A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 47 állunk, elfogadtuk a hadsereg szervezetét úgy, a mint van bizonyos politikai okoknál fogva és bármi legyen valakinek magán nézete a hadsereg mai szervezetéről, az, a ki az 1867-iki kiegyezés alapján áll, kénytelen mindazon consequentiákat elfogadni, melyek a hadsereg egységes jellege és a német szolgálati nyelvéből folynak. Ennélfogva nálunk a jelenlegi viszonyok között valóságos bűn volna minden olyan kísérlet, mely a hadsereg egységes szervezetének lazítását vonhatná maga után. De a jelen esetben erről szó sem lehet; mert először a katonai tanintézetek nem állanak szerves összefüggésben a hadsereg szervezetével, azok nem kiegészítő részei a hadseregnek; (Igaz! Úgy van!) a katonai tanintézeteknek nincsen más czélja, mint az alsóbb fokokban megadni a növendéknek azokat az ismereteket, melyek az elemi és átalános műveltség föltételei, melyekre szükségük van, hogy később a katonai szakoktatásban sikerrel részesülhessenek. De e tanterv nem is olyan, hogy lényegében különböznék a polgári reáliskolák, vagy megfelelő tanintézetek tantervétől. így tehát aki a katonai tanintézetek reformját akarja, vagy e tanintézetekbe a magyar tannyelvet akarja behozni nem érinti a hadsereg egységét vagy szervezetét mert hiszen az illető ifjú azon ismereteket, melyek a most fennálló tanterv szerint elsajàtitandôk,meg? szerezheti magának éppen úgy magyar nyelven, mint német nyelven és a hadseregre nézve tökéletesen mindegy, hogy az elemi vagy az átalános, műveltség alapját képező ismereteket minő nyelven szerezze meg az ifjú ; csak meg legyenek azon ismeretei s meg legyen az a másik föltétel is, hogy a növendék anémet nyelvetoly mérvben sajátítsa el, mint azt a hadseregben való szolgálat érdeke követeli, ([gaz! Úgy van!) De, t. országos bizottság, ha be lehetne bizonyítani azt, hogy lehetetlen más utón a magasabb tiszti képzettséghez jutni, vagy tiszti rangot nyerni, mint úgy, ha a növendék végig megy ezen tanintézeteken, vagy csak akkor képes megfelelni a tiszti minőségnek a hadseregben, ha német tannyelvű iskolákban járt: akkor én meggyőzve érezném magamat. De hiszen a most fennálló rendszer ellentétben áll ezen felfogással. Tekintsük csak, hogy mi történik a mostani rendszer szerint is a katonai alreáliskolák négy osztályában. Megtörténhetik, hogy a növendék nem az első, nem is a második, hanem csak a harmadik és negyedik évben jut oda, tehát meg van adva a lehetőség, hogy nem mindjárt az első osztályban kezdi, hanem miután már egy vagy több tanévet töltött magyar nyelvű iskolákban. De továbbá a hadapród-iskolákba való felvétel lehetséges a nélkül, hogy valaki katonai alreáliskolában végezte volna tanulmányait; igy tehát lehetséges az, hogy valaki a katonai alreáliskolákba való járás nélkül megnyeri a tiszti qualificatiót. De továbbá nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy pl. a katonai akadémiába juthasson valaki, a ki egy magyar középiskolában, reáliskolában vagy gymnasiumban nyolcz osztályt végzett ; tehát itt is látjuk, hogy a fennálló rendszer az alsóbb fokokban ma sem követeli azt, hogy valaki éppen végtől végig német iskolában végezze tanulmányait. Látjuk azt is, hogy az egyetemi hallgatók, kik mint egyévi önkénytesek lépnek a hadseregbe, letehetik a vizsgát, tiszti rangot nyerhetnek a nélkül, hogy akár gymnasiumban, akár reáliskolában, akár az egyetemen német tannyelven tanultak volna ; a német nyelvnek azon ismerete, a melyet megszereztek maguknak, tökéletesen elégséges volt, hogy a vizsgát letehessék. Világos ebből, hogy még a mai rendszer sem zárja ki azt, hogy valaki, ha magyar oktatásban részesült is, a tiszti qualificatiót és magasabb rangot megszerezze. Ennélfogva én nem látok semmi okot, hogy mi belenyugodjunk abba, hogy Magyarország területén létezzenek oly tanintézetek, melyek ellentétben állva a fennálló tanrendszerrel, tekintetbe nem véve a nemzeti szellemet, a nemzet történelmi traditióit, oly irányban neveljék a magyar ifjúságot, hogy az elidegenedjék nyelvben és érzelemben saját nemzetétől. Erre a hadseregnek a hadsereg egységes szervezetének és jellegének szüksége nincs, de a nemzet érdekeivel és önérzetével sem egyeztethető össze s azért nem járulhatok a hadügyi albizottság határozati javaslatához, mely ezt az állapotot fentartja, hanem arra kérem a t. országos bizottságot, hogy azt az indítványt, melyet előterjesztettem, elfogadni méltóz- tassék. (Helyeslések jobbfelöl.) Horváth Gyula: T. országos bizottság! Minthogy a fenforgó tárgy rendkívül nagy jelentőségű kérdéseket érint, bátorságot veszek magamnak, hogy én is felszólaljak e tárgyban és adandó szavazatomat röviden indokoljam.
