb. És éppen én fentartom azt az állítást, hogy a véderőről szóló törvény elasticus és fentartom azt is, hogy előnye ezen törvénynek, hogy midőn tiz évre szabja meg az újonczjutalékot, módot ad arra, hogy ezen 10 évi idő alatt azon újonczjutalék szervezésének, kiképzésének, beosztásának és felszerelésének kérdésében a változó politikai és pénzügyi helyzet exigentiái szerint intensivebb vagy ke- vésbbé intensiv actiót fejtsünk ki. (Helyeslés balfelól.)

Tagadhatatlan, hogy úgy a hadügyi kormányzat, mint az országos bizottság részéről és nézetem szerint helyesen, öntudatosan az a törekvés érvényesül, hogy a törvény által meg