A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1898 - hiteles kiadás (Bécs, 1898)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 49 eljárást csak a legvégső esetben tartja, még a kormány felelőssége mellett is, igazolhatnak, és az ily kivételes eset is a lehető legelső alkalommal az országos bizottságnak, felmentés czél- jából, igazolással bejelentendő. Kérem a t. országos bizottságot, hogy ily értelemben határozatilag kimondani méltóztassék : »A közös hadügyministeriumnak, A. Hadsereg«, fegyverneműek és hadi anyag beszerzé sére, továbbá erőditési intézményekre az 1898. évre 30,100.000 forintnyi póthitel engedélyeztetik.« Rudnyánszky József b. jegyző: Ho ránszky Nándor! Horánszky Nándor : Tisztelt országos bizottság! Midőn a harmincz millió forintos póthitelre vonatkozólag álláspontomat megjelölni és adandó szavazatomat megokolni kívánom, legyen szabad mindenekelőtt néhány mozzanatot a melylyel felszólalásom logikai lánczolatát megszakítani nem akarom, külön felemliteni és a t. országos bizottság szives figyelmébe ajánlani, még pedig azért, mert ezen mozzanatok mindegyike hitem és meggyőződésem szerint any- nyira fontos, hogy azoknak figyelmen kívül hagyása úgy a véleményalkotást, mint a határozathozatalt csonkává és tökéletlenné tenné Ezen mozzanatok elsejét a pénzügyi szempont képezi, a melynek megfigyelése több oldalról szükséges és kívánatos. Eddigelé 37 és fél millió forint az az összeg, a melynek erejéig a t. hadügyi kormány megrendeléseket eszközölt, a nélkül, hogy erre vonatkozólag a dele- gátió határozatát kérte és felhatalmazását megnyerte volna. Igen nagy összeg ez, t. országos bizottság, mert ez a magyar állam háztartását közel 12 millió forinttal terheli meg, a mely a fenforgó körülmények közt nagyon súlyos. Mert a ki ismert a magyar államháztartás küzdelmeit; a ki ismeri az ország adózó polgárainak áldozatkészségét arra, hogy az állam- háztartásnak egyensúlya fentartassék és bizto- sittassék, az nem térhet egykönnyen napirendre ezen kérdés felett és a felelősséget a puszta sóhajtások, — mint a milyenek a jelentésben foglaltatnak, — meg nem nyugtathatják. Fokozza a bajt és ennek jelentőségét az, A közösügyi országos bizottság naplója. 1898. hogy a póthitel még ezzel teljesen kimerítve nincs, mert a hadügyi albizottságban értesültünk arról, hogy erre nézve még újabb előterjesztések várhatók. Hogy mennyit tesz még ez az összeg, azt természetesen nem tudhatom sem én, sem a bizottság többi tagjai, mert erre nézve előttünk hivatalos és hiteles előterjesztés nincs. De bizonyos, hogy midőn a múlt évi novemberben megszavazott 7x/2 millió után ma 30 millió frt póthitellel állunk szemben, ez egy cseppet sem biztató dolog. A tényállás az, hogy 37x/2 millió, eddig ismert hitellel állunk szemben, annakutána egy összeggel, melyet még nem ismerünk és egy megmérhetlen bizalommal, mely mindenesetre megható példája annak az elintézési módnak, mely itt gyakorlatban van, s még inkább annak az erkölcsi és anyagi áldozat- készségnek, melyet megszavazni sokkal köny- nyebb, mint kiizzadni. Egy másik mozzanat, melyre felhívom a figyelmet, az, hogy bár beható vizsgálódásokat e téren nem tehettem, de úgy látom, hogy csaknem az egész összeg a monarchia másik államának területén költetett el, vagy fog elköltetni, — mert hiszen még azt sem tudjuk, hogy el- kültetett-e — a mi mindenesetre nagy megfontolást igénylő körülmény. Ez frappáns tanúsága annak is, hogy azok a híresztelések, melyek bizonyos körökből Magyarország felé hangzanak — hogy tudniillik Magyarország gazdaságilag a monarchia másik államát kizsákmányolja — mennyi alappal birnak. Mert ha való, hogy ez egész összeg, vagy annak nagyrésze a monarchia másik államában költetett el, ez azt involválja, hogy az nem szolgált Magyarország gazdasági erejének, hanem a monarchia másik állama anyagi erejének istápolására. Csudálatos, hogy a jelentés erre nézve semmit sem tartalmaz. Mi ennek az oka, arról számot adni nem tudok. Talán nem akarja a t. országos bizottság megzavarni e manifestátió egészét dissonentiával vagy talán Magyarország közgazdasági ereje oly nagy, hogy ily apró dolgokra nem is kell figyelnie. Mindenesetre egyik hiánya e jelentésnek, hogy ezen igen fontos körülményre figyelmét ki sem terjesztette és legalább figyelmeztető felhívást nem intézett a közös hadügyminiszter- hez, hogy igyekezzék minden téren, tehát e 7
