A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 57 Elnök (csendet): Csendet kérek! Fnlszky Á^ost: Tudom! De az igen tisztelt bizottsági tag úr okoskodása annyi mindenfelé ágazott és annyi mindenfelé vágott, hogy szükségképen követnem kell azon okoskodást, a melyet ő maga jónak látott beszéde alapjául elfogadni, hogy azután az övével ellenkező eredményre juthassak; mert hiszen épen azon ellenmondásokból, a melyekben beszéde annyira bővelkedett, lehet ezen eredményre jutni. Azért engedjen meg az igen tisztelt bizottsági tag úr, minthogy ugyanazon informátiók alapjával bírunk, ő is, én is és átalában a bizottság minden tagja, oly tekintélyes, oly komoly, oly mérsékelt férfiúval szemben, mint a minőnek őt a közvélemény ismeri, tartja, szükségképen rá kell mutatni a tévedés forrásaira, a közvélemény előtt, nehogy az azt higyje, hogy itt mégis valamit el akarunk tagadni és hogy valami, ha nem is az okoskodásokban, de a consequentiákban igenis van, a melyekre az igen tisztelt bizottsági tag úr rámutatott és éppen azért nagyon komolyan kell venni okoskodásainak minden egyes láncz- szemét, minden egyes tételét. Tehát, a mint mondom, ha az igen tisztelt bizottsági tag úr abban a meggyőződésben van, hogy azokban, a melyek ezen harmincz millióból beszereztettek, tényleg semmi sincs olyan, a mely egy rögtöni actióval összefüggésben állhat, akkor szükségképen nekem reá kell mutatnom arra, hogy mik azok, a melyek bármely actiónak előfültételét képezik, mik azok, a melyek a hadikészültségnek előfeltételét képezik és reá mutatni arra, hogy igenis helyes politika az, elfogadni egy oly költséget és egy oly actiót, a mely a békét biztosítja és békére vezet és helytelen politika az, visszautasítani egy ilyen actiót és csak oly actiót követelni, a mely háború esetén sem felel meg azután a kellő szükségleteknek. Egyetértünk mindnyájan abban, hogy e monarchiának kötelessége, hogy a monarchia kormányainak, úgy a közös kormány, valamint a magyar kormánynak kötelessége, mindazon tekintetekről gondoskodni, a melyek bármely eventualitásban monarchiánk actióképességét feltétlenül biztosítják. Ez közös meggyőződés. A kérdés már most csak az, hogy ez a harmincz millió kiadás ilyen természetü-e, igen vagy nem ! A köaÖHÜgyi országos bizottság naplója. 1898. És másodszor, hogy az a mód, a melylyel e kiadás eszközöltetett, megfelel-e azon körülményeknek, a melyek közt eszközöltetett és nem sérti-e fölöslegesen az alkotmányos formákat? ( Helyeslés.) Az első kérdés tekintetében, azt hiszem, hogy azon természet, a melyre e kiadások tekintetében reámutattunk, az tudniillik, hogy az nem áll összefüggésben a hadsereg valamely hypotheticus jövő fejlődésével, hanem összeköttetésben és összefüggésben áll a hadsereg tényleg fenforgó szükségleteivel, oly szükségleteivel, a melyek actióképességére igenis feltétlenül elhatározók. Másodszor azon momentum, hogy az tényleg nem üres mozgósítással való ijesztgetésre, hanem komoly készülődésre és a béke biztosítására fordittatott, azaz a monarchia erejének olyan felszerelésére, a mely által a monarchia képes volt minden éventualités közt érdekeit megóvni. Ez a két tétel mutatja, hogy igenis e harmincz millió olyan természetű volt, melynek visszautasításáról, a melynek, hogy közjogi alapelvekbe ütközzék, tehát közjogi sérelmes voltáról egyátalában szó sem lehet. De hogy az igen t. bizottsági tag úr is ilyen természetűnek ismerte azt fel, kitűnik az igen t. bizottsági tag úr azon felszólalásából, hogy csodálatosnak tartja, miért nem történt gondoskodás arról, hogy kellő arányban hazánk is részesittetett volna azon költségekben, a melyek e harmincz millióból eszközöltettek, illetőleg, hogy abból nem fordittatott kellő összeg a hazai közgazdaság istápolására. Már engedelmet kérek, igen t. bizottsági tag úr, én elismerem feltétlenül szükségesnek, hogy a hadügyminister, hogy minden tényezője a magyar kormánynak úgy, mint a közös kormánynak, köteles igenis a monarchia mindkét államának közgazdaságát nemcsak tekintetbe venni, hanem kellőleg és a lehetőség szerint istápolni és úgy tudom, arról az igen t. bizottsági tag úr is meggyőződhetett, hogy a mennyiben a dolog természete azt megengedte, ezen harmincz milliós költekezések tekintetében is ezen elv kellőleg respectáltassék ; de másrészt ott, a hol közös czél, oly közös czél eléréséről van szó, a melynek elérése a monarchia biztosságával átalában összeköttetésben van, ott csakugyan nem lehet keresni azt, 8
