A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
48 IV. ÜLÉS. sziik Németországot, melynek utolsó előtti I költségvetése 478.000 legénységi állományon nyugszik, a mi monarchiánk végeredményben 290.000-nyi állományon nyugszik; bár ez állományunk el nem fogadható, mint combattans elem, mert a szervezet és berendezés nálunk más, mint Németországban. Ha egységes tételeket alkalmazok ezen létszámra itt és Németországban, ha figyelembe veszem a költségvetés egész összegét és ehhez számításba veszem azt, hogy Németországban vannak intézmények, melyek a monarchiában nem léteznek és hogy Németországban például a tisztikar és legénység pénzbeli dotatiója magasabb, mint nálunk, akkor arra az eredményre kell jutni, hogy monarchiánk védereje aránylag költségesebben van administrálva, mint Németországé. Sőt tovább megyek ; ha az élelmezés, a természetbeni ellátás tételét veszszük itt is, ott is, a végösszeg tekintetében hasonló eredményre jutunk. Csak egyetlen momentumot leszek bátor itt felemlíteni. Németországban a kenyérporczió, mely ott kisebb, mint nálunk, mert gondolom 740 gramm, mig nálunk 850 gramm, ugyanazt a mennyiséget véve fel, olcsóbb, mint nálunk. Pedig ott nyolcz forintos rozszsal dolgoznak. Atalában felállítva tehát azt a tételt, hogy Ausztria-Magyarországon a kenyérrel való ellátás drágább, mint Németországban, ez azt mutatja, hogy körültekintő combinatio, sőt talán a kezelést megváltoztató eljárás mellett monarchiánkban ez a nevezetes tétel is talán olcsóbban volna kihozható. Hasonló momentumképen vagyok bátor fölemliteni például a nyugdíjazásokat. Én a lehető legcoulánsabb, legméltányosabb eljárást kívánom követni az osztrák-magyar monarchia véderejével szemben, melynek tagjai igen nehéz kötelességet teljesítenek s kikkel szemben kötelezve van a monarchia, hogy őket akkor, midőn nehéz kötelességöket. bevégezték, kellő ellátásban részesítse. De ha a nyugdíjazásokat vizsgálom és azok alkatelemeit combinilom, azt látom, — nem tudom mi az oka, meg vagyok győződve, hogy indokolt, — hogy a nem teljes évet kiszolgált nyugdíjazottak száma évről-évre emelkedik. (Úgy van!) Nem tudom az-e az oka, hogy nálunk a physicum elhasználása évrőlévre gyorsabb, erősebb-e, vagy talán a nyugdíjak kezelésében valami olyan változásra volna szükség, mely kizárja a lehetőségét annak, hogy az egyén kihasználása nélkül az idöelőtti nyugdíjazások évről-évre emelkedjenek. Ez is oly momentum, mely azt gondolom megérdemli figyelmünket és azt, hogy erre a t. hadügyi kormány figyelmét felhívjam. Átalában visszatérek oda, a honnan kiindultam és azt hiszem, hogy ez idő szerint úgy a közös hadügyi kormánynak, mint a delegatió- nak egy nagy feladata van s ez a takarékosság kellő érvényesítése, mire ez alkalommal különösen úgy a t. hadügyi kormánynak, mint a delegatiónak figyelmét felhívni kívánom. A monarchia mindkét állama évről-évre meghozza az áldozatot, melylyel saját véderejének tartozik. Kell is, hogy meghozza, mert rosszabb gazdálkodást nem ismerek, mint a fél gazdálkodást, mert ez azt mutatná, hogy kidobjuk a pénzt, a nélkül, hogy azt az erőt biztosita- nők a monarchia védereje számára, melyet biztosítanunk mindkét állam anyagi erejéhez képest szükségesnek tartok. De erre mégis fel kívántam ez alkalommal hívni a figyelmet, mint a mely ma az egyedüli tér, melyen sikerrel működhetünk és melyre rámutatni lehet, felhi- ván erre úgy a közös hadügyi kormány, mint a delegatio figyelmét is, de egyébként, mint mondám, e költségvetést a magam és t. politikai barátaim részéről elfogadom. (Helyeslés.) Pulszky Ágost: T. közösügyi bizottság! Amaz igen érdekes és nagykeretú előadás után, melyet Horánszky Nándor igen tisztelt bizottsági lag úrtól hallottunk, lehetetlen, hogy pár szóval ne indokoljam szavazatomat, annak daczára, hogy kiindulási pontom teljesen azonos azzal, melyet ő elfoglal és hogy a végeredmény, a hová concludálok, tudniillik a költségvetés elfogadása, szintén azonos. Hanem e két pont közti úl, azt hiszem, igen sok tekintetben eltér és azt hiszem, nem felesleges e tekintetben talán azon consequentiák szempontjából, melyek az elfoglalt álláspontból folynak, kissé felvilágosítani azon felfogást, melyet én a hadügyi albizottság többségével együtt e kérdésben úgy a múltban, mint jelenleg is elfoglalok. (Halljuk!) Teljesen egyetértek t. barátommal abban
