A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

III. ÜLÉS.

13

igeu helyesen hangsúlyozta, hogy igenis kivána- tos, hogy Boszniában állandó polgári kormányzat jöjjön létre. Mellékesen megjegyzem : magam is osztozom ezen nézetben és részemről soha arra szavazatomat nem adhatnám, hogy Boszniából egy újabb katonai határőrvidék alkottassák. (Helyeslés.) Hogy minő alapokra fektettessék ezen polgári kormányzat, azt most részemről vitatni nem akarom, egyátalán nem tarthatom feladatomnak. hogy ez irányban positiv javaslatokkal álljak elő, mindazonáltal egy szerény észrevételt mégis bátor leszek koczkáztatni. Közbevetőleg említem fel, a mint fel is emlittetett, hajói emlékszem a négyes albizottságban is, részemről nem akarom kutatni, hogy Bosznia minő természetű birtoka a monarchiának, hogy gyarmat, colonia-e az, vagy nem ; de azt hiszem, leginkább hasonlít Cyprus szigetéhez, azaz körülbelől oly viszonyban áll monarchiánkhoz, mint Cyprus szigete Angliához. Legyen tehát nekem megengedve, hogy ezen furcsa országra nézve, a colonia elnevezést használhassam, hiszen minden, majdnem minden európai nagyobb állam bir ily coloniákkal. Ily természetű tartományok és birtokokban mindenütt alkalmazásban van bizonyos közigazgatási, belkormányzati rendszer a helyi viszonyokhoz és körülményekhez mérten. Ezen rendszerek közül majdnem valamennyi többé-kevésbbé helyes, vagy legalább lehet vele boldogulni, úgy a hogy, egyben azonban mindezen közigazgatási rendszer megegyezik, és ez az : hogy a legfőbb kormányzó, a kinek kezében a kormányzat minden ágának összes szálai összpontosulnak, ott a helyszínén működik és intézkedik. Bosznia az egyedüli kivétel. Ennek a legfőbb kormányzója Bécsből kormányoz, — ha és a mikor kormányoz, — Boszniát csupán csak a hivatalos kimutatásokból és felterjesztésekből, úgyszólván csak híréből ismeri, és úgy vezeti annak ügyeit — a mennyiben tudniillik vezeti — a mint egykoron a régi boldog időkben a Iíof-Kriegsratk vezéi'elte azon hadseregeket, melyek Németalföldön, a Baj na mellett, vagy Olaszországban és Törökországban harczol- tak. Ezen rendszer szerintem azon gyökeres hibában szenved, hogy merőben tarthatatlan és lehetetlen. Tarthatatlansága annyiban szembeötlő — legalább szerény nézetem szerint ha figyelembe veszszük, hogy a helyszínén működő,

a helyi viszonyokat ismerő, nagy hatáskörrel és teljes felelősséggel felruházott kormányzó, s egyebek közt ügyes és megbízható rendőrség, pótolhatná nagy részét azon hadosztályoknak, melyek most az administratio biztossága fölött Boszniában őrködni hivatvák.

Kérdés intéztetvén az igen t. közös kormányhoz, hogy hát e tekintetben mit szándékozik tenni, s mit várhatunk tőle a jövőre nézve, a válasz — hajói emlékezem — az volt: hogy igenis czéloztatnak részleges javítások, de nagyban és egészben marad minden úgy, a mint volt eddig. El lehetünk tehát rá készülve, hogy a jövőben is ugyanazon eredményekkel fogunk találkozni , a melyekkel eddig találkoztunk és én megvallom, ezen körülmény — legalább én reám

— igen nyugtalauitólag hat és nem serkenthet arra, hogy a t. közös kormány iránt bizalmamat nyilvánítsam.

S most t. országos bizottság, áttérek — egy igen rövid észrevételt teendő — magukra az igen t. kormány által követelt milliókra és ezen milliók kutforrására. (Halljuk!) Az igen t. közös kormány megszavaztatni kíván körülbelől 24 milliót feltevésre fektett számítás alapján október végéig, csapatok és erődítések számára. A négyes albizottság a maga részéről

21,700,000 frt megszavazását javasolja; a különbség tehát nem is olyan nagy. Boszniában, ha jól vagyok értesülve — és hiszem, hogy jól vagyok értesülve — talpra van jelenleg állítva 76,000, mondjuk 80,000 rendes katona; esik tehát minden 14 lakosára Boszniának egy rendes katona, vagy hogy máskép fejezzem ki magamat, minden három családra egy. Hogyha szabad itt párhuzamot vonnom, például azon eljárás között, melyet Francziaország szokott követni Algírban,

— megengedem, hogy valamint minden ily párhuzam és összehasonlítás, úgy ez is sántít, de ezt azért választottam, mert ott 1 ranczia- országra nézve a viszonyok még sokkal kedvezőtlenebbek, mint Ausztriára nézve Boszniában ;

— ha mondom — Francziaország Algírban azon arányban akarna csapatokat talpra állítani a lakossághoz mérten, mint a mi monarchiánk Boszniában teszi, akkor valahányszor Algírban egy törzs fellázad, Francziaországnak 400,000 embert kellene mozgósítania és a tengeien át