A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
IV. ÜLÉS. 51 ladása és a monarchia tekintélye szempontjának elsőrendű feladatának mutatkozott a financiák sanálása, a magyar pénzügynek oly lábra állítása, hogy a hiánylat eltűnt, hogy feleslegekkel kezdett az ország rendelkezni és hogy biztossággal és teljes megnyugvással tekinthetett a jövő elé gazdasági és pénzügyi téren ugyanazon időben körülbelül következett he, a midőn az új véderötörvény megalkottatott és megalkottatásá- val együtt lehetősége adatott annak, hogy a hadsereg a többi európai államok hadseregének színvonalára emeltessék, nemcsak belterjesen, hanem egyszersmind külterjesen is, t. i. számát illetőleg is és hogy egyszersmind az önmagában annál tökéletesebb és magasrendü szempont is figyelembe vétessék, a mely háború esetén ezen hadseregnek készenlétét és megfelelőségét feltétlenül biztosítja. Emlékezhetünk, milyen nagy volt akkor a tiszti létszámban való hiány a hadsereg létszámához képest, minő tökéletlenek voltak az akkori felszerelések ; emlékezhetünk, hogy a kereteket hogyan kellett mesterségesen azon színvonal alatt tartani, a melyre való fejlesztés pedig ezen keretek effectiv érvényesülésének feltételét képezi. Minderre élénken emlékszünk és a mi az utolsó tiz év óta történt, tulajdonképen az, hogy minden eshetőségre ellássuk a hadsereg szervezetét azon szükségletekkel, a melyek a háború esetén való teljes működés képességét biztosítják. Ellássuk a hadsereget kellő számú tisztekkel, ellássuk oly keretekkel, a melyek a gyors és hatályos mobilizálást és a hadsereg mögött fekvő formatiók felhasználását lehetővé teszik ; ellássuk kellő tartalékkal és mindazon szükségletekkel, a melyeket az utolsó pillanatban elő lehet ugyan állítani, de bizonytalanul és a melyek hosszú időben való elintézése okvetlenül a hadsereg harczképessége emelésének nagy akadálya volt. Most tekintsük azt, hogy minő költséggel történt mindez? Ezen költséget bizonyos arányba kell helyezni azzal, a mit Európa többi államai hasonló czélokra szentelnek, és akkor azt tapasztaljuk, hogy csak kerek számokban beszélhetek, mert a discussiónak e fordulatára nem voltam elkészülve s igy részletes statisti- kai adatokkal nem rendelkezem, — mondom, azt tapasztaljuk, hogy átlag nálunk egy egyénnek ellátása a hadseregben vagyis az egy katonára eső költség körülbelül 30 forinttal csekélyebb, mint a legközelebbi legolcsóbb hadseregben, úgy gondolom az olaszban, körülbelül 60 forinttal olcsóbb, mint a franczia hadseregben, és majdnem 100 forinttal olcsóbb — ezt egészen határozottan mondhatom — mint az angol hadseregben. Azt látjuk, hogy hadügyi administratiónk költségei a budgethez arányitva — akár a ránk eső részlet a magyar költség- vetéshez képest, akár az Ausztriára eső részlet az osztrák költségvetéshez képest, akár a monarchia két államának együttes költségvetéséhez képest százalékos szám szerint sokkal kisebb, mint Európa bármely más államában — mindig az egy Törökországot kivéve, a melynek viszonyai teljesen abnormisak és a melyekkel párhuzam egyáltalán nem vonható. Lehetséges — sokkal nagyobb tisztelettel vagyok t. barátom statistikai és közgazdasági lelkiismerete iránt — hogy épen a kenyér- beszerzésnél talán valamivel nagyobb az ösz- szeg, a melybe egy-egy részlet kerül, mint Németországban, ámbár itt megjegyzem, hogyha t. barátom figyelemmel kiséri a gabonaárakat, nem fog oly nagy különbséget találni a néme" gabonaárak és a mieink között azon forrásokról, a melyeknél a gabona a hadsereg részére beszereztetik és kétségtelen, hogy akárhogy álljon a dolog a kenyérnél, az élelmezés nálunk átalában tetemesen olcsóbb, ámbár igaz, hogy valamivel gyengébb, mint a német hadseregben, de a német katonáknak élelmezése aránytalanul többe kerül, de épen az a mi hadügyi vezetőségünknek kiváló érdeme és dicsősége, hogy számos oly intézkedés, számos oly költség, a mely másutt külön intézetekben és külön rendszabályok által foganatosittatik, — mint t. barátom is megjegyezte, — itt a rendes és a rendesnek úgyszólván teljesen kiegészítő részét képező és a rendesnek szempontja szerint megítélendő rendkívüli költségvetésünkben foglaltatik és teljesen fedeztetik és hogy minden nagyobb hivalkodás, hogy úgy mondjam, látszólagos igénye nélkül hadseregünkben a rendes költségvetéssel, és úgy mondhatni, minimális eszközökkel megfelelünk oly követelmé1*
