A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
14 III. ÜLÉS. Algírba küldenie, hogy a lázadást megfékezze. De még azon esetben is, hogyha Fi'ancziaország ezen luxust megengedhetné magának, talán azért, hogy a csapatokat a puskázásban és marchirozás- ban begyakorolja, ha, mondom, Francziaország ezen luxust meg is engedhetné magának, mert eszközei ezt megengedik »Weil ihn seine mittel dies erlauben«, mint a német közmondás mondja, akkor mégis azt hiszem, a mi eszközeink ilyen luxust nekünk meg nem engednének. Én a fölött ítéletet mondani nem akarok, hogy tehát voltakép fenforoghat-e annak szüksége, hogy ily nagy haderő mozgósittassék és talpraállittassék, mert erre nézve sem rendelkezem a kellő szakavatottsággal és azért azon alternatívát állítom fel : hogy volt-e erre szükség, vagy nem ? Ha nem volt erre szükség, akkor méltán vád érheti a t. kormányt az iránt, hogy pazarul bánt az emberekkel és pazarul költekezett. Ha pedig csakugyan szükség volt a nagy haderő talpra állítására, akkor mihamarább ki fog merülni mindkét állam áldozatkészsége és áldozatképessége, az occupatio fentartása pénzügyileg fog lehetetlenné válni, s a kormány eljárása azon jó barátok malmára fogja hajtani a vizet, kik Bosznia birtoklása után epekednek. Minthogy pedig a közös kormány működésétől nem várok jót és üdvösét a jövőre nézve és ezért én a bizalmatlanság alapján a bizottság jelentését el nem fogadom, a kormánynak rendelkezésére nem szavazok meg egy árva fillért sem és csatlakozom azon határozati javaslathoz, melyet Szilágyi Dezső t. barátom terjesztett elé. Szécsen Antal gr. : Az albizottság által indítványozott törlést csak akkor fogadhatnám el, ha a hadügy minister vagy a kormány a törlésbe beleegyezik és kijelenti, hogy a kitűzött czélt mindemellett elérheti. Ha az albizottság a törlésnél abból indult volna ki, hogy az ország e két milliót el nem bírja, vagy hogy ez a pénzügyi rendezés kezdeménj-ezése : érteném a törlést s ha a kormány kijelentené, hogy habár nagyobb összeget tartott is szükségesnek, de erre is rááll : ebben is megnyugodnám, de azt mondani, hogy a kitűzött czélt elérendőnek véljük, azonban a a kívánt összegből törlünk, mert az általa előadott létszám, mely a keresztülvitelre szükséges, talán egy kissé nagy, nem más, mint teljes megzavarása az alkotmányos és politikai állásoknak és a kormány teendőinek felelősség nélküli átruházása a delegati óra. A helyes eljárás, véleményem szerint az, hogy a képviselőtestületek vagy megszavazzák vagy megtagadják, a mit meg- szavazandónak vagy megtagadandónak vélnek, s a kormány a maga részéről tudni fogja, hogy minő állást foglaljon el a megszavazás vagy megtagadás esetében. De hogy a törvényes, az alkotmányos testületek a kormány által kijelölt czélt a magukévá tegyék s azt magukénak vallják, de e mellett azokat az eszközöket, a melyeket a kormány szükségesnek tart, a maguk részéről úgy bírálják meg, hogy ezt olcsóbban tehetjük, főleg ha okoskodásuk biztos alapokon nem nyugszik, hanem csak feltevéseken alapuló nézetekből indul ki : ezt a magam részéről el nem fogadhatom. Nem tagadhatom, hogy azokat az indokokat, a melyekből a négyes albizottság többsége a törléseket inditványozhatóknak vélte: teljesen értem és méltánylom, mert érzem, hogy szüntelenül ismétlődő oly áldozatokkal állunk szemben, a melyek az ország erejét nagy mértékben veszik igénybe, s a melyekre nézve a kellő világosság, a kellő megnyugtatás az országra nézve hiányzik. Nem osztozom azok véleményében, kik azt hiszik, hogy a politikában a mnltra visszatérni, a múlt eseményeit és intézkedéseit birálni nem lehet vagy nem kell : hogy mindaz, a mi e tekintetben történik, recriminatiónak tekintendő, mert a múltnak felemlitése és megbirálása sokszor a jelennek helyes felfogására múlhatatlan feltétel. A jelen pillanatban azonban én sem látom szükségét ép úgy, mint az előttem szólt, hogy az occupatio keletkezésének történetére és részleteire térjek át, mert e kérdés tisztázásának szempillanata vagy nem érkezett el, vagy annak opportunitása általunk helyesen nem indokolható. Egyedül azt vélem megjegyzendőnek ezen nézetem indokolására, hogy a boszniai occupatio azon alakban, a melyben történt, nézetem szerint nemcsak politikai irányzatnak vagy czélnak, hanem politikai situatiónak is volt kifejezése. Ezen szempontból a situatio a maga fővonásaiban nem változott s mert nem változott; annak megítélése, hogy mikor ér el azon idő, midőn annak megváltoztatása veszély
