A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1882 - hiteles kiadás (Bécs, 1882)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
hogy a nemzet azokban hízzék, kik a létező bajok közt azt mondják : menekülési utad nincs! ( Tetszés ) Megengedem, lehet valami nagyszerű a kétségbeesés politikájában s abban a politikában, midőn egy hazafi hazája sorsa felett kétségbe esve önmagát is feláldozza; de bár meghajtom az ily históriai nagyság előtt, mégis azt hiszem, hogy a nemzet sorsát nem azokra kell bízni, kik magukon kezdve azt mondják a nemzetnek: neked pedig el kell pusztulnod; hanem azokra, kik azt mondják : bajok és nehézségek vannak, de egyesült erővel diadalmasan ki fogunk bontakozni ! {Elénk helyeslés.) Különben t. bizottság, a tárgyilagos ellenvetésekre annyira megfeleltek az előttem szólották, hogy én azokra felelni nem érzem magamat hivatva. Azt, a mit a szláv nemzetiség szempontjából megmondani akartam megmondtam ; most pedig igen nagy nagy öröm mel várom, hogy, minthogy maguk a bizottsági tag urak a gyakorlati eredményt abban keresik hogy rámutassanak, kikben lehet és kikben nem lehet bízni, miután legalább saját nézetök szerint az egyiket megtették, ha holnap a vita foly- tattatik, mutassanak rá azokra is, a kikben a nemzetnek bíznia lehet. {Élénk helyeslés és derültség.) Apponyi Albert gróf : Nem tudom, hogy személyes kérdésben, vagy pedig épen félre magyarázott szavaim helyreigazítására, adott jogomnál fogva szólaljak-e fel; mert azon joggal melyet a delegatio házszabályai adnak, hogy minden tárgyhoz kétszer lehessen hozzászólani, ezúttal élni nem akarok, a nélkül, hogy ezen jogról, még erre a discussióra is végkép lemon dani kívánnék. Tehát félremagyarázott szavaim helyreigazítása végett vagyok bátor szót emelni. Az igen t. ministerelnök úr nekem azt a felfogást tulajdonította, mintha én — a jelenleg llerczego- Vinában mutatkozó bajok maradandó természetű kútforrására utalva és arra mutatva, hogy ily bajokkal küzdeni fog kelleni, bármely részletes rendszabályok létesittessenek ott, az évek, talán évtizedek hosszú során át, — azzal a nemzet felett a vészharangot húztam volna meg és mintha igy szóltam volna a nemzethez : »Bajaidon segíteni nem lehet, tehát pusztulj nemzet — a mi semmi esetre sem czím a bizalomra. Megengedem, hogy egész felszólalásom tartalma és czélja ez volt; hanem én azt mondottam, hogy bajokkal a megszállott tartományokban mindig fogunk küzdeni. Azon felfogás ellen, mintha akar a monarchiának, akár a nemzetnek ereje nem lenne elégséges arra, hogy ezen, bár folyton megújuló bajokat elviselhesse, ezen felfogás ellen nekem — ha azt más valaki hozná fel — a legerélyesebben tiltakoznom kellene. Én nem hoztam fel és azért nem is azt mondottam és nem is azt óhajtottam mondani a közvéleménynek , a mennyiben az csekély szavamat figyelemre méltatja : tehát pusztulj nemzet, miután ott bajok vannak. De azt akartam és azt mondom ma is: tehát ne bizd sorsodat jövőben azon férfiakra, kik ezen terheket, melyeket bár elbírsz, de súlyosan fogod érezni, váll a idra rakták. Különben más helyreigazítással tartozom a ministerelnök urnák. 0 azt mondta, hogy az én felfogásom szerint minden baj és hiba az occupa- tiónál kezdődik. Nem, t. ministerelnök úr! Én ezen felfogásban — még specialiter a keleti politikára nézve sem osztoztam soha, sőt ennek ellenkezőjét vallottam, ki is fejtettem országgyűlésen, a delegatióban. De ha az igen t. ministerelnök úr megnyugtatására szolgál, készségesen elismerem, hogy ő az occupatio előtt is elkövetett sok és súlyos hibát. Ezen helyreigazítás után több hozzáadni valóm nincs. Keglevicli István gr. : Részemről, t. országos bizottság, azon nézetben vagyok és voltam, hogy azon eljárás, hogy a magyar ministerek active részt vesznek a bizottság tárgyalásaiban, egészen helytelen és ennélfogva részemről ezen nézetből kiindulva, soha arra, a mit a magyar minister urak egyike az általam nyilvánított nézetekre nézve mondott, nem fognék válaszolni, valamint azokra sem fognék reflcctalni, a miket előadott. De azon egy nyilat, melyet a ministerelnök úr hazafelé lovagolva szives volt ellőni, bátor vagyok és kötelességemnek tartom felfogni, midőn azt mondta, hogy elvarja, hogy a tanácskozások folyamán azt fogjuk bebizonyítani a megszavazás vagy meg nem szavazás által, hogy kihez van bizalmunk. {Közbeszólások: Nem mondta !) Tisza Kálmán magyar ministerelnök : Nem azt mondtam !
