A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 63 ber 1-től az év végéig szükséges felállitási költségeit is előirányozta, valamint, az albizottság által annak idején kifejezett óhajtásnak megfelelőleg, 200 csikónak próbaképen magánnevelésbe kiadására szükséges összegei kér megszavazni. A pót-lótelep helye még nincsen meghatározva; olyan kiterjedésű és nagyságú lesz, mint a lábodi. Az albizottság mindezek alapján a következő határozati javaslat elfogadását ajánlja: »A hadügyminister válasza a pótlovak beszerzésére vonatkozólag tett intézkedésekről tudomásul vétetvén, felhivatik a hadügyminister, hogy a folytatólag teendő intézkedések eredményéről hasonló jelentést és kimutatásokat a jövő évben is terjeszszen az országos bizottság elé.« Ruűnyánszky József b. jegyző : Tisza István gróf! Tisza István gr.: T. országos bizottság ! Már évek óta vezeti az a törekvés a hadügyi kormányzatot, hogy egyfelől a lehető legjobb lóanyagot szerezze be katonai czélokra, másfelől pedig, hogy azon összegek, a melyeket a hadügyi kormányzat lovak beszerzésére kiad, lehetőleg intacte közvetlenül a gazdák javára szolr gáljanak. Úgy gondolom, hogy e törekvés nem csak közgazdasági szempontból helyes, de egyenesen a hadsereg hadképessége szempontjából is fontos, mert csak abban az esetben juthat a lótenyésztő közönség abba a helyzetbe, hogy megfelelő lóanyagot neveljen, ha megfelelő retri/ butióban részesül e fáradságért. Epen azért, midőn egyfelől elismeréssel fogadom mindazt, a mi e téren eddig történt, lehetetlen reá nem utalnom a mostani rendszer bizonyos hiányaira, a melyek igénytelen nézetem szerint legalább részben orvosolhatók volnának, értem a csikótelepek rendszerének kérdését. T. országos bizottság ! A rendelkezésre álló adatokból bajos volna egészen pontosan kiszámítani a C6ikótelepen felnevelt egy remondá- nak értékét, de miután ezek beszerzésének átlagos ára 325 frt, és miután magokban a csikótelepek költségvetésében szemben az ott felvett létszámmal 125 forintos költségtétel szerepel, e két czíraen 450 frt jő ki. Úgy gondolom, nem tévedek, ha 500 frtra teszem a négy és féléves remondának átlagértékét, a mely a csikó- telepekből kikerül, a gazda pedig a lóért csak 325 forintot kap. Méltóztassanak megengedni, többen vagyunk, a kik mint lótenyésztők meglehetősen ismerjük az életből ezt az ügyet. Nagyban és egészben meglehetősen hordképes a lóanyag, a melynek megszerzését a hadügyi kormányzat 325 frt átlag árral reméli, úgy, hogy, ha figyelemmel kisérjük egyes ezredeknél a csikótelepekből oda kiosztott remondaanyagot, azt látjuk, hogy csekély százaléka olyan, a mely a legmagasabb igényeknek megfelelő hátasló értékét megüti és azt hiszem, hogy, ha átlagban 500 forinttal vettük fel a költséget, ha figyelembe vesszük, hogy bizonyos hanyadaa csikótelepekből kikerült, lovaknak használhatlanná vált, másik tetemes része alig ér többet, mint az átlagos remonda értéke, akkor valóban értékes, tiszti vagy altiszti czélokra használható hátas lovak, melyek a csikótelepekböl kikerülnek, az államnak igen jelentékeny költséget okoznak. Korábbi alkalmakkor is volt szerencsém erre a körülményre utalni, és az általam előadottakra azt a választ nyertem, a melynek fontossága elől nem zárkózhatom el, hogy a tenyésztő gyakran kénytelen a lovát korábban eladni és hiába jő a hadügyi kormányzat több ezer darab jó lónak megvásárlása czéljából négy és fél éves korukban, mert akkor a tenyésztők nagyrészben már más úton disponál- tak. Megengedem, hogy ez igen komoly ellenvetés lehet, de azt gondolom, hogy meg lehetne kísérelni a dolognak oly megegyeztetését, a mely ennek a bajnak elejét veszi. Különösen szembeszökővé teszi ezt a körülményt az, hogy a hadügyminister kísérletet tesz, hogy a megvásárolt csikókat ne az állami telepekre adja, hanem a tenyésztőknek, vagyis magánkezekben neveltesse tovább a csikókat. Közelfekvő kérdés az, hogy, ha erre átalában hajlandóságot mutat a hadügyi kormányzat, mért ne lehetne megkísérelni, hogy minden garantiát nyújtó egyes kiváló ménesbirtokosokat felkerestessen, megnézesse a csikókat, azokat lefoglaltassa három éves korukban, de csak négy és fél éves korukban vegye azokat át, és fizessen oly árat, a melybe a csikó került