A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS. 5^ rozza, hogy a katonai alreáliskolákban használt tankönyvek átdolgoztassanak, ezek a magyar szellemnek megfelelőn szerkesztett könyvekkel helyettesittessenek ; vagy ha azt határozza, hogy a magyar oktatási nyelv behozassák. Ha a t. bizottságnak joga van azon határo­zat meghozatalára, melyet a t. albizottság indit- ványoz, akkor joga van azon keretben néhány lépéssel tovább is menni. És hogy ha ezen mesz- szebb menő határozatoknak semmi gyakorlati eredményt nem tulajdonit a t. albizottsági előadó ur, akkor ne csodálkozzék azon, hogy hasonló érvelések nyomán igen alaposan felmerül azon kétely, melylyel saját elvbarátai egyikénél talál­kozott, hogy a bizottság által hozott határozatok egyátalában semmi gyakorlati jelentőséggel, ered­ménynyel nem bírnak. (Helyeslések.) Hogy az egyik országos bizottság határozata önnön magában gyakorlati eredményre nem ve­zethet, az azon esetre áll, midőn pénz megszava­zásáról van szó. Kétségtelen, hogy a magyar országos bizottság határozata alapján bármi oly intézményt, a mely költségszaporitással jár, léte­síteni nem lehet,anélkül, hogy ezen határozathoz a monarchia másik államának bizottsága is hozzájáruljon. Tökéletesen áll tehát az, hogy ha ezen bizottság elfogadná Grünwald Béla t. barát tómnak a katonai akadémia felállítására vonat­kozó indítványát, ezen határozatnak gyakorlati eredménye csak abban az esetben lehetne, hogy ha a monarchia másik államának bizottsága ahhoz hozzájárul Már most, t. országos bizottság, én nem mérlegelem a valószínűségi esélyeket, a melyek erre nézve fennállanak. Megengedem, hogy nagyon valószinütlen, hogy a monar­chia másik államának közösügyi bizottsága e határozathoz hozzájáruljon. Ámde akkor, ha e jogos óhaj megtagadásával találkozunk foly­ton, előáll szüksége annak, hogy foglalkozzunk azon kérdéssel, minő más utón lehet azon jogos igény teljesítését elérni, hogy a magyar honpol­gár a kiképzést, valamint minden életpályára, úgy a katonaira is, annak minden fokán azon hazai nyelven szerezhesse meg magának, melyre az egész közoktatásügyi rendszer alapítva van. De ezt meg nem kísérelni, erre a kellő initiáló lépé­seket meg nem tenni csak azért, mert ma az biztosítva nincs, vagy mert az ma nem valószínű: ezt hibának tartanám. Én szük­ségesnek tartanám constatálni, hogy e tekintet­ben a monarchia másik államának bizottsága miként vélekedik ; constatálni nem egyszer, hanem esetleg többször is és annak alapján érlelni meg további elhatározásainkat. (Helyeslések.) Még csak egy szót kívánok e tárgyban az eddig elmondottakhoz fűzni, mert t. barátaim Grünwald Béla és Beöthy Ákos, az ügy érdemét teljesen kimerítették. Szóba hozatott itt a had­sereg szervezeti egysége, azon intézmények fen- artásának szüksége, melyeket a monarchia szi­lárdságának tekintetéből az 1867. kiegyezés ré­szint alkotott, részint fentartott és melyek közt a hadsereg, fontosságra nézve, kétségtelenül az első. Mi, kik e teremben jelenleg tanácskozunk, az országos pártviszonyok folytán mindnyájan olya­nok vagyunk, kik az 1867. intézményekhez ragasz­kodunk és azok fentartását kívánjuk. Ámde, ha ez igy van, legyen szabad egész szerénységgel a bizottság t. tagjainak figyelmükbe ajánlanom, hogy ez intézmények fentartását semmi sem ve­szélyezteti nagyobb mérvben, mint ha azok ürü­gyül szolgálnak, hamis indokul, de melyről neta­lán a közönség el találná hinni, hogy igazi indok arra, hogy mind e jogos követelményei Magyar- ország önállóságának és nemzeti aspiratióinak megtagadtassanak. (Helyeslések.) Én e merev irányzatban látom a legnagyobb veszélyt az 1867. intézmények fenmaradásáraésaz azok iránti köz­bizalom meggyökerezésére nézve. Mert ha ez intézmények tekintélye folyton indokul használ­taik minden oly teljesen jogos nemzeti aspiratio visszautasítására, mely ez intézmények keretével nem ellenkezik, szelleme által pedig egyenesen követeltetik : akkor mindinkább terjedni fog az országban azon áramlat, mely ezen intézmények­ben látja a nemzeti fejlődés akadályát és ezek eltávolítását kívánja. (Helyeslések) És mert én ezt nem akarom, t. országos bizottság, ez az egyik oka annak, a miért elfogadásra ajánlom Grünwald t. barátom azon indítványait, melyek, ismétlem, a hadsereg szervezeti egységét semmiképen nem bántják, hanem minden ellentétet, mely, közte és a nemzeti szellem közt netalán fennállana, elsírni tani és a legszorosabb moralis egységet és solida- ritást létrehozni alkalmasak. (Helyeslések.) Rakovszky István előadó: T. országos bizottság! Szavaim félremagyarázása miatt és nem polémia czéljából akarok néhány szót meg­jegyezni, azt sem magam miatt, hanem inkább a hadügyi albizottság előadói széke iránti köteles-

Next

/
Oldalképek
Tartalom