A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1897 - hiteles kiadás (Bécs, 1897)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

IV. ÜLÉS.

47

Igaz, hogy történtek bizonyos tekintetben erőfokozások is, igy például a lovasságnál mintegy hat századdal nagyobb a létszám. Emeltettek az ütegek számai részben organisa- torius módon, részben tényleges szaporítás által, emeltetett a vártüzérség létszáma tizenkét századdal és hat századkerettel, továbbá ennek megfelelőleg az ulászcsapatok, s vonatcsapatok, a távirda- és vasúti ezredek, valamint azon pótzászlóaljkeretek és pótszázad- keretek, melyek időközben felállítva lettek. Azonban a hadtestek száma ép ma is úgy 14 és a zárai főparancsnokság mint 1888-ban; a gyalogezredek száma ma is 102, a vadászzászlóaljaké 42 mint 1888-ban, tehát expansiv erőfeszítés a combattans elemek létszáma tekintetében 1888 óta nem létesült.

Nem azt akarom én ezzel mondani, hogy. az emelkedett összegek eredménytelenek voltak, vagy kellő hasznossággal nem bírnak, de igenis állítom, hogy azon költségszaporulat, mely felmerült 1888—1898 között, nem áll arányban a véderő azon fejlesztésével, mely fejlesztéssel, hitem szerint, szembe kellene állani akkor, midőn rendes költségvetésben 4 — 5 esztendő alatt 30 millió emelkedést constatálhatunk. Átalában a mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ma körülbelül befejezett stadium előtt állunk. A befejezett stádium abban áll, hogy az 1889- ben megalkotott véderőtörvény értelmében már további fejlesztés alig lehetséges.

A 103 ezernyi ujonczcontingens minden irányban teljesen ki van használva és további fejlesztés a jelenlegi véderötörvény korlátái közt már nem lehetséges. És ha ezzel szemben mégis azt látjuk, hogy a tiszti létszám 1888—1898 közt ily óriási mértékben emelkedett, ebben nem láthatok egyebet, mint előkészítési actiót, melynek további fejleményei, hogy miként fognak előttünk állani, arra nézve ma véleményt mondani nem akarok; de két dolgot constatálni kívánok: az egyik az, hogy azon körülmény tekintetében, vájjon újabb véderőtörvény nélkül helyes, czélszerű és szükséges volt-e az a fejlesztés, a mely létesittetett, már a megelőző delegatiók döntöttek. Erre nézve tehát hiábavaló volna akármiféle con- siderátiókba bocsátkozni, hogy pedig ezen előkészítő actiónak mik lehetnek a jövő fejleményei, erre nézve dönteni csak a két törvény- hozás bölcsesége fog, midőn nemsokára a véderötörvény újabb megalkotása előtt fog állani. Én sem az egyiknek, sem a másiknak eléje vágni nem akarok, mert a múltra nézve már hiábavaló volna az elmélkedés, a jövőre nézve pedig időelőtlinek tartanék mindenféle combinatiót. Tehát sem az egyik, sem a másik nem lehet oly momentum, mely ma elhatározó befolyást gyakorolhatna arra, hogy e költség- vetés megtagadását a magam részéről indítványozzam. Összes feladatom nem lehet más, mint az a gondos figyelmeztetés, úgy a mélyen tisztelt hadügyi kormány, valamint a delegatio részére, hogy igyekezzék a jelen keretben a takarékosságot minden téren lehetőleg kifejteni, természetesen nem azon határokon túl, melyeken túl az talán a véderő értékének csökkentésével járna, de figyelembe véve azon óriási terheket, melyek a véderő czímén a monarchia mindkét államát terhelik és a mely terhek a legnagyobb gondosságra intenek bennünket, a melyek köteleznek arra, hogy minden költség- vetés megállapításánál, minden újabbi intézkedésnél azzal az odaadó kötelességérzettel tárgyaljuk a költségvetést, a melylyel tartozunk mindkét állam érdekeinek és azzal a rigorosi- tással, melyet a költségvetés vizsgálata megkíván.

A takarékosságra való figyelmeztetésnek megvan teljesen a maga jogosultsága. Én laikus ember vagyTok, hadügyi dolgokkal behatóbban nem foglalkozom, hivatásomhoz csak kötelességszerű- leg tartozik, de nem képezi magánéletemnek specialis részét, hogy ezen dolgokkal tudományosan vagy gyakorlatilag foglalkozzam. Mégis saját kötelességemnek lelkiismeretes teljesítése érdekében igyekeztem minden rendelkezésre álló forrásból merítve némi vizsgálódást eszközölni a felett, vájjon a különböző államok véd- erejének költségvetései milyen arányban állanak egymáshoz. És sajátságos tapasztalatokra jutottam. Nevezetesen arra, hogy ha az arányokat a többi államokkal felállítjuk, akkor az osztrák- magyar monarchia a költségesség tekintetében talán nem tartozik a legolcsóbban és legjutányosab- ban kormányzottállamok közé,hafigyelembe vesz-