A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 83 csak a saját nézetét fejezi ki, hanem ha ezen nézet indokolása olyképen hangzik, mintha az már is az országos bizottság többsége által elfogadott nézet vagy vélemény lenne. Nézetem szerint, azért kell ez irányban óvatossággal eljárni, mert az itteni enuntiatiók nemcsak ezen teremben és ezen országban, hanem azon kívül is nagy hatással bírnak, a mely hatás lehet üdvös vagy veszélyes oly esetben, mint a minő a, mostani, midőn egy actualis kérdésben a legnagyobb fontossággal bir az, hogy a külügyi politika vezérlő tényezői az országos bizottság és bizonyos mértékben a parlament többségének nézetére támaszkodhatnak. Gróf Apponyi Albert bizottsági tag ur kijelentette, hogy az albizottság jelentéséhez hozzájárul azért is, mert az a külpolitikával szemben tartózkodó állást foglal el. Ezzel szemben én, már csak óvatossági szempontból is, kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én, ha csakugyan tudnék a külügyi albizottság jelentésében tartózkodó álláspontot constatálni, a mely ily módon hangsúlyozható, nem járulnék ahhoz; mert ha e jelentés ezen az alapon fogadtatnék el, akkor ez künn nem volna másképen magyarázható, mint hogy ez egy neme a bizalmatlanságnak. Részemről elfogadom a jelentést azért, mert abban nagyjából feltalálom azon nézeteket, melyekben én is osztozom, mert az nem tartalmaz feltétlen bizalmat, vagy feltétlenül helyeslő ítéletet az események felett, a melyek befejezve sincsenek, mert az csak irányadó nézeteket és óhajokat fejez ki a jövővel szemben, midőn azt mondja, hogy: >ily körülmények között, nem kételkedünk abban, hogy a külügyi kormánynak a mindnyájunk által oly hón óhajtott béke fentartására irányzott törekvéseivel mindenkor lépést fog tar tani azon erély is, a melyet a monarchia érdekeinek és tekintélyének érvényesítése körül kifejt. Ezt határozott enuntiatiónak veszem, a mely meggyőződésből ered s a mely, habár nem tartalmaz is feltétlen bizalmat, vagy helyeslő Ítéletet, nem zárja ki annak lehetőségét, hogy a jövő bírálat helyes alapokon történik. Még csak néhány részletére óhajtok gróf Apponyi Albert bizottsági tag ur indokolásának reflectálni. A mi a Balkán félszigeli és keleti politikában nekünk vindicált állandó vezérszerepet illeti, tökéletesen egyétértek előttem felszólalt bizottsági tag úrral, ellentétben az előbb kifejezett nézettel és azért csak röviden, pár szóval jelezhetem, hogy részemről egészen tévesnek tartanám azon álláspontot, ha activ vezérszerepet vindicálunk magunknak azon tartományok belügyeibenés a vezérszerepet csakis akként tartom elfogadhatónak, hogy' az európai hatalmak körében e monarchia is hozzá szól azon tartományok jogos vagy jogtalan igényeinek valósítására; és osztozom Láng Lajos bizottsági tag urnák azon nézetében, hogy azon országokban első sorban feladatunk azon meggyőződést meggyökeresiteni, hogy nekünk ott az ö rovásukra, érdekeink nincsenek, hanem vannak közös érdekeink, melyek őket előbb-utóbb hozzánk fogják kötni, de a melyek soha az ő rovásukra általunk nem érintetnek. Még egy tárgyra nézve legyen szabad megjegyzést tennem és ez gróf Apponyi Albert által említett philippopolisi eseményekre nézve a külügyministerium által elfoglalt álláspont, melyet ö nem helyesel. Én azt hiszem, ha a legitimitást — melynek bizonyos érvényesítését értettem ki szavaiból — applicáljuk, ennek nem szabad az ujabbi események dátumával kezdődnie, hauem alkalmaztatnia kell a régibb időkre is és akkor, ha elfoglaljuk azon álláspontot, hogy ama tartományok belügyeibe nem avatkozunk, azon meggyőződésre kellene jutnunk, hogy visszamenve, csak a török szultánt ismerhetjük el legitim souverainnek és az újabb eesményekre akkor nem volna szabad a legitimitás elvét, valamint azon szigorú, merev kifejezéseket sem alkalmazni, melyeket t. tagtársunk alkalmazott. Horváth Gyula: T. országos bizottság! Azt hiszem, hogy egy kérdés fölött mindenekelőtt tisztába kell jönnünk, miután az albizottság jelentésének különböző interpretatio adatik és ezen különböző intei pretatiók közt csakugyan van egy, mely helyesen értelmezi azon indokot, mely a tárgyalások folytán az albizottságot ezen jelentés szerkesztésében vezette. Azt hiszem, hogy a t. országos bizottságnak egyetlen törekvése az lehet, hogy a külügyministert a jövő politika vezetésében, a mennyiben az országos íi*
