A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 63 is megvan. És erre az összefüggésre reá mutatott a t. barátom és ezt az összefüggést megállapítja maga a jellemzés, melyet a hadügy- minister úr ezen 30 millió forintnyi hitelnek természetéről elénk terjesztett. Mert a hadügyminisztérium előterjesztésében meg van mondva, hogy azok a czélok, melyekre ezek a kiadások igénybe vételnek, olyanok, a melyek különben is már évek előtt megállapított programmnak megfelelő, de gyorsabb tempóban keresztül vitt intézkedéseket tartalmaznak. Tehát magának a hadügyminisztériumnak előterjesztése szerint ezen rendkívüli póthitelnek tartalma teljesen homogén a hadügyi költségvetés tartalmával. Ha tehát a hadügyi költségvetésekben nyilvánuló irány ellen nekünk kifogásaink vannak, ha a hadügyi költségvetésekben nyilvánuló irány bennünk azt a bizalmatlanságot kelti, melyet t. barátom megokolt, hogy itt leplezetten és burkoltan a véderőről szóló törvénynek keretein túlmenő készülődések foglaltatnak, hát akkor igen természetes, hogy ez a bizalmatlanság, ez az aggodalom, melyei a hadügyi kormányzatnak egész iránya, melyet a hadügyi költségvetések mögött lappangó ezen tendentia bennünk kelt, befolyást gyakorol ennek a póthitelnek megítélésére is, melyről maga a hadíigyminister úr azt mondja, hogy annak tartalma teljesen homogén a hadügyi költségvetésnek tartalmával és csakis a tempo gyorsitásábau különbözik tőle. (Helyeslés jobbfelöl.) Nem lehetett ezt a 30 millió póthitelt azzal a sovány indokolással és azzal az igen csekély világossággal szemben, mely arra esett mindazok számára, a kik nem tagjai az albizottságnak, méltányolni nem lehet azzal szemben állást foglalni, nem lehet álláspontunkat indokolnunk a nélkül, hogy reá ne czélozzunk azokra az irányzatokra, a melyeket a hadügyi költség- vetésekből mindinkább kiderülni látunk és a melyeket Pulszky Ágost t. bizottsági tag úr sem vont itt kétségbe. Mert az a védelem, a melyben ö a hadügyi politikát részesítette Horánszky Nándor t. barátommal szemben, az a czáfolat, a melylyel a t. barátomnak tételeit leszállítani igyekezett, a dolog lényegében elismerése annak, a mit Horánszky Nándor t. barátom mondott. Elismerése annak a tételnek, hogy itt a hadügyi költség- vetések egymásutánjából nem csupán az az irányzat nyilvánúl : hogy a törvény által megállapított keretekben a hadsereg erősittessék. harczképessége emeltessék és megszilárdittassék ; de bizonyos előkészítő munka folyik arra is. hogy ezeken a kereteken túl új formatiók legyenek létesíthetők. T. bizottsági tagtársam ezt burkoltan bar, de elég érthetően elismeri, midőn az 1899-iki védei ötörvényröl elmondja azt a nagyon kétes értékű dicséretet, hogy az elasticus törvény és magasztalja a törvényhozásnak bölcsességét, hogy oly törvényt alkotott, melynek keretén belül a pénzügyi helyzet javulása vagy rosszabbodása szerint is lehet összeszoritó \agy expansiv politikát követni. Hát, t. országos bizottság, »elasticus törvény«, ez szerintem igen kétes értékű dicséret. Van annak a politikának, mely ily törvényeket alkot, a magyarban más neve is. De azt hiszem, a t. képviselő úr e dicséretében a törvényt megrágalmazta, mert annyira elasticusnak, vagy — hogy a magyar műszót használjam — any- nyira kétkulacsosnak, mint a képviselő úr magasztalva elénk akarja állítani, én azt a törvényt még sem ismerhetem el. Az a törvény igenis bár újonczjutalékban kifejezve, bizonyos hadi létszámot állapit meg. És minthogy az 1867 : XII. törvényczikk világos szavai szerint a véd- rendszer megállapítása a két törvényhozásnak fentartott ügy: úgy a hadügyi kormányzatnak előterjesztéseiben, mint a delegatiónak megszavazásaiban azon keretek közt kell mozognia, melyeket a védtörvény megállapított, az abban megállapított létszámmal nagyobbat contemplálni és ilyen nagyobbnak contemplált létszámhoz mérve intézkedéseit nem szabad. Ha az a létszám vagy a védszervezet bármely része a monarchia megvédése tekintetében kielégítőnek nem mutatkozik, akkor azoknak, kiket ebben a tekintetben az initiativa megillet, kötelességük egészen nyíltan és őszintén a törvényhozáshoz fordulni és azokat abba a helyzetbe hozni, hogy megítélhessék, vájjon a keretek kívánt tágítását a védszervezet megváltoztatását, a monarchia érdekében szükségesnek és az ország financiális erejénél fogva lehetőnek tartja-e. Mert legyen szabad ez alkalommal egy tételt felállítanom,
