A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 71 egyetértünk, az az, hogy a harmincz milliónyi összegből egy bizonyas részre csakugyan szükség lehetett. E bizonyos részre nézve is egyetértünk. A különbség közöttünk csak az, hogy miért ilyen mértékben vették ezt igénybe, ez az első; a második pedig az, hogy miért hallgattak addig, a meddig hallgattak. Előbb az utolsó pontról szólok. Apponyi Albert gróf egész beosztást ajánl a kormánynak ; azt mondja, nem kellett volna novemberig várni, hanem lehetett volna rendes sessiót összehívni májusban vagy júniusban. Szerintem az ily dolgok annyira a kormány- mányzás hatáskörébe tartoznak, hogy ha a kormány a maga eljárásában a törvényen és azon kereten belül marad, melyre neki az évi budget rendelkezési jogot ad. én legalább sohasem merném mondani a kormánynak : ebben vagy abban a hónapban hívd össze a delegátiót. (Ügy van! balfelöl.) Ha a sessionalis időt el akarná mulasztani, akkor természetesen előáll a törvényhozó testületnek ama joga, hogy követelje ennek megtartását. De hogy kalandáriumszerűleg mi szabjuk meg, mikor hivja össze a sessiót : idáig menni, szerintem, nem lehet. Másfelől, ha volt ok arra, hogy 1897. januárjában vagy februárjában, vagy márcziusában ne hij.ják ösz- sze a delegátiót és ezt a bizottsági tag urak is helyeslik • akkor ez a dolog némileg összefügg azzal, hogy novemberben sem történt több, mint a mennyi történt a hét és fél millió tekintetében. Mert hiszen annyi belátást és tapintatot a kormányról még az ellenzék is feltételezhet, hogy ha veszély nincs a dologban és hátrányai a monarchia szempontjából nincsenek, megkönnyíti a dolgot magának azzal, ha mennél előbb túlesik egy póthitelen. Ha jónak látta azzal mostanáig hallgatni, azt hiszem, volt rá oka. Dá ezt az opposittót, elismerem, elfogadni nem tartozik. Meg vagyok győződve, hogy itt döntő körülmény a bizalom és ezt reáoctroyálni az ellenzékre nem lehet. De azoktól, kik a kormány iránt bizalommal viseltetnek, lehetetlenség kívánni, hogy e részben azt a szigort gyakorolják, hogy a kezdetből kiindúlólag a rendszabály egész lebonyolítását ne bízzák a kormány szabad elhatározására. Meg vagyok győződve, hogy ha Bánffy Dezső báró helyett Apponyi Albert gróf ülne a ministerelnöki széken, Horánszky Nándor képviselő úr a novemberen is túltette volna magát. Horánszky Nándor: Ó nem! Mindenekelőtt nem is lett volna rá szükség ! Hegedűs Sándor: Még egyet. A t. bizottsági tag urak mindketten féltik a delegátió tekintélyét és a kormány felelősségével szemben e tekintély hanyatlását emlegetik. Hát bocsánat, az intézménynek tekintélye attól függ, hogy azok a szükséges követelményeknek mily mértékben felelnek meg. A kit tisztán népszerűségi vágy vezet, az könnyen túlteheti magát oly rendszabályokon, melyek felelősséggel járnak ugyan, de nem kellemesek. De bocsánat, ha felelőssége van a kormánynak, van a delegátiónak is. És ezt nemcsak akkor kell érezni, midőn a kormánynyal szemben van az ember, hanem akkor is, midőn a mellett van. Mert midőn számot kérünk a kormánytól, ezt tehetjük akkor is úgy, hogy azzal nem ártunk és ennek időpontját mindig úgy kell megválasztani, hogy e tekintetben magasabb szempontokat ne sértsünk. És azt hiszem, ha az országos bizottság többsége erre az álláspontra helyezkedik : a felelősséget a kormánynyal a póthitel tekintetében elfogadhatja. És erre súlyt fektetek ; mert Apponyi Albert gróf tüzetes íejtegetésésekbe bocsátkozott a jelenlegi harmicz millióval szemben követendő magatartással nézve, és azt mondja : miután feltételezi, hogy egy része nem keltetett el, azt elő kellene irányozni Bocsánatot kérek, az esztendőt téveszti össze. Itt szó van az 1897., illetőleg 1898. évi ténykedéseiről és ennek következtében az 1898. évi költségvetés megszavazása utáni dolgokról, melyek már nem fordúl- hatnak elő mint előirányzatok, hanem mint pólhitelt kell előirányozni és tételről-tételre előterjeszteni, azt, hogy beleilleszszük talán az 1899-iki költségvetésbe, azt hiszem, nem lehet, mert más esztendőről van szó. ehhez tehát alkalmazkodnunk kell. Másfelől érintett Horánszky Nándor t. bizottsági tag úr egy eszmét, illetőleg egy aggodalmat, melyet ő mint mások aggodalmát hozta fel, a mérleg kérdését. Én nem tudom hogy a magyar pénzügyminisler minő befolyást gyakorolt: bizonyára teljesen érvényesítette befolyását úgy a forma, mint az összeg
