A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

54

V. ÜLÉS.

■vvald t. tagtársam indítványában van, nem feltétlenül elitélve, hanem időelöttinek tartva, mellőzni kérem.

A mi pedig Horvát Gyula t. tagtársam indítványát illeti, a mely szerint e kifejezés: tanítás e kifejezéssel »elsajátítás« cseréltessék fel, ha ez csak igy terjesztetett volna elé, azt mondottam volna, hogy nincs kifogásom ellene, mert a hadügyi albizottságnak sem volt egyéb intentiója, mint az, hogy a magyar nyelvet minél többen ne csak megtanulják, de el is sajátítsák. Minthogy azonban indokolása, melylyel indítványát kisérte, abból indul ki, hogy eddig semmi sem történt nem fogadhatom el módositványát. Mert ha a kimutatásokat és tanterveket bárki is megtekinti, ha összehasonlítja a katonai tanintézetekben nehány év előtt volt állapotokat a mai viszonyokkal, mindenki meggyőződhetik róla, hogyha nem is elég, de haladás évek óta tapasztalható s mert ezen indítványnak elfogadása által nem akarom elismerni azt, hogy e téren semmi sem történt, azért részemről ahhoz hozzá nem járulhatok és kérem az albizottság határozati javaslatának változatlan elfogadását. (Helyeslés.)

Horvátit Gyula : Csak egy pár szót kiván- nokszólani; mert úgy látszik, hogy az, a mit mondottam félreértetett, vagy félremagyaráz- tatott. A t. előadó ur azt mondá, hogy én a had- ügyminister urnák, a kinek alkotmányos érzelmeit a t. előadó ur megvédte, eljárása ellen kifakadást tettem. No, t. országos bizottság, én ezt nem cselekedtem meg, hanem csak azt con- statáltam, hogy évről-évre hozatnak határozatok a nélkül, hogy azoknak, kivéve a kimutatásokat, a mikre nem adok semmit, megfelelő eredménye is lenne. Ha e határozatoknak megfelelő eredményét tapasztalnók az életben, akkor az ez iránti aspiratiók nem lennének folytonosan élénkebbek, hanem mindinkább elnémulnának, mert kielégítést nyertek. Ezen szempontból mondottam azt, hogy a hadügyminister ur a határozatoknak azon részére fekteti a fősűlyt, a mely a , kimutatásokra vonatkozik. Van is kimutatás bőségben, csakhogy a határozatoknak, a felhozottak szerint, az életben nincs eredményök.

Én, t. országos bizottság, a gyakorlati eredményt vontam kétségbe és erre a t. előadó ur azt mondotta, hogy van gyakorlati eredmény, mert van kimutatás

Én a kimutatások létét nem vontam kétségbe. De ha a gyakorlati eredmény is van, a t. előadó ur, azt hiszen, az országos bizottságnak és az országnak magának rendkívüli nagy szolgálatot tenne, ha erre a gyakorlati eredményre rámutatna. A kimutatásokat azonban én eredménynek sohasem fogadom el.

Apponyi Albert gr. : T. országos bizottság ! A t. albizottsági előadó ur néhány oly megjegyzést tett, melyeket észrevétel nélkül nem hagyhatok. Különösen sajnálattal constatálom, hogy azon indokolás, melylyel a t. előadó ur ^rtinwald Béla t. barátom határozati javaslatát visszautasítja, oly elvi álláspontnak elfoglalását jelenti, mely ezen bizottság körében teljesen új, mely ellentétben áll azon elvi állásponttal, melyet az országos bizottságnak nem kisebbsége, de összesége éveken át, majdnem évről-évre magáévá tett. Tudvalévő dolog ugyanis, hogy a t. országos bizottság nem egyszer fogadott el oly határozati javaslatot, mely a magyar tannyelvű katonai akadémia felállítására vonatkozott. Meghajlott azután, midőn erre irányuló határozatot nem hozott, későbbi években kizárólag a pénzügyi szempont, de nem azon szempont előtt, melyet ma nagy meglepetésemre a t. albizottsági előadó úrtól hallottam, mintha ily határozatnak hozatala akár e bizottság jogkörén kiviil terjedne, akár a hadseregnek az 1867-iki alaptörvény által meghatározott szervezeti egységét érintené. Ma először hallom e bizottság körében azt, hogy ily határozatot hozni nem lehet, tekintettel azon elvi momentumra, melylyel eddig az ily határozatot compatibilisnak tartotta. E megjegyzést és érvelést szó nélkül nem hagyhatom.

A t. albizottsági előadó ur azt mondja, hogy miután itt közös intézménynyel, a hadsereggel van dolgunk, erre vonatkozólag egyoldalú határozatokat nem hozhatunk, arra nézve egyoldalú megállapodásokat nem létesíthetünk. Én azt hiszem, t. országos bizottság, hogy »qui nimium probat, nihil probat«. Ha az a maga egész kiterjedésében áll, a mit a t. albizottsági előadó ur mond, akkor azt a határozati javaslatot sem fogadhatjuk el, melyet ő az albizottság nevében proponált; mert én nem látom át, mi elvi különbség van a közt, ha az országos bizottság azt határozza, hogy a magyar nyelv tanítására több gond fordittassék mint eddig, ha azt hatá-