A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

80

V. oles.

adott kereten belül a lehetőségig fokozzuk a hadsereg harczképességét a szellemi és anyagi tőke annyi eszközével, a mennyit pénzügyi helyzetünk megenged.

De azt kívánni, hogy miután minden egyes ily kérdésnél, valahányszor a tiszti létszám felemeléséről, valahányszor a tűzörségnél új ezre- dek szervezéséről s átalában szervezési kérdésekről van szó, szóval a hányszor csak oly momentumok merülnek fel, a melyek a hadsereg szervezetével összefüggnek, mindannyiszor a legnagyobb őszinteséggel tárta fel a hadügyminister a több évre beosztandó művelet képét s a delegatio teljes ismeretével a tényeknek, járult szavazatával és teljes mértékben osztozik — a mint én a magam részéről szívesen osztozom — a felelősségben a hadügyi kormánynyal.

És most, ha egyszer valamikor oly helyzet állana be, hogy a hadügyi kormányzat — illetőleg a magyar és az osztrák kormány, mert ez törvényhozási feladat — azon javaslattal lépne az országgyűlések elé, hogy a monarchia biztossága és külpolitikájának actióképessége szempontjából a hadseregnek nagyobb szervezetére van szükség, kérdem tisztelt barátomat vájjon praejudicálunk-e valamivel ezen kérdés megoldásának az által, ha a hadsereg mai szervezetét oly gazdagon dotáljuk, úgy az anyagi, mint a szellemi töke eszközeivel, hogy ezen hadsereg, úgy a hogyan áll, többre legyen képes, actióképessége nagyobb legyen, mint szegényebb fölszerelés mellett volna és más részről ha arra kerülne a sor, hogy a monarchia két törvény- hozása belátná ennek a szükségét és tágabb keretet akarna felállítani, kellene-e talán éveket elveszíteni akkor, a midőn a netalán szeszélyes külügyi helyzet azon pillanata, midőn előfeltételeit kellene megszabnunk azon keretnek, rögtöni önvédelemre kényszerítene ?

Én tehát azt hiszem, elfoglalt álláspontunknak nem praejudicálunk, hanem jövőnknek igenis hasznot teszünk külügyi politikánk és biztosságunk előkészítésének szempontjából, ha a hadsereget tisztekkel, tüzérséggel, fegyverzettel a lehető leggazdagabban elláttuk. (Élénk helyeslés balfdöl.)

Ennyit kívántam ezen kérdésekre vonatkozólag elmondani.

Áttérve már most a kérdés politikai részére, én sem kívánom tagadni azt, hogy a hadügyi kormányzat ily ténykedései és a külügyi politika közt igenis szerves összefüggés létezik. Méltóz- tatnak nekem megengedni azt, hogy egy adott pillanatban ily megrendelések és beszerzések történnek s ha történuek, milyen mértékben és milyen modorban történnek, hogy nagy nyilvánossággal, applombbal folynak-e le, vagy mennél simáábban, mennél kevésbé feltűnő módon történnek, hogp a delegátiók külön összehívásával vagy a nélkül történnek-e, hogy a nagy közvélemény elé kivitetik-e vagy sem : mindez sokkal fontosabb momentum a külügyi politikának, mint számos jegyzék, a melyet a diplomaták egymással váltanak, (Igaz ! Úgy van ! Helyeslés a szélső haloldalon.)

E kérdés tehát feltétlenül összefügg a külügyi politikával és én úgy gondolom, a külügyi politika actióképességének szempontjából nem lehet közönbös az, hogy egy alkotmányos országban megalakuljanak a közviszonyok. Olyan legyen a kormány positiója, hogy vehesse magának a bátorságot, különböző utak közül azt követni, a mely az adott pillanatban az elérendő külpolitikai sikerek szempontjából az állam érdekében a legjobb (Helyeslés a* baloldalon.) és ép úgy az, hogy lehet egy pillanat, midőn az elérendő czél azzal éretik el, ha a legnagyobb applombbal mutatjuk, hogy fegyerkezünk és akkor következik el az állam érdekének leghelyesebb megóvása. Lehetnek ismét pillanatok és lehet huzamosabb ideig terjedő külpolitikai situatió is, a mikor az állam érdeke határozottan a simább, a csendesebb, a kedélyek nyugalmával fel nem zavaró út követését teszi ajánlatossá és most csak az a kérdés, hogy ezen utóbbi út követhető-e az alkotmányos élet alapelveinek sérelme nélkül ?

T. országos bizottság! Erre a kérdésre nézve úgy hiszem, nagyon élesen kell disting- válni a jogi és politikai felfogás között. Szorosan jogi szempontból jogsérelem, jogsértés, a tételes közjognak evidens megsértése, minden ily kormány ténykedés akár indokolt, akár indokolatlan. Ez által mindig formai jogsértés követ- tetik el és a formai jog szentségének szempontja megkívánja azt, hogy ezen formai jogsértés utó-