A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
48 V. ÜLÉS. Erre a legfőbb ok az, hogy az a kérd és, melyet az előttem szólott igen t. országos bizottsági tag ur megérintett, a dologgal nem szoros kapcsolatban áll ugyan, de, az én nézetem szerint is, érdemes arra, hogy a t. országos bizottság figyelmét foglalkoztassa. T. barátom előhozta beszédének indokolásában, hogy a hadsereg szervezetét és egyátalában a hadsereg egységét sem ö, sem azok. kik dualis- ticus alapon álló monarchiánk államainak ezen alapból kifolyó postulatumait megvalósítani akarják, érinteni, a hadsereg egységének felbontására, valamint arra hatni nem szándékoznak, hogy ezen egység a legkevésbé is alteráltassék. Ez nagyfontosságú kérdés, a mennyiben igen sokan a hadsereget úgy tekintik, mint a monarchia egységének kifejezését és valóban teljesen hibásan mint olyant, mely a régi centralisatio traditióit a mostani korba is átviszi. Én ezen nézetben nem vagyok. Azt hiszem, és e monarchiának legközelebbi története is tanúsítja a legkétségbevonhat- lanabbul, hogy végre valahára megtaláltatott e monarchiában az az alap, a melyen az egyéni szabadság, az állami aspiratiók fejlesztése mellett, a monarchia érdekei kellőleg megóvatnak. És ezen forma nem az a centralisatio, a mely még oly nagy szellemek vezetése alatt is, mint minő egyrészt II. József császár és másrészt hatalmas kanczellárja Kaunitz volt, megkiséreltetett és mégis meghiúsult és mely centralisatio a későbbi korban is ezen monarchiának nem erejét, hanem feltétlenül gyengeségét eredményezte, mint azt utóbb a szomorú emlékű Bach- és Schmerling- féle törekvések is mutatták. Mondom, megtaláltatott az alap : a dualisticus forma, melyen úgy az államok, mint a monarchiában lakó nemzetek saját érdekeiket biztositani tudták, de ezzel egye temben a monarchia kétségtelen érdekeit is biztositani akarták és érvényre emelték. És habár nem lehet tagadni azt, hogy a dualisticus alap a monarchiának oly erőt ad itt benn, minővel eddig — legalább a történelem tanúsága szerint — soha nem rendelkezett és habár a delegatiónak legutóbbi magatartása is tanúsította, hogy ez alapon a monarchia érdekében a monarchiában lakó nemzetek egyet tudnak érteni, és ezen egyetértésnek kifejezést is tudnak határozottan adni, mégis félreismerhetlen, hogy vannak bizonyos tendentiák, melyek úgy akarják a dolgot feltüntetni, hogy mindaz, a mi ebben a monarchiáI ban a dualisticus alapnak feltétlen conserválására. annak keresztülvitelére szolgál, mindaz a hadsereg egységének megbontására is szolgál. Pedig ez, nézetem szerint, nem úgy van. Én azt hiszem, hogy miután a monarchia ereje a dualisticus alapon nyugszik, ezen alapot nemcsak a monarchia mindkét államának, hanem a hadseregnek magának is minden tekintetben el kell fogadnia ; mert minthogy ez az alap a monarchiának erőt ad, másfelől a dualisticus alapon álló monarchiában lakó népek bizalmát maga az alap iránt és a hadsereg iránt emeli. És mert ez nézetem, én magam sem tartom azon kimutatásokat elégségeseknek, a melyek, nem mondom, hogy készakarva, de mindig flagranter azt bizonyítják, hogy teljes nem ismeréssel vannak az illetők a dualisticus alapon levő két állam jogai iránt, midőn a nyelvismeretre kimutatják rovatonként, hogy ezen vagy azon nyelvet hány ember beszéli és tudja. Hisz e kimutatás bizonyítja legpregnans.ib- ban, hogy a hadügyi kormányzat egészen más felfogásból indul ki, mint az, mely bennünket e dolog megítélésénél vezet. Itt nincs szükség bizonyos statistikai kimutatásokra azon nyelvekről, melyeket a monarchia határai között beszélnek vagy elsajátítanak, hanem szükség van a hadsereg érdekében, melynek még önmaga által is elismert igen fontos kiegészítő részét a honvédség, újabb törvényeink szerint pedig hatalmas kiegészítő részét, a népfölkelés is képezi, mondom szükség van a hadsereg érdekében, hogy e két factornak a hadseregbe való bevonása által a harczképesség tekintetében e különböző, de a hadsereget kiegészítő részek közt a kellő érintkezés lehetséges legyen, hogy az ne csak a magyar állam követelményeinek, hanem a hadsereg harcz- képességének is megfeleljen. A magyar nyelvnek a hadseregbe való behozatala és terjedése nemcsak azzal az értékkel bir, mint a többi úgynevezett » Regimentssprache c megtanítása, hanem ez a hadsereg harczképes- ségének emelése szempontjából is nagy súly- lyal bir. Nagy fontossággal bir továbbá az — s ebben némileg eltérek az előttem szólott t. bizottsági tag úrtól — hogy nemcsak az áll érdekében a hadseregnek s egyszersmind a monarchiának, hogyannak innenső felében tanittassék a magyar nyelv s annak elsajátítására mód nyujtassék, hanem
