A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
64 IV. ÜLÉS. a delegaliókhoz előbb kérdés intéztessék, az előttem indokolatlan és megfoghatatlan dolog. Én megengedem azt, hogy nehéz és kényes viszonyok között a közös kormány a monarchia biztossága érdekében rendkivüli eszközökhöz, rendkívüli hatalomhoz nyúlhat, de csak czon mértékig és határig, meddig a megrendelések természete által igazolhatók is, már pedig ezek a megrendelések nem oly természetűek, legalább nagyrészökben nem, hogy ezek a sürgősség szempontjából indokolhatók volnának. Egy másik szempont, t. országos bizottság, az, hogy a múlt novemberben a delegatió együtt volt s a t. kormány nem látta elérkezettnek az időt, hogy a delegatiónak előterjesztést tegyen és a történteket felderítse. Talán az mondatik, hogy novemberben még mindig nem volt olyan a politikai situatió, hogy ekkor már az előterjesztések megtörténhettek volna. Ebben a nézetben én nem osztozhatom, mert úgyis megtörtént ez először 71/2 millió erejéig és a kiknek érdekében állott megtudni, hogy milyen czélból történtek ezek a megrendelések, módjában volt ezen a nyomon haladva, azokat meg is tudni. Fájdalom azonban, mindenkinek szabad és lehetséges volt ezt tudnia, csak a delegatiónak nem. Az én hitem és felfogásom szerint a dele- gationalis testülettel igy nem lehet eljárni. Meg is vagyok róla győződve, hogy egészen máshol rejlik annak az oka, hogy novemberben nem történt meg az előterjesztés. A quóta-kérdés bizonytalansága, a kiegyezési provisórium, vagy esetleg a harmincz milliós hitelnek 1897-ben való fedezése következtében esetleg beálló állam- háztartási zavar: ezek mind motívumai lehettek annak, hogy az előterjesztés meg nem történt, de alapos indokot arra, hogy e miatt a történtek felett egyszerűen napirendre térjünk, nem lehet találni. És mit kivan a közösügyi kormány az országos bizottság nagy többségétől ? Kívánja azt, hogy szavazzanak meg 30 milliót olyan megrendelésekre, a melyeknek tartalmát, természetét nem ismerik és szavazzák meg olyan alapokon, a mely alapok velők közölve nem lettek. Ha valamivel lehet a delegatió tekintélyét lejáratni, ezzel lehet. Pedig ne méltóztas- sanak elfelejteni, hogy az események alakulása következtében ez az intézmény különben is nehéz próbára van téve; ha már most ilyenekkel ennek erkölcsi alapját maga a testület igyekszik megrendíteni, akkor ne csodálkozzunk azon, ha azon zavarok, melyek az én legnagyobb sajnálatomra, léteznek, minden téren csak fokozódni fognak és a monarchia két állama közti kapcsolatból kifolyó nagy kötelességek ellátása és teljesítése olyan úton és módon, a mely a monarchia mindkét államában az alkotmány biztosítéka alapján nyugszik, ennek formái szerint, lehetségessé nem válik. A t. országos bizottság, a nélkül, hogy a körülményeket apróra ne ismerje, a kért hitelt meg nem szavazhatja. Ha ezt mégis megteszi akkor oly eljárást követ, mely hozzája és hivatásához nem méltó, de nem méltó az alkotmányhoz sem és legkevésbé méltó az ország nagy anyagi és erkölcsi érdekeihez, melyet hitem szerint ezen testületnek nem szabad soha egy perezre sem szem elöl tévesztenie. így áll a dolog, t. orsz. bizottság és épen ebből a szempontból ily eljáráshoz hozzá nem járulhatok, ily eljárást nem helyeselhetek. Sőt tekintve azon körülményt, hogy a közös kormány — igaz, a másik két kormánynyal egyetértő- leg — jöhessen abba helyzetbe, hogy az országra ketten is csinálják az adósságot, ezt alkotmányjogilag is igen egészségtelen dolognak tartom. Éppen azért a magam részéről, midőn hangsúlyozom, hogy ezen eljárás helyeslésemet nemcsak hogy nem birja, de sőt legerélyesebb tiltakozásomat hívja fel, — mindig alkotmányos értelemben mondom és nem a szó szoros értelmében, mert ehhez jogom nincs is — kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a 30 millió póthitelt sem én, sem t. elvtársaim megszavazni nem fogjuk. Plllszky Ágoston: T. országos bizottság! Megvallom, némi csodálkozással hallottam az előttem szólott t. bizottsági tagtársunknak — elismerem — nagyon tüzetes, nagyon részletesen indokolt, de részleteiben egymásnak merőben ellentmondó és átalános politikai magatartásával és a t. országos bizottság eddigi üléseiben tapasztaltakkal ellentétes fejtegetését annyival inkább, mert 1889-től a mai napig szerencsém volt az igen t. bizottsági tagtársunkkal együtt részt vehetni az országos bizottságok valamennyi
