A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

V. ÜLÉS.

53

és tényleg haladás mutatkozik, a mennyiben a magyar szellem, a magyar nyelv ismerete és elsajátítása a hadsereg körében mind nagyobb elterjedést nyer.

Itt Horváth Gyula t. bizottsági tag urnák azon állításával kapcsolatban, hogy bizottsági határozatokra nem ad sokat, mert azokat effec- tuálni nem szokták, kénytelen vagyok mint a hadügyi albizottság előadója kijelenteni,hogy azon idő alatt, mióta nekem van szerencsém ez állást betölteni, valamint azon okmányok alapján, melyeket régibb időkből tanulmányoztam, consta- tálhatom, hogy a hadügyi kormányzat és nevezetesen a hadügyminister mindig a legalkotmányosabb érzékkel volt az országos bizottság határozatai és kívánságai iránt és ha hozzájárult azok elfogadásához, azok megvalósítását mindig a legközelebbi jövőben létesítette ; ha pedig valamit ellenzett, ezt épp azért tette, mert nem akart oly határozatot elfogadtatni a bizottság által, a melyről tudta, hogy annak végrehajtása saját körében nehézségekbe fog ütközni. Méltóztassék megtekinteni a hadügyi költségvetésnek akár administrationalis, akár számadási, akár — hogy úgy fejezzem ki magamat — theoreticus részét, mindenütt azt méltóztatnak látni, ,hogy a mit a delegatiók határoztak, azt a hadügyminister ur a lehető leglelkiismeretesebben teljesíteni igyekezett. Ennek köszönhetjük azt is, hogy a magyar nyelv oktatásának terén is némi haladás mutatkozik.

És ha nem jutottunk is annyira, mint a mennyit Grümvald Bélát, bizottsági tag ur határozati javaslata óhajkép kifejez, ennek igen egyszerű oka van, a melyet nekünk, mint országos bizottságnak és mint hadügyi albizottságnak elfelejtenünk nem szabad: s ez az, hogy törvényeink értelmében a hadsereg közös intézmény, a melyre vonatkozólag mi egyoldalulag saját kívánságunk és aspiratiónk szerint nem intézkedhetünk. Korlátoznak bennünket ebben maguk azon parlamentaris eszközök, melyeknek segélyével a hadsereg intézménye ellenőriztetik.

Ez mutatja meg a határvonalat, melyen belül mozognunk kell ; a tanrendszert, a tannyelvet és tankönyveket illetőleg történt mulasztások tudomásunkra jutnak, azoknak orvoslására törekednünk kell De ez benfoglaltatik az albizottság által előterjesztett javaslatokban is és ügye tekintetben más intézkedésre ellenjavaslatra szükség nincs. De az albizottságnak figyelembe kellett vennie azt is, hogy hol kezdenek a mi kívánságaink olyanok lenni, hogy az intézmény közösségénél fogva más tényezők hozzájárulása is szükséges. Hogy ha a katonai tanintézeteknél, melyek a hadsereg intézményének részét képezik, kizárólag magyar tannyelvet kívánunk azon tannyelvvel szemben, mely nem mint birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok állami nyelve, de mint a hadsereg hivatalos nyelve van a tanintézetekben is elfogadva, hogy ha külön katonai, tehát közös tanintézeteket akarunk kizárólag magyar tannyelvvel felállítani s e czélnak érdekében akaijuk megterhelni a közös költségvetést : tagadhatlan, hogy az osztrák delegatiónak is méltán volna hozzászólása az illető határozatokhoz és kétségtelennek látszik előttem az is, hogy ily határozat hozzájárulást most — mig ily intézetek felállítása katonai szempontokkal is nem indokolható, — nem nyerne és akkor még annyit sem érnénk el, a mennyit az albizottsági határozati javaslat által elérni remélünk.

Ha két külön hadseregről volna szó, a melyeknek egyike Magyarországon tartja iskoláit, a másik pedig Lajthán túl, akkor mindezen kifaka- dások a hadsereg vezetése ellen alaposak volnának; de ha elfogadtuk azon törvényes alapot, hogy a hadsereg egységes és közös intézmény, akkor el kell fogadnunk ennek consequentiáját is s ekkor egy részről követelnünk kell, hogy az, a mit a közös intézmény keretén belül a dualis- mus és Magyarország államisága megkövetelhet, mint a magyar nyelv oktatásának fejlesztése, a tankönyvek helyes szerkesztése, a tanrendszernek az országos tanrendszerrel való összhangba hozatala teljes mértékben megvalósittassék ; de e mellett el kell fogadnunk a törvényes állapot azon másik consequentiáját is, hogy ezen túl ne menjünk és hogy a hadseregnek, mint közös intézménynek, egységes voltát, a melyet ma oly annyira őriznek és a melyre talán túlságosan is féltékenyek, méltányoljuk és számba vegyük.

Én tehát a törvényes consequentiát levonva, mindaddig, mig egy külön akadémia felállítását katonai és pénzügyi szempontokkal is nem támogathatjuk, elégségesnek tartom azt, a mit a hadügyi albizottság kíván s ezért azt, a mi Grün-