A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
r 56 V. ÜLÉS. ségből, hogy ne maradhasson rajtam annak látszata, mintha csakugyan olyasmit mondtam volna, a mit gróf Apponyi szavaimból következtetett. Megengedem, hogy talán kifejezéseim voltak hibásak, de azt hiszem, hivatkozhatom bátran a bizottsági tagok többségére, hogy tőlem senki sem hallotta. hogy a határozati javaslat elfogadását a bizottság jogkörén kívül esőnek mondtam volna, vagy egyátalában olyannak, mely azért nem volna elfogadható, mert a hadsereg egységét megbonthatná. Sőt ellenkezőleg, elismertem azon aspi- ratiók jogosult voltát, melyeket e téren hangoztattak. Én gyakorlati szempontból hivatkoztam a törvényes consequentiákra, melyek szerint bizonyos egységet figyelembe kell venni és hivatkoztam erre különösen azért, mert törvényes consequentia az, hogy különösen ott, a hol költség megszavazásáról van szó, nem kizárólag magunk vagyunk a döntök és más tényezőket is figyelembe kell vennünk. Éppen ez okból mondottam, hogy nincs remény arra, hogy ezen másik tényező most a tett indítványhoz hozzájáruljon. Erre a törvényes consequentiára utalva jelentettem ki, hogy a határozati javaslatot időelőttinek tartom. (Helyeslés.) A mi továbbá azt illeti, nem emlékszem, hogy mondottam volna, hogy a delegatio egy régebbi határozata magyar tannyelvű akadémiák felállítását kimondotta volna ; ilyet nem állíthattam, mert tudtommal ilyen határozatot nem is hozott a magyar delegatio. De ismétlem, hogy ebből nem következtetem és belőle korlátot vonni arra nézve nem akarok, hogy az országos bizottságnak ily intézkedésre nem volna joga és hogy a nemzetnek ebbelijoga és méltányos aspiratiója minden körülmény közt nem volna fentartható, de azt mondottam, hogy ily határozat a mostani viszonyok között eredményre nem vezetne s a hadügyi albizottság csakis oly javaslatot ajánlhat, a melyet, ha elfogadunk, az nyújtsa nekünk azon reményt is, hogy az abban foglalt kívánság valósággal teljesedni is fog. (Helyeslés.) Ivánka Imre; T. országos bizottság! Nem szólaltam volna fel, ha Apponyi Albert gróf nem említi vala fel azt, hogy ha a két delegatio között ily elvi ellentétek vannak, ezekre, nézve az ellentétes választ ismételve előidézni tanácsos, hogy azután a baj orvoslására a szükséges intézkedések megtörténhessenek. Én nem tartom kívánatosnak azt, hogy a másik országos bizottsággal súrlódások minél sűrűbben idéztessenek fel. (Helyeslés.) Én ellenkezőleg azt tartom czélszerűnek, hogy a közösügyek minden birodalom saját rendelkezési körében intéztessenek el a nélkül, hogy a delegatio hatalmával túlterjeszkedni akarna s minden közös szavazást és az efféle érintkezést lehetőleg kerüljük, miért is itt elvi kérdésről minél kevesebb vita folyjon. (Helyeslés.) A mi már most a szóban lévő kérdést illeti, erre nézve igen nagy tévedésben méltóztatnak lenni, mert az tisztán pénzkérdés. Senki sem gátolja azt, hogy Magyarországon akár magánember, akár társulatok, akár maga az ország katonai akadémiát vagy tiszti nevelő-intézetet a maga költségén felállítson, itt csak azon föltételről lehet szó, hogy az illető növendék a tiszti vizsgán a német nyelvben kellő jártasságot bizonyítson, különben a közös hadseregben tiszt nem lehet. Léteznek Budapesten, Pozsonyban. Kassán ily tisztképező intézetek most is. Méltóztassanak oda minél több fiatal embert bevinni, hogy közülök minél több katonatiszt kerüljön ki és lépjen a közös hadseregbe. Nem a mostani országos bizottság pendítette meg először a nyelv kérdést, mint azt Grünwald bizottsági tag ur is elismerte, nem is az ellenzék részéről történt ez meg először, hanem ezen pártnál, melyhez tartozni szerencsém van; nem is azért sürgettem annyira a magyar nyelv tanítását az akadémiában, hogy magyar fiuk tanuljanak magyarul, mert az igen hitvány fiú volna, a ki 13—14 éves korában oda belépve, néhány év alatt elfelejtené az anyanyelvét, hanem sürgettem azért, hogy alkalmat adjunk arra, hogy a többi nemzetiségek is tanulják a magyar nyelvet, mert kívánatosnak tartom a hadsereg érdekében, hogy minél több tiszt létezzék a hadseregben, ki a hadsereg magyar részével és különösen a honvédséggel annak anyanyelvén képes érintkezni. Sok magyar embert tudnék elsorolni, a kik a német nyelvű katonai tanintézetekben tanultak. Utalok az aradi vértanukra, a kiknek kétharmad- része osztrák katonai tanintézetekből került ki s a kik mind jó magyar emberek voltak és maradtak. A nemzetiséget abból, a ki a jó szellemet az anyja tejével szopta és magával viszi, egy pár iskolai év ki nem öli. Egészen más lenne, ha
