A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 53 szó, a delegatióhoz jön, bizonyára mindenkiben él az a kötelességérzet, hogy szem előtt tartsa egyfelől a monarchia érdekeit, annak minden körülménye között megvédett állapotát: másfelől azonban figyelembe vegye és szem elől ne téveszsze az ország anyagi és gazdasági erejét: a mikor is minden körülmény között meg fogja találni azt a helyes utat, a melyet a delegatió igen tisztelt elnöke is beszédében a kellő helyen szintén hangsúlyozott. Mert az összhangnak, t. országos bizottság, meg kell lennie. Ha az ország ereje nem bírja el azt a fejlesztést, a mely — mondjuk — egy programm alakjában létezik, akkor koczkávtatva lesz maga a védelem is; (Úgy van! jobb/elől.) az a védelem, a melyet szerényebb anyagi eszközök alkalmazása mellett erőteljesen, és a mi fő, állandóan kifejthetett volna. Ilyen koczkázatnak az ország érdekeit kitenni nem szabad. Ez oly szempont, a melyet, nagy sajnálatomra, a delegatio eddig figyelmen kívül hagyott. Ez a tendentia az, t. országos bizottság, a mely a 30 milliós póthitelnél megnyilatkozik. És hogy ez a tendentia, arra nézve nemcsak a históriai fejlemények szolgáltatnak nekem támpontot és bizonyítékot, de maga az előterjesztett materiale is. Maga az az anyag egymagában rávezet bennünket arra, hogy itt egy előkészítő actióval állunk tulajdonképen szemben és ezen előkészítő actió tette szükségessé azt is, hogy a t. hadügyi kormány a helyett, hogy a delegatiókhoz jött volna és megkisérlette volna a delegatiók áldozatkészségét ily mértékben igénybe venni, ennek mellőzésével járt el akként, a miként alkotmányos formák között csakis a legmesz- szebb menő szükség idején — a mely azonban fenn nem forgott — szabad cselekedni. T. országos bizottság! Azokról az előterjesztésekről, a melyek a hadügyi albizottságban az igen tisztelt közös kormány részéről történtek, politikai szempontból nem akarok szólani. Ez nem szándékom, sőt a külpolitika érdekeit szem előtt tartva, nem is tartanám helyes eljárásnak. De reá mutathatok egy történeti tényre, a melyet mindnyájan tudunk és ismerünk és a mely történeti tény között egyfelől a delegatióban történt előterjesztés között, másfelől az összhangot megtalálni nem tudom. A múlt év tavaszán egy interpellate voltam bátor intézni a krétai ügyből kifolyólag a magyar kormányhoz és ezen interpellatio már- czius havában történt, tehát körülbelül azon időpontban, a mikor talán a kiilviszonyok fejlődése és kényes természete szükségessé tette azt, hogy ily rendkívüli intézkedés történjék. Ez alkalommal a Balkán-félsziget viszonyaira vonatkozólag a következő kérdést intéztem a ministerelnök úrhoz (olvassa): »Merülnek-e fel a Balkán-félszigeten oly nyugtalansági tünetek vagy oly mozgalmak, a melyek az ottani béke és status quo megzavarására irányulnak?« És erre akkor Magyarország ministerelnöke a következő választ adta (olvassa): »Eltekintve a török és görög állam közötti krétai conílictustól, melynek kiegyenlítésével a nagyhatalmak ez idő szerint el vannak foglalva, a Balkán-félszigeten nem merültek fel . . .« tehát »nem merültek fel<, ez mondatott a múlt év márezius havában — »oly tünetek, a melyek aggályra méltatandók volnának«. Hogy az összhang itt, t. országos bizottság, nincs meg, azt, gondolom, bővebben fejtegetnem nem szükséges. De nemcsak ez a történeti tény utal engem e felfogásra, — a mely tényt nézetem szerint egyátalában nem lehet az albizottságban történtekkel összhangzásba hozni — hanem rávezet engem egy más körülmény is, az tudniillik, hogy a szóban forgó megrendelések, a melyekre azért hivatkozom, mert maga az előterjesztés pontonként tartalmazza őket, olyan természetűek voltak, a melyeknek nagy része, talán az aprólékosságnak csekély részét kivéve, a mozgósítás eszméjével és körülményeivel egyátalában összhangba semhozható. Azt mondja ugyanis az előterjesztés, hogy a költség a következő csoportokra oszlik: fegy- verneműelue és vártüzérségi anyagra, továbbá egyéb hadi anyagokra és végül erődítési intézményekre. Megengedem, hogy a második pont alatt lehetnek olyan megrendelések, a melyeknek olyan a természetük, hogy gyorsan belife rálhatók és kritikus körülmények között igénybe is vehetők; de hogy az erődítések, fegyverszerzések, a melyeknek előállítása hosszabb időt vesz igénybe a kritikus helyzet firmája alatt, tehát megtörténhetők legyenek, a nélkül, hogy
