A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1887 - hiteles kiadás (Bécs, 1887)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS 37 nagyon természetes, hogy kénytelenek voltunk a t. hadügyminister urban compromittálni s az ó kijelentésére azt a fegyvert elfogadni, melyet ö a saját felelősségére a legjobbnak mond. Ezzel azután természetes, hogy némi tekintetben eldőlt a finánciális kérdés is, mert csakugyan egy kevésbé jó minőségű fegyveil csak azért elfogadni, mert az talán olcsóbb, alig lehetne. Hozzá kell tennem, hogy ez irányban nekünk az ítélkezésre semmi reális támpontunk nem volt. Nem állott a hadügyi albizottság előtt semmi komoly, számba vehető ajánlat, mely biztosítékokkal lett volna ellátva. Tulajdonkép az egész olcsósági kérdés nem azon a körülményen fordult meg, hogy melyik fegyver szereztetik be, hanem inkább azon a körülményen, hogy ki által és miképen állitta- tik elő? És ez irányban a hadügyi albizottság megtett mindent, a mi csak tőle telt; kezébe ragadta a kezdeményezést, megadta a lehetőséget arra, hogy Magyarország területén egy fegyvergyár létesittessék, a melynek fontosságát úgy politikai, mint katonai és pénzügyi szempontokból tagadni nem lehet. Ezek voltak t. országos bizottság azon körülmények és tekintetek, a melyek szavazatunkat befolyásolták. De leginkább befolyásolta azon körülmény, hogy mi, a kik erélyes actiót sürgetünk a külföldön, ettől az actiótól a segédeszközöket nem tagadhattuk meg, ha csak magunkkal ellenmondásba jönni nem akartunk. Természetes dolog, hogy, a mi nézetünk szerint, ennek az instrumentumnak az éle nem kell, hogy szükségképen valamely más állam ellen forduljon; mi ezt tisztán azért tettük, hogy a monarchia erélyes politikájának támasza és istápja legyen. És ezzel t. országos bizottság, elérkeztem azon pontra, a hol mondókámat befejezhetem. Méltóztassék még megengedni, hogy beszédemnek két végpontját egymással összekössem. Beszédem elején azt mondottam, hogy ha a rni költségvetésünket szembe állítjuk más államok költségvetésével, azt túlságosan nagynak nevezni nem lehet. De hogy erre nézve egészen tisztán lássunk, szükséges, hogy a calculusba még egy tényezőt bevegyünk : szükséges, hogy megvizsgáljuk azt, vájjon annak a külügyi politikának, mely ezen hadseregre támaszkodik, mi az eredménye ? Mert a hadsereget nemcsak azért tartják, hogy legyen hadsereg, nem is tisztán defensiv czélokra, hanem igenis arra, hogy a monarchiának legyen nagyhatalmi állása, legyen befolyása, tekintélye és megvédelmezhesse érdekeit. Ez képezi a hadügyi költségvetés mértékét. A hol az ilyen befolyás létezik, ott a hadsereg olcsó, kifi zeti magát, még ha sokba kerül is. De a hol az ily befolyás nem létezik, ott a hadsereg drága, még ha kevésbe kerül is. És hogy ez igy van, t. országos bizottság, annak felismerésére elégséges, ha körültekintünk. Nézzük Európának akármelyik nagy államát, a hadsereg mindenütt határozott, positiv politikai conceptiónak eszköze. Németországnál még azt is ki lehet mutatni, hogy ezen nagyhatalmi állásból igen jelentékeny közgazdasági előnye van. Mindenki tudja, hogy Németország nagyhatalmi állását közgazdasági szempontból mily előnyösen zsákmányolja ki. Ha tehát mi azon kérdéssel tisztában akarunk lenni, hogy a mi hadseregünk kifizeti-e magát, akkor meg kell vizsgálnunk a mi külpolitikánk eredményét. És valójában azt hiszem, a mostani helyzet olyan, hogy erre a vizsgálatra szükség van, mert tény az, előttem hivatkozás is történt rá, hogy hadügyi költségvetésünk terhe majdnem elviselhetlen, közel húsz év alatt több mint két ezer millió forintot költöttünk a hadseregre és most is újabb nagy kiadás előtt állunk. Ilyen viszonyok között szükség van a hadügyi költségvetés legitimálására, szükség van, hogy constatáltassék az eredmény: és ha az megfelelő, akkor meg kell szavazni a költségvetést; ha nem megfelelő az eredmény, akkor reducalni kell a költségvetést, mert rósz politikát olcsóbban és kisebb fegyverzettel is lehet csinálni. Természetes, hogy én a mai napon ennek vizsgálatába nem bocsátkozom, sötjazt tartom, hogy ha a delegatio is akarná ezt tenni, bizonyos előkészületre volna szüksége; de azt tartom, nem utasíthatja el- magától ezt a kötelességet, ha csak azt nem akarja demonstrálni, hogy az országos bizottság megfelelő reális és komoly ellenőrzést nem gyakorol, a mi nélkül az alkotmány minden becs és érték nélkül van. Ez az, a mit akartam mondani, ezek után a költségvetést elfogadom. (Helyeslések.) Rakovszky István előadó: T. országos
