A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
58 IV. ÜLÉS. hogy a költség hányadrésze költetik el, itt vagy ottan, mert a dolog természeténél fogva - csak egy példát hozok fel — Magyarországnak aránylag igen kis része birván olyan határral, a mely közvetlenül fenyegetve lehet bármely körülmények között is, tudjuk, hogy a várak valameny- nyien nem Magyarországban, hanem a monárchia másik államának területén feküsznek. Apponyi Albert gr.: Elég rossz! Pulszky Ágoston: Meglehet, hogy elég, rossz, de a geographia oka. (Ellenmondás a baloldalon.) És nem tudom, hogy az igen t. bizottsági tag úr nagyon szeretné-e azt az even- tualitást elvállalni, hogy olyan területek tartozzanak hozzánk, a mely területek közvetlenül fenyegetett határt képeznének. Én nagy szerencsének tartom Magyarországra vonatkozólag, hogy nem úgy áll a dolog s nagy szerencsének tartom, hogy előbástyái is vannak északon, délen, nyugaton és részben keleten is. Ezt nagy szerencsének tartom, de éppen azért természetesnek találom, hogy az épitkezések az évek hosszú során — most nem a harmincz mill ós póthitelről és az összegek hováforditásáról beszélek, hanem átalában a rendkivüli építkezésekről és beruházásokról — nem a mi területünkön. hanem azokon a területeken történtek, a melyek a határhoz közel vannak és a mely területeket stratégiai és hadügyi szempontból megerőditeni, éppen a mi érdekünkben is, nem csak a monarchia érdekében föltétlenül szükséges. Ilyen természetű költekezéseknél tehát nem lehet azt tekinteni, hogy ezen költekezéssel mennyiben támogattatik egyik vagy másik állam közgazdasága és ipara. Különösen a mi az ipart illeti, elismerem, hogy a hadügyi kormány igen sokat tehet annak támogatására és fejlesztésére, évek hosszú során át való következetes és gon dós eljárással, a melyre a magyar delegátió mindig ösztönözte és ösztönözni meg nem fog szűnni, hanem hogy épen ilynemű kiadásoknál nem latolgatja, hanem onnan kell meríteni, a hol tényleg a virágzó ipar, a mely szükségleteiről gondoskodik és ott kell költekeznie, a hol a költség a dolog és a körülmények természete szerint szükséges, azt gondolom, igen világos. És most következik azután az utolsó, ismét más alapokból kiindult tétele az igen t. képviselő úrnak, az a tétele, hogy ha szükséges is lett volna ezen actió és ezen összeg elköltése, a mód, a melyen ezen összeg követeltetett, a mód, a mely mellett ez csak most terjesztetik a delegátió elé, nem felel meg az alkotmány követelményeinek, sőt szerinte közjogi sérelmet képez. Hát engedelmet kérek, de az alkotmányok és az alkotmányos szabályok nem magokért léteznek, hanem azon államok, azon nemzetek kedvéért, a melyek ezen szabályok követése, ezen magatartásuk mellett állandó és nagy érdekeiket látják és érzik legjobban biztosítva; de éppen azért, minden alkotmányos szabály mellett ott áll az az elv — nem hogy a szükség törvényt ront, hanem az az elv, hogy a kormányzatnak a felelőssége, esetleg utólagos igazolás mellett, mindig előáll, valahányszor oly intézkedések szüksége forog fenn, a melyeknek előzetes nyilvános előterjesztése a körülmények következtében lehetővé nem vált. Ezen felelősség elve kétségtelenül az, a mire magok a kormányok is hivatkoztak ezen előterjesztés alkalmával. Nem a bizalomról van itt szó. Az külön kérdés, hogy bizik-e valaki a kormányban, hogy fel akarja-e ruházni azon hatalommal, hogy továbbra is vezesse az ország ügyeit, továbbra is intézkedjék azon tekintetekben, a melyekben intézkedni szükséges. Nem arra vonatkozólag forog fenn itt a kérdés a harmincz millió forintnál, mert itt nem a jövőről, hanem a múltról, egy elkövetett eljárásról van szó, itt a felelősség kérdése az irány. Akarjuk-e felelősségre vonni, illetőleg, természetes, hogy felelősségre vonni akartuk és akarjuk, de akarunk e ezen felelősségrevonás következtében kárhoztató ítéletet mondani, a közös kormány és a magyar kormány eljárásáról e tekintetben, igen vagy nem? Ez a kérdés az, a melyet a harmincz millió megszavazásánál vagy meg nem szavazásánál magunk elé fel kell tennünk. Ha az igen tisztelt bizottsági tag úr ezt a kárhoztató Ítéletet akarja hozni, ebből még nem következik az, hogy a harmincz millió szükségét el ne ismerje. Csak erre akarok ráutalni igen tisztelt küzösügyi
