A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
áldozatok odáig menjenek, hogy azon szövetség végül ránk nézve gyöngeség forrásává váljék. Én nem ismerem azon szövetség megállapodásait, de az én meggyőződésem az, hogy azt soha a monarchiának egy államférfia meg nem kötötte volna és annak meghosszabbításához soha sem járult volna, ha az végül annyit tenne, hogy ennek következtében nekünk keleten érdekeink védelméről le kell mondanunk. Én nem hiszem, hogy azon szövetség ránk ilyen terhet róna. De ha akarjuk, hogy azon szövetség ránk nézve haszonnal járjon, hogy azon áldozatok, melyek netalán vele járnak, viszont compensatióval találkozzanak, hogy nyersen fejezve ki magamat, támogatásban részesüljünk, azt hiszem, meg kell mutatnunk, hogy részünkről mindenképen igyekezünk ki kerülni azon eshetőséget, melyben a szövetségből csakugyan nagy terhek hárulhatnának a másik félre is. De másrészt én nem tudnám azt a mai viszonyok közt indokolni, ha mi nemcsak a jövőre nézve, mint t. barátom kívánja, de már a múltban is azt követeltük volna, hogy a mi szavunk első sorban legyen döntő a Balkán-félszigeten. Hiszen nem titok, hogy Bulgáriában a helyzet csak ma kedvező ránk nézve és évek előtt nem volt az. Ha oly viszonyok között, midőn ott semmi hajlandóság sem volt a mi protectiónkat keresni, mi azt rájok erőszakoltuk volna és nem várjuk vala be, mig maguk kérik, hogy érdeklődjünk irántuk: nem hiszem, hogy azon eredmény, melyet most mindnyájan kedvező fordulatnak nevezünk, tényleg beállott volna. De ez a múltra vonatkozik, melyre nézve végleges ítéletet nem akarok mondani. Én csak felhoztam azt t. barátommal szemben, a ki feltétlenül pálczát akar törni az eddigi külpolitika felett, melyre nézve azt hiszem, hogy annak a múltban követett eljárásnak lehet igazolása is. Más az, nézetem szerint, a mi a jövő feladata lesz. Igenis erős meggyőződésem, hogy — és ez az, a mit a jelentésben hangsúlyozva látok s a mit t. barátom a jelentés taglalásánál sajnálatomra mellőzött — hogy mondom a jövőre nézve más politikánk nem lehet, mint a leghatározottabb pártállás a szerződések épségben tartása mellett. Ránk nézve teljesen lejárt annak az ideje, hogy bármi tekintetben engedékenységet mutassunk Oioszország iránt; lejárt azért, mert ha azt akarjuk, hogy Európában támogatásra találjunk, s hogy esetleg conflagratio esetén ne álljunk egyedül; ez csak úgy lehetséges, ha az európai népek meg van nak arról győződve, hogy a monarchia nem áll semmi titkos összeköttetésben azzal a hatalommal, mely ellen akkor érdekeinket védeni kellene. Nézetem tehát az, hogy a jövőre nézve távol tartsuk magunktól, még ama gyanú lehetőségét is, hogy mi Oroszországgal akár együttes, akár osztozkodó eljárást akarunk követni. S mert ez a jelentésben ki van fejezve, én azt elfogadom és nem járulhatok t. barátom ellenkező véleményéhez. (Helyeslés.) Elnök: [la méltóztatik belenyugodni, az ülést 15 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnöki Az ülést folytatjuk. Keglevich István gr.: T. országos bizottság! Nem volt szándékom a kérdéshez hozzá- szólani és szó nélkül hozzá járultam volna a külügyi albizottság jelentéséhez, mert habár az nem minden pontjában és nem egészen fejezi ki nézeteimet a tárgyról, de mégis annak keretén belül óhajaimnak kielégítését elérhetőnek látom. Most azonban kötelességemnek tartom szót emelni és előre is indokolni hozzájárulásomat ezen jelentéshez, szemben azon indokolással, a melylyel Apponyi Albert gróf t. bizottsági tagtársunk az ő hozzájárulását kijelentette. Feltétlen joga ugyanis, talán kötelessége is az egyes bizottsági tagnak, hogy a részletekbe menyén, nézeteinek kifejezést adjon, ha nem is ezekre kívánja alapítani bírálatát, a tények, események, a külügyi politika vezetése felett. Szükséges ez egyrészt azért, hogy az irányadó tényezőknek hű képét mutassa — a mint előbb is mondatott — azon nézeteknek, melyek a t. országos bizottság többségét uralják s hogy másrészt alapját képezze azon bírálatnak, melyet majdan talán hivatva lesz mondani azután, lia az actualis kérdések i befejezett tényékké válnak, a midőn az esemé- j nyék alapjan csakugyan végeredményes birála- í tot lehet mondani. Azt hiszem azonban, hogy I nagy óvatossággal kell eljárnia a t. országos j bizottság minden tagjának akkor, midőn nem