A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VI. ÜLÉS.

103

Az egyik ok, a miért rövid lehetek, az hogy én is tökéletesen osztozom abban, a mit Szilágyi t. bizottsági tag úr mondott — és a mi iránt elhatározott szándékát ép úgy, mint Apponyi gr. úr is jelezte — hogy akármi történjék a közös kormány részéről a dele- gatióban, azért a monarchia két államának kormánya — mindenik saját törvényhozás, előtt ezen kérdésben — a mint ő magát kifejezte — feleletre vonható lesz. Biztos kilátásával tehát annak, hogy ez meg fog történni, sőt biztos jelzése után annak is, hogy ott a hang is másforma lesz — a miben nem kételkedem egy perczig sem — (Derültség) én — mondom — itt szorítkozom a legszükségesebbekre. És szorit- kozhatom annyival is inkább, mert legnagyobb részben azokra, a mikre felelni kellett, a t. közös pénzügyminister úr a feleletet megadta.

Ha mindazonáltal ezen rövid felszólalásomban az 1880: VI. t.-czikkre reflectálok, teszem ezt azért, hogy röviden elmondjam, hogy felfogásom szerint mi annak czélzata, a mely irányban hogy erőt ad, nem egyszer kétségbe vonatott, de a melylyel csakugyan bir, a melyen túlmenővel azonban nem bir.

Czélzata volt a törvényben intézkedni, hogy az occupált tartományokat ki administrálja és megmondja: a közös ministerium; czélzata volt továbbá az, hogy nagyobb garantiával bírhassa a monarchia két állama kikötni azt, hogy fontos elvi intézkedések a monarchia két állama kormányainak beleegyezésével hozassanak és még ezen túl — a két államnak nagyobb garantia nyújtása szempontjából — kimondatott az is, hogy ha az administratió költségein kivül még pénz kéretik, ott már ne legyen elég a három kormány egyetértése sem, hanem ott a monarchia két államának törvényhozásához kelljen fordulni. Ez az, a mi törvényben valóban benn van; ez az, a miért ezen törvény alkotmányos szempontból garantiákat adott — bár annak idejében tagadtatott — ; de többet e törvényből — azt hiszem — kiolvasni, kimagyarázni, nem lehet. Ép azért határozottan ki kell mondanom a magam részéről is azon nézetemet, hogy ezen törvénynyel az, hogy az ujonczozási, vagy a véderőre vonatkozó, ideiglenes rendelet kiadatott, ép úgy nem ellenkezik, mint nem ellenkeztek azon többi ilynemű

rendeletek, melyek a kormányzatnak más ágaiban kiadattak és a minőknek kiadása nélkül — csakugyan igaz — hogy Boszniát és Hercze- govinát kormányozni lehetetlen lett volna, a mely rendeleteknek köszönhetjük azt, hogy még at. bizottság ellenvéleményű tagjai is elismerték, hogy Bosznia administrátiójában előhaladás, javulás szemlélhető, mert azon rendeletek nélkül az elöhaladást szemlélhetni nem fogták volna.

Apponyi gr. bizottsági tag úr okoskodását azon nyilatkozatra alapította, melyet — mint igen helyesen mondá — a négyes albizottságban úgy t. barátom a közös pénzügyminister úr, mint én is tettük. Azt mondja, hogy az első, a mit mi megnyugtatásul felhoztunk, az volt, hogy hisz, ha pénz fog követeltetni a monarchia két államától, akkor természetesen a törvényhozáshoz kell fordulni és azt mondja utána : igen ám, de akkorra már meg lesz teremtve a kényszerhelyzet, akkor már meg lesz azon nagyszámú csapat, mely miatt a pénz kell ; akkor már mit fog tehetni a két törvényhozás és hogy ez, nem emlékszem a szóra, melyet használt, de értelme az volt, megkerülése, kijátszása az alkotmányosságnak.

T. orsz. bizottság! Ha bármelyikünk úgy mondotta, vagy úgy értette volna, hogy mikor már zászló alatt lesz az a 12—30,000 ember és a pénz már kell, csak akkor kell majd a törvényhozásokhoz fordulni, akkor igazsága volna ; de én szerintem a törvényhozások elé kell menni, már mielőtt felállittatik az a mennyiségű csapat, mely miatt a pénz kell.

Ez pedig nem kényszerhelyzet teremtése ; ez nem kijátszása az alkotmányosságnak, mert a szükséges pénz megtagadása lehetetlenné teszi a terjeszkedést, — egy szóval azon mód, a melyen ily dolgot, mióta alkotmányos fejlődés van, mindig megoldani szoktak. És minél inkább azt hiszi valaki, hogy Bosznia jövedelmei igazán most sem fedezik Bosznia kiadásait — az occupationális seregtől eltekintve is, — annyival inkább nyugodt lehet alkotmányos szempontból, mert annál hamarább, gyorsabban és a csapatoknak annál kisebb száma mellett fog bekövetkezni az, hogy a törvényhozásokhoz kell fordulni.

Azt mondja továbbá a t. bizottsági tag ur,