A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 55 ülésén, részt vehetni egyes törvények alkotásában az országgyűlésen, résztvehetni az egyes budgetek megítélésénél itt a delegatióban és még a legutóbbi napokban is szerencsém volt vele együtt résztvehetni azokon az üléseken, a melyekben ezt a 30 milliós póthitelt az albizottságban tárgyaltuk és e tekintetben felvilágosítást nyertünk, úgy, hogy valóban egyéb anyag nekem sem áll a megítélésnél rendelkezésemre, mint a mely rendelkezésére áll neki és egyátalán mindnyájunknak. És csodálatos, valóban csodálatos, hogy objectiv mértékkel mérve mégis ebből ilyen ellentétes eredményekre jutott. Mindenekelőtt constatálni kívánok én is, az előttem szólt t. bizottsági tagtársam példáját követve, néhány előzetes tényt. Ilyen mindenek előtt az a tény, hogy ezen delegatió ülésezései folyamán, a tegnapelőtti és tegnapi napon, egyhangúlag, minden tiltakozás nélkül még azon részről is teljes belenyugvással megszavaztuk a hadügyi költséget, megszavaztuk az occupált tartományokban levő hadcsapatokra vonatkozó hitelt és ezzel kapcsolatban bizalmat szavaztunk a külügyek vezetésének azon politika tekintetében, a melyet az utóbbi években követett, úgy, mint megszavaztuk azt az előbbi évekre és bizalmat szavaztunk a közös pénz- iigyminister úrnak. Ez az első, a mit constatá- lok. E bizalmi szavazathoz — nem gáncsolólag mondom, hanem teljes elismeréssel — azon objectivités iránt, mely az ellenzéket itt képviselő bizottsági tag urakat vezeti, ők is hozzájárultak. Constatálom másodszor, mert ez nem úgy adatott elő, mint bizalmas, vagy titkos közlés, hanem mint olyan, mely nyilvánosságra hozható és hozatott is, hogy e harmincz millió tekintetében, mint a dolog természetében fekszik, teljes solidarités állott fenn a közös kormány, valamint a közös kormány és a magyar kormány tagjai között is. És ha veszszük e solidaritas mozzanatát és azon bizalmi szavazatot, melyhez a t. képviselő urak is hozzájárultak ; bizonyos, sőt igen éles ellentétet látok a premissák közt, melyből mindnyájan kiindultunk és a t. bizottsági tag úr conclusiói között. De egyéb tekintetben is meglepett előadása. Mert annak két nagy része közt össz- | hang egyáltalán nem volt. Igen érdekes és nagy tanulmánynyal előkészített beszédének első része azzal foglalkozott, hogy 1889. óta két ellentétes törekvés van, melyek egyike a hadügyminiszter úr politikájában, másik része a delegatió értelmezésében testesedik meg, hogy mig ott, a hadsereg vezetősége részéről, az inflatió politikája követtetett, a delegatió mindig elment az áldozatkészség legszélsőbb határáig, a nélkül, hogy e politikát előre láthatta és annak következményeiért szavatosságot vállalt volna. Enge- delmet kérek, de e tekintetben sem felelnek meg az előzmények a következményeknek. Emlékezünk mindannyian, hogy az 1889-iki véderő vita alatt és után még ellentétes számítások történtek annak financiális eredményét illetőleg úgy az országgyűlésen, mint e bizottságban is. Tudjuk azt is, hogy az igen t. ellenzék akkor sem, s úgy látszik, annyi év után most sem tudott különbséget tenni azon terhek közt, melyek directe a törvény következtében álltak elő s azon megterheltetés közt, mely nem directe a törvény következtében állt elő, hanem a mely előállt a hadsereg azon fejlesztése által, mely a törvény alapján lehetséges volt ugyan, de nem volt kötelesség, hanem a melyet kötelességgé tett a politikai viszonyok tekintetbe vétele, az átalános európai áramlat ; kötelességgé tett azon érzet, mely mindnyájunkban él, hogy a monarchia erejét nem szabad a többi államok haderejéhez viszonylag oly alacsonyra sülyedni engedni, mely mellett a monarchia érdekeinek védelme lehetetlen volna. Igen helyesen és bölcsen járt el a törvény- hozás 1889-ben, mikor oly törvényt alkotott, melynek alapján lehető volt a fejlődés az ország pénzügyi fejlődésével kapcsolatban, a mikor nem zárta el annak lehetőségét, hogyha hadseregünk erősbitésének érdekei parancsolják, a magunk szavazatától függjön a hadügy fejlődésének előmozdítása. Nagy hiba lett volna akkor a törvényt oly szűkkeblűén megalkotni, hogy az európai fejlődéssel e tekintetben, hogy más hatalmak nisusával e tekintetben lépést ne tarthattunk volna. De a mint akkor is mondtuk, az nem volt logikai következménye az 18S9-ik véderőtörvény megalkotásának ; az logikai következménye volt a helyzetnek és hogy az volt, 0
