A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

2 6

III. ÜLÉS.

méltóztassanak meghallgatni. ( Halljuk!) Minden- előtt megkívánom jegyezni azt. hogy abban, a mit t. barátom Andrássy Gyula gróf felmutatott, hogy Apponyi gróf ezt vagy azt nem veszi tekintetbe, ezt vagy azt nem gondolja meg, — nem volt irányában egészen igazságos, mert Apponyi gróf mindezeket jól tudja, de neki a most fenforgó vág}- ehhez hasonló kérdésekre nézve csak egy álláspontja van és ez az, hogy az occupatiót ő becsüli legtöbbre, mert az occupatio előtti állapotokat özönvíz előttieknek tekinti, melyek elmosattak, és minden hiba az occupationál kezdődött. Ha tehát valaki egyszerűen ez álláspontból indul ki, igen természetes, hogy bármennyire tudja az előzményeket és más államok viszonyait, azokat előtte az özönvíz, az occupatio, egy perezre legalább elmossa.

Mielőtt különben a t. bizottsági tag úr előadására egy pár igen rövid megjegyzésemet megtenném. egyet kívánok kinyilatkoztatni, a mi azt hiszem, hogy a t. bizottsági tagok tán min- denikének helyeslésével fog találkozni, és ez az, hogy többen beszéltek a bizottság tagjai közül, tán más alkalommal magam is, szláv mozgalomról és a szlávok elleni óvakodás szükségéről. {Halljuk!)

Én azt hiszem, hogy valamint én legalább azt teszem fel — mások is, nem indultak ebben az egyes szláv törzsek iránti ellenséges indulatból, hanem azt hiszem, a magam részéről legalább kijelentem, hogy én a saját egyediségemben megmaradni akarok és magamat annak korlátái közt tartom, — minden szláv elem iránt rokonszenvvel viseltetem.

Az, a mi iránt elenszenvvel, és ha kell, ellenséges indulattal vagyok, az a pánszláv irány, mely más nemzetek feje fölött a szláv fajokat egyesíteni akarja, megölve még az egyes szláv fajok szabadságát is! {Elénk helyeslés.) Ennek kijelentése után, kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy az, a mi Apponyi egész beszédén végig vonult, a mit egyébiránt beszéde végén egész őszinteséggel meg is mondott, az, hogy ő tudja, hogy felszólalásának egyéb gyakorlati haszna nem is lehetett, de ő rá akart mutatni még egyszer a nemzet előtt, hogy mely államférfiakban bizzék és melyekben ne bízzék.

En azt hiszem és úgy tudom, hogy ha egy

beszéd objectiv indokokból kiindulva subjectiv támadással végződik, még ha a támadás tulerős vagy igazságtalan is, hatályos; de ha a subjee- tivitas annyira uralkodik rajta, hogy nemcsak kilátszik, de önmaga is bevallja, hogy czélja subjectiv volt , azon beszéd ugyan minden higgadtan gondolkozó előtt semmivé lesz téve. ( Tetszés.)

De meg kívánom jegyezni azt is, hogy a t. bizottsági tag úr épen nem tette, a mit beszéde czéljául kijelölt, mert oly államférfiakra, a kikben nem kell bizni, rámutatott, de olyanokra nem mutatott, a kikben bíznia kell a nemzetnek. Ezt be fogom bizonyítani. (Halljuk !) Azt mondja a t. bizottsági tag, hogy az occupatio oka mindennek; e miatt kell most 8 millió; majd később isten tudja mennyi.

Mellesleg megjegyzem, hogy azon politika, melyet az occupatio idején a t. bizottsági tag úr kívánt, talán évi kamatokban emésztette volna meg azt, a mit eddig az occupatiora tőkében elköltöttünk. {Helyeslés.)

Azt mondja Apponyi, hogy azon államférfiakban, kik az occupatio politikáját vezették és a pártban, mely azt támogatta, nem lehet bíznia a nemzetnek. De hát kiáll azokkal szemben? azok, kik az occupatiót nem intézték és nem helyeselték. És mit állít a t. bizottsági tag úr? Azt, hogy miután az occupatio már megvan, hogy azon bajok,melyeket okozott, nagyobb mérveket is öltenek, csak egy módja van a segítségnek, melyet Keglevich ajánlott, de az is problematicus ; erre azonban azt mondom neked nemzet: én az occupatiót sem nem intéző, sem nem helyeslő állam- férfiú, hogy habár ez problematicus is, de neked nemzet nincs hozzá sem anyagi, sem phisicai erőd. Azt gondolja tán a bizottsági tag úr, hogy a nemzeti bizalom ébresztésére ez elég ?

Vagy talán azokat kell-e a nemzetnek bizalmával megajándékoznia, kikigy szólnak: itt van a baj, egyetlen problematicus mód vau a menekülésre, de te annak megtehetésére gyenge vagy ; a minek következménye az : add meg magad sorsodnak és pusztulj el ! Ismétlem, a bizottsági tag úr igyekezett kimutatni, hogy azokban nem kell bizni, kik az occupatiót csinálták, de t. országos bizottság, azt csakugyan nem lehet kívánni,