A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

40

ív. Clés.

Midőn ezt ismételten tenni akarom, mindenekelőtt azt kivánom megjegyezni, hogy én a magam részéről soha rósz néven nem veszem azt, sőt igen helyes eljárásnak tartom, ha az is, ki valamely törvény létrejöttét ellenezte, ha egyszer a törvény meg van alkotva, arra hivatkozik és annak épségben tartását kivánja. Kénytelen is vagyok egy országgyűlési volt párt ellen emelt azon vádat, mintha az ellenzéki korában más eljárást követett volna, minden előtt visszautasítani. A magam részéről kész vagyok azon t. bizottsági tag urnák, ki a pártot ezen váddal illette, országgyűlési naplókkal igazolni, hogy én is hivatkoztam akárhányszor azon törvényre, a melyet, mig törvény nem lett, minden erőmből elleneztem. Csakhogy egy különbség van és ez az, hogy én azon törvényből csak azt akartam kiolvasni, a mi benne vau, a t. bizottsági tag urak pedig azt is ki akarják olvasni, a mi nincs benne. (.

Derültség.)

Áttérve magára a dologra, az előttem szólott t. bizottsági tag úr azt mondotta, hogy az, hogy az építkezések a két törvényhozás elébe tartoznak, onnan is kiviláglik, mert átalában középit- kezésekről van szó és nem vétetnek ki a hadügyi épitkezések. Először is, ha az ember akarna, lehetne okoskodni a felett is, hogy középitkezések alatt mik értendők, de erre a térre most a magam részéről menni nem akarok. Igen jól tudom, hogy állíttatnak fel Magyarországon is katonai elhelyezésre és igy közczélra szolgáló épületek, de azokat oly értelemben nevezni, a mely alatt rendesen a középületeket szoktuk nevezni, nem szokásos. Erre azonban nem fektetek súlyt, hanem igenis fektetek arra, hogy a hadügyi, a katonai megszállásra szükséges dolgok iránt a törvény kivételeket nem tesz azért — és itt fogok még a vasutakra reflectálni — mert abból a tekintetből kellett kiindulni, hogy az, a mi csakugyan hadászati és az occupatio fentarthatása czéljából ok- vetetlenül szükséges, ezen törvény megalkotása előtt is, azóta is mindenki által oly valaminek tekintetett, a mi — ha valami — csakugyan közös kiadás és igy a delegatio elé tartozik.

Nem lehet itt az analógiát a vasutakra rávinni azért, mert a vasutak oly ügyek, melyek a monarchia két államában is, pl. ha szintén hadászati szempontból szükségesek is, mindenik

állam által saját erején, nem pedig a közös budget terhére építtetnek.

f

En biztosithatom a t. bizottsági tag urakat, hogy a magyar országgyűlés hatás-és jogkörének megóvása bizonyára fekszik annyira szivemen, mint nekik; de én egyátalában minden jogkört respectálni akarok. Nincs itt kényelmi kérdésről, vagy az összeg veszélyeztetésének kérdéséről szó, mert ezen szempontból, még ha a veszély léteznék is — a mi pedig ez esetben bizonyára nem létezik, ha a törvényhozás elé menne is a dolog — az nem szolgálhatna indokul arra, hogy a delegatio hatáskörét a törvények és a kifejlett gyakorlaton túl terjeszteni akarjam; de viszont sem a magyar törvényhozásnak, sem Magyar- országnak, sem a monarchiának nem fekszik érdekében, a nélkül, bog}- ezt törvény szerint tenni kelljen, ha nem lehet is mondani, hogy minden complicatiót magából kizáró eljárási módozatunk még újabb complicatiókkal nehezittessék és sok esetben majdnem sikertelenné tétessék.

Én tehát a magam részéről teljes nyugalommal az iránt, hogy itt sem competentia megsértésről, sem mesterséges törvénymagyarázatról nincs szó, igen kérem, méltóztassanak a most megpróbált mesterséges törvénymagyarázattal szemben ezen ügyetadelegatiók jogkörébe tartozónak kimondani és azután a felett érdemleg határozni. (Helyeslés.)

Pulszky Ágost: T. országos bizottság! Legyen szabad a t. ministerelnök úr okoskodásával szemben, a melylyel az országos bizottság competentiáját e kérdésben bizonyítani iparkodott, egy kissé critica alá vennem és minden előtt azon tételt taglalnom, a melynél fogva úgy látszott, mintha az illető t. bizottsági tag urak ugyanazon szempontból vélnék megítélendőnek úgy az országgyűlés, mint a delegatio competentiáját. Engedelmet kérek, a delegatio competen- tiája határozott, részletes törvények által van megállapítva, a mint azt Szilágyi Dezső t. barátom kifejtette. Épen azért mert nem önálló, hanem átruházott hatáskörrel bir, szigorú, szószerinti és a megállapítások szellemében való értelmezéssel magyarázandó. Az országgyűlés hatásköre ellenkezőleg kiterjed mindenütt oda, a hol más intézkedés azt határozottan meg nem szorítja. Mig tehát a delegatio hatásköre egyátalá-