A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
62 V. ÜLÉS. költségvetésében megállapított tételeket és czí- meket, illetőleg megszavazott előirányzatokat végszerkezetben elfogadni. (Elfogadjuk.) Ha mél- tóztatnak elfogadni, azokat végleg megszavazot- taknak jelentem ki. Erről szóló határozatunk az osztrák birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok bizottságával közöltetni fog a szokásos üzenet alakjában. Következik a tegnap félbenmaradt tárgyalás folytatása, a hadügyministériumnak 30 milliós póthiteléről szóló előterjesztése tárgyában. Szólásra következik? Münnich Aurél jegyző : Apponyi Albert gróf ! Apponyi Albert gr. : T. országos bizottság! Azon kimentő expositió után, a melyet erről a tárgyról Horánszky Nándor t. barátom tegnap előadott, nekem nem sok mondani valóm marad, inkább csak némi polémia és a mondottak összegezése lesz feladatom. A tegnapi vita folyamán ugyanis Pulszky Ágost t. tagtársunk vállalkozott arra, hogy Horánszky Nándor előadását czáfolja. És tette ezt a nála megszokott elmeéllel, de az én benyomásom szerint a dolog lényegét kerülve és inkább bizonyos kápráztató dialektikai elmefuttatásokban gyönyörködve. Ilyen volt mindjárt a t. tagtárs úr kiindulási pontja, midőn a mi magunktartásában ezzel a 30 milliós póthitellel szemben ellenmondást vélt felfedezhetni. Ellenmondást azért, mert nehány nappal előbb, — a mint ő magát kifejezte — hozzájárultunk ahhoz a bizalmi szavazathoz, melylyel a delegátió a t. kiilügyminister úr politikáját helyeselte. Pedig — a mint mondá — az egész közös ministerium solidaris ennek a 30 milliós póthitelnek kérésében ; ha tehát a 30 milliós póthitelt ellenezzük és a közös ministérium eljárását e tekintetben helytelenítjük, nem lehetett a külügymiuister úrnak szóló bizalmi szavazathoz hozzájárulnunk. T. országos bizottság! Ez az oko-kodás valóban azok közé tartozik, a melyeket teljes joggal nevezhettem dialektikai játéknak. Mert először egy igen átalános kifelezéssel élt a t. tagtársam, mikor azt mondta, hogy bizalmi szavazathoz járultunk hozzá a t. külügyminiszter úr irányában. E nyilatkozat a delegátió azon határozata, a melyet az albizottság javaslatba hozott, s melyhez hozzájárultunk egészen körülhatárolt téren mozog és igy hangzik (olvassa): Méltóztassék kimondani — ezt javasolja az albizottság az országos bizottságnak, — hogy a magyar országos bizottság a külügymiuister úr által követett politikát úgy a vezéreszmékre, mint a gyakorlati keresztülvitelre nézve feltétlenül helyesli, a minister úr irányában kül- ügyeinknek épp oly ügyes, mint méltóságteljes és sikeres vezetéséért a legmelegebb elismerését fejezi ki és a külügyministerium költségvetését eltogadja.« Hát itt egyátalában nem bizalmi szavazatról, hanem a külpolitikának úgy czéljai- ban, mint eszközeiben való helyesléséről volt szó. Tehát nem a közös ministerium egyéb tényeiről, a melyek nem egyenesen a külügyministerium vezetése alá tartoznak és a külpolitikának integráló részét képezik. Hogy ez mennyire igaz és hogy a külpolitika iránt kifejezett elismerés mennyire nem zárja ki azt, hogy a küliigyminister úrnak a külpolitikával szigorúan össze nem függő némely egyéb ténykedéseivel szemben eltérő véleményt tápláljunk, ezt nem csak mi igazoltuk, hanem az egész t. többség is, a mely ugyanakkor, mikor a külügyministerium külpolitikája iránt ezt az elismerést kifejezte, igen udvarias és kíméletes formában ugyan, de nagyon határozottan visszautasította azokat a kezdeményezéseket, azokat az irányeszméket, melyeket ugyancsak a külügymiuister úr a haditengerészet kibövitésé- nek indokolására előadott. (Elénk tetszés jobból.) De továbbá elleumondást akar a képviselő úr felfedezni, - ~ vagyis talán nem annyira ellenmondást, mint inkább az összefüggés hiányát — Horánszky Nándor t. barátom beszédének első és második része között. A t. barátom beszédének első része ugyanis — ezt készségesen elismerem — épp úgy elmondathatott volna, sőt talán még inkább helyén lett volna a hadügyi költségvetés átalános tárgyalása alkalmával, mert hadügyeink vezetésének egy bizonyos irányzatát vette kritika alá. A t. országos bizottság iránti tekintetből tettük, hogy kifogásainkat ennél a 30 milliós hitelnél összegeztük és nem akartunk egy vita helyett kettőt c-inálni. De, t. országos bizottság, az összefüggés a kettő között nagyon
