A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

az európai concertben alacsonyabb hangon legyen kénytelen szólni és kisebb súlyt legyen kénytelen repraesentálni a többi államokhoz vi­szonylag, mint bármikor a múltban. És ha e szempontot veszszük irányadóul, úgy azt hiszem, hogy az utolsó tiz év eredményei nagyon meg­nyugtatók nem csak a nemzetközi politikának azon sikerei miatt, melyek iránt a közösügyi bizottság csak múlt ülésében is teljes elismeré­sét nyilvánította, nem csak azon politikai belátás miatt, melylyel a reá bízott feladatokat monar chiánk Boszniában elvégezte, hanem egyszersmind azon tényleges erő miatt, melylyel ma Európá ban rendelkezünk és a mi mindenütt el van ismerve és melynek folytán hadseregünk azt hiszem semmi esetre sem kisebb tényező az európai hadseregek közt, mint a minő volt az osztrák-magyar, vagy akár régente az osztrák hadsereg bármely időben, sőt melynél fogva mondhatjuk, hogy hadseregünk ez idő szerint kétségtelenül közelismerés szerint elfoglalja az európai hadseregek közt azt a méltó helyet, mely traditióinak, mely múltjának és egyszer­smind feladatának és hivatásának is megfelel. És ha kérdezzük, hogy mily áldozatok árán, a hadügyi administratio és a hadügyi politiká­nak minő megfontolása és kezelése alapján értük el ezt az eredményt, úgy arra a következtelésre jutunk, mely bizonyos ellentétben áll azokkal, miket t. barátom mondott. Mert azt hiszem, constatálható ellenkezőleg azzal, a mi szerintem igazságtalanságot involvál, hogy mi igenis nem csak hogy — úgy a mint t. barátom említette — nem tartoznánk az olcsóbban kezelt hadseregek és hadügyi administratio közé, hanem ellenkező­leg épen az az állam vagyunk, mely talán egész Európában — Töiökország kivételével, melynek viszonyaival nem hiszem, hogy t. ba­rátom is parifikálni akarná hadseregünk viszo­nyait, ámbár a török hadsereg jelességeit két­ségbevonni nem akarom — mondom Török- ói szágon kivül egész Európában a legolcsóbban kezelt hadsereg a mienk és nem csak, hogy fejszám szerint és adó és az összes költségve­tés arányában, hanem abhoz a haderőhöz ké­pest, melylyel rendelkezünk, legkevesebbet köl­tünk valamennyi európai állam közt A mi azt jelenti, hogy legjobban kíméljük valamennyi európai hadügyi administratio közt az adóké­pességet, a gazdasági tényezőket és hogy a lehető legkisebb áldozatok árán iparkodunk a lehető legnagyobb eredményt biztosítani. Ez különben a hadügyi administratio kötelessége. Itt csak azon adatokat akarom constatálni, a melyek folytán, azt hiszem, elismerhetjük, hogy a kötelességet a hadügyi administratio híven teljesitetle és a melyek folytán nemcsak, hogy elfogadhatjuk egyszerűen az elénk terjesz­tett költségvetést, hanem megnyugvásunkat és elismerésünket fejezhetjük ki azon eredmények­ért, a melyeket a költségvetés rendén elértünk. Nincsen érdekesebb, mint megfigyelni az utolsó húsz év folyamán azon párhuzamos menetet, a mely pénzügyi helyzetünkben és hadseregünk szer­vezetében előfordult. Igen nehéz és súlyos vi­szonyok voltak azok, a melyek közt a hadsereg reorganisatiója után oly időbe esett, a melyben a pénzügyi situatiónk a lehető legszigorúbb és legnagyobb takarékosságot követelte meg. Azon időben a rendkívüli érdem két oldalon van meg, még pedig egy oldalon egy férfiú részéről, a kinek a delegatio szintén igen gyakran fejezte ki elismerését és kinek emlékét mindig kegye­lettel megőrzi, gróf Bylandt-Rheidt akkori had- ügymiuister részéről és másfelől az akkori ma­gyar pénzügyminister részéről. Súlyos feladat volt a hadsereg követelményeit az országos költ­ségvetés mulhatlan exigeutníival összhangzásba hozni és mindenki, a ki tanulmánya tárgyává tette és megfigyelte az akkori fejleményeket, érezhette és láthatta, hogy minő küzdelembe és öulegyözésbe került a hadsereg vezetői részéről a hadsereg szükségletei ellátásában azon szigorú mértéket megtartani, a melyet az akkori pénz­ügyihelyzet múlhatatlanul megszabott, úgy, hogy elmondhatjuk, hogy habár nem is történt ez minden súrlódás és nehézség nélkül, azon időben a mi hadseregünk legkevésbbé dotált és leg­szűkebben ellátott hadsereg volt, de egyszersmind a legnehezebb feladatok elé volt helyezve, mert mind a tüzérségi anyagot, mind később a lovas­sági fegyvert át kellett alakítani, mind a füsttelen lőpor beszerzéseinek költségeit, fedezni és egy­szersmind vigyázni arra, nehogy a hadsereg költségei a deficiteket neveljék, a melyeknek el­hárítása pedig ep Magyarország biztossága, ha­

Next

/
Oldalképek
Tartalom