A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1886 - hiteles kiadás (Bécs, 1886)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 73 kutatjuk, hogy Oroszország miért viselt háborút, miért nem; de végre is egy háborúnak nemzetközileg érvényes végeredménye az ezen háborút követett békeszerződésben van letéve. A győző az erősebb jogánál fogva mulé- kony előnyöket vívhat ki, de a nemzetközi jog szempontjából ezen vívmányok állandóságát csakis a békeszerződés biztosítja. Ez a jelen esetben a berlini szerződés, mely Oroszország ily kiváltságos állásáról semmit sem tud és bátran lehet hozzátenni, tudni nem is akart. Hogy ezt nem akarta, erre a sok közül csak egy közelfekvő tényt említünk, mely azt mutatja, hogy ott, a hol a berlini congressus egyes hatalomnak a Balkán-félsziget valamely részében csakugyan a többiekétől különböző kiváltságos és külön állást szándékozott megadni, ezt világosan ki is mondta. így tette ezt például a mi monarchiánkra nézve, midőn Bosznia és Herczegovina administratióját és occupatió- ját időhatár megjelölése nélkül világos szavakkal ezen monarchiára bizta. Ugyanily módon megmondta volna azt is, ha Oroszországnak Bulgáriával szemben, bármily előjogot engedélyezni kíván vala. De nem ezt tette, hanem tette az ellenkezőt. Ezen berlini szerződés, igenis szól azon különállásról, melyet Oroszország Bulgáriában a szerződés létrejöttekor tényleg elfoglalt, de csakis azon értelemben, hogy ezen különállást úgy terjedelem, mint időtartam szempontjából szűk korlátok közé szorítja, a miből természetszerűen az következik, hogy mihelyt ezen határ el volt érve, Oroszország minden különleges állása Bulgáriában megszűnt. Hogy az imént kifejtett ezen elv átalánosan elismertessék, hogy az gyakorlatilag érvényre jusson és sem egyenesen, sem holmi tekervé- nyes utakon és kerülőkön meg ne támadtassék, az monarchiánknak egyik létérdekét képezi. Midőn monarchiánk szakított azon hagyományos keleti politikájával, mely a török birodalom integritásának minden áron való fentartását tűzte ki magának czélul és ennek helyébe azon programmot léptette, hogy a kelet keresztény népeit, a mennyire ezt a nemzetközi jog megsértése nélkül teheti, szabadságukra és önállóságukra irányzott törekvésökben segítse, ezt nem holmi theoriák kedvéért tette. Ennek a politikának, a mi részünkről csak | ▲ közös ügyi országos bizottság naplója 1886. akkor van értelme, az csak akkor nem képez reánk nézve komoly veszedelmet, ha a keleti keresztény népek csakugyan szabadok és önállók, ha az általok alkotott államok valódi függetlenséggel bírnak; ezen föltétel nélkül az ő megalakulásuk nem jelentene egyebet, mint egy másik hatalomnak a mi kárunkra történő terjeszkedését, mert akkor ezen kisebb államok, mintegy amúgy is nagyon hatalmas szomszédunk előőrsei, ezen új alakjokban sokkal nagyobb veszélyt képeznek ránk nézve, mint midőn még közvetlenül a török uralom alatt állottak. Egyelőre ezen veszedelem csakis Bulgáriában nyilvánult és igy a mi ellenállásunknak is e pont felé kell irányulnia. Ez — a mint az albizottság jelentése is megelégedéssel consta- tálja — a külügyminister ur nézete is; ő sem hajlandó megengedni, hogy Bulgária, akár közvetlenül, akár közvetve orosz tartománynyá váljék. És a külügyminister ur kétségtelenül nagy érdemet szerzett magának, midőn e nézetet nemcsak magára nézve elfogadta, hanem e tekintetben teljes egyetértést tudott létrehozni monarchiánk és a legtekintélyesebb európai hatalmak között. Ezen egyetértésben látjuk a béke fentartásának egyik legnagyobb garantiá- ját, mert ennek erkölcsi súlya, reméljük elegendő leend arra, hogy Oroszországot az ellenkező irányú politikának még csak megkísérlésétől is visszariassza és igy annak anyagi erővel való meggátlása nem is fog szükségessé válni. Alkalmasint ezen egyetértésnek köszönhető az is, hogy az események meglepően gyorsan adtak igazat a külügyminister ur azon kijelentésének, hogy a Kaulbars-féle küldetés csak mulékony tünemény, mert ez csakugyan aránylag rövid idő alatt véget ért. Nem szeretném túlozni a kedvező változás jelentőségét, mely Bulgária viszonyaiban ezen orosz tábornok eltávozása által beállott, de az tagadhatatlan, hogy mig a kihívó modorú ur a bolgárok közt járt, minden órában, sőt minden perczben fenyegetett az a veszély, hogy ellenében olyasmi követ- tetik el, a mit egy nagyhatalom a maga képviselőjének személye ellenében büntetlenül meg nem engedhet; és valóban, nehéz lett volna 10
