A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

nyéknek, a melyek a külföldön addig mint egészen rendkívüliek és a rendes költségvetés keretén kivül állók szoktak külön m°gkövetel- tetni és megszavaztatni.

E tekintetben bárminő kritika lett legyen gyakorolható egyes mozzanatokra vonatkozólag, fényes példáját képezi a hadügyministerium és a hadsereg vezetősége előrelátásának és helyes eljárásának az a mód, a melyen úgy tüzérségünk, mint gyalogságunk fegyverszükséglete beszereztetett és egyszersmind ezek a haladó korral párhuzamosan fejlesztetnek és a külföldi követelmények színvonalán megtartatnak. Tudjuk, hogy midőn rendkívüli intézkedések következtek be Németországban, de különösen Franczinországban az új tüzérségi anyagnak oly fokra való emelésére, mint a milyenen annak lennie kell, hogy a modern háború követelményeinek előreláthatólag megfeleljen, tudjuk, hogy midőn rendkivüli és nagy mértékben való beszerzések képezték tárgyát a különféle új fegyverek behozatalának és különféle javításának, a melyek mind a gyalogsági fegyveren, mind a lőszeren, mind az ágyúkon, mind az ágyú anyagán a külföldön a tüzelés gyorsítása szempontjából eszközöltettek, nálunk természetesen a hadseregnek lépést kellett tartania mind e követelményekkel és tette ezt minden feltűnés nélkül és a mi rendkivüli érdemét képezi, minden nagyobb hitelművelet igénybevétele nélkül. A ki eziránt érdeklődik, meggyőződhetett, hogy minő egyszerűséggel, igénytelenséggel és mégis minő kötelességsze- rűen és minő sikerrel iparkodott külügyi vezetőségünk és a hadsereg ezeknek a feladatoknak megfelelni, úgy, hogy nincs okunk bármi tekintetben a külföld kritikájától félni. Legjobban bizonyítja ezt, a mint a hadügyminis- ter úr teljes nyíltsággal ki is fejezte, az a körülmény, hogy nem is tartatnak titokban az e téren történt rendszabályok és egészen eltért a hadügyminister azon külföldi államok gyakorlatától, a melyek rendkívüli súlyt helyeznek arra, hogy egyes hadi felszerelési tárgyak titkon tartassanak és a titkok gondosan megőriz- tesseuek, természetesen a nélkül, hogy ez hosszabb ideig keresztülvihető volna. Mert azt tartja, hogy felesleges oly dolgokat titkolni,

a melyek mennél nagyobb kritikának vannak kitéve, annál biztosabban javíthatók, annál biztosabban megvédhetők és a mely titkokat rövid idő alatt különben is felfedezik. Mindezek jelei annak, hogy a hadsereg administratiója tekintetében most már évek óta teljesen öntudatos, nyugodt és előrelátó politikával állunk szemben és hogy ily természetű politika az, a melyet nemcsak a költségvetésbe helyezett összegek megszavazásával, de egyszersmind az indokokhoz való hozzájárulással is támogattunk.

Teljesen igaz az, a mit Horánszky Nándor t. barátom mondott, hogy hadseregünk fejlődésében bizonyos fordulóponthoz értünk: igenis, mindazon javítások, melyeket az 1889-iki véderő- törvény lehetővé tett, mindazon erőforrások, melyeket megnyitott, ezen tiz év alatt teljesen kihasználtattak a nélkül — a mint constatál- hattuk — hogy a kihasználás költségei aránytalan teherrel sújtották volna költségvetésünket; kétségtelen azért, hogy a mely arányban fejlesztik, a mely arányban erősbitik hadsere- göket a külföldi államok, azon arányban nekünk is gondoskodnunk kell, hogy a jövő fejlődésnek az alapjait megvessük, lehetőségét megnyissuk; de épen úgy, a mint kitűnt, hogy meglővén ezek az alapok, meg lévén ezek a források, a hadügyministerium azokat csak azon mértékben fejlesztette ki és csak akkor juttatta teljes érvényre, mikor segélyforrásainkkal összhangban állhatott, úgy hogy a jövőre is kétségtelen, hogy ha új források nyittatnak meg, azok is mindig csak azon mértékben fognak igénybe vétetni, melyet egyrészt a politikai szükség, másrészt a gazdasági erők aránya elfogadhatónak, méltónak tüntet ki

Ezen bizalomban, azon teljes meggyőződésben, hogy a hadsereg vezető körei azon kötelességérzettől és azon hazaszeretettől vannak áthatva, a mely a törvényhozást vezérelte és vezérli és hogy ennek folytán az együttműködés e tekintetben úgy mint a múltban a jövőre is harmonicus lesz és méltó mindazon különféle tényezőkhöz, a melyek hivatva vannak az állam politikáját irányozni, én a jelen köllségvetést is elfogadom. (Élénk helyesles.)

Bolgár Ferenez: T. országos bizottság! Horánszky Nándor t. bizottsági tag úr fejte