A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1881 - hiteles kiadás (Bécs, 1881)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
42 V. ÜLÉS. lanul emelkedni fog a hadügyi költségvetés, és hogy minden arra irányzott remény és biztatás, hogy a hadügyi költségvetés bizonyos színvonalon megmarad és tovább fejlődni nem fog, hiú reménykedés és hiú biztatás. Azt hiszem t. orsz. bizottság, hogy ez úgy a költségvetésből, mint az előttünk fekvő jelentésből is kitűnik. Midőn ezen jelenség okait kívánom megvizsgálni : lehetetlen szem elől téveszteni azt, hogy e fordulat a monarchia hadügyi politikájában tényleg összeesik a monarchia politikájában beállott fordulattal. Igen jellemző, hogy mig a monarchia szorosan azon politika terén maradt, a melynek az 1867-iki kiegyezés volt a kifejezése és állandó talaja, addig a hadügyi költségvetés egy bizonyos keretben mozgott, habár azt az utóbbi években tagadhatatlanul és mindinkább kitöltötte. Azon pillanatban azonban, melyben a monarchia külpolitikája, habár csak bizonyos fokig terjedő terjeszkedés sziliét öltötte magára : beállott egyszersmind a mesterséges védelmi eszközök megszerzésének szüksége, a melyekre senki sem gondol, és a melyeket senki sem várt a monarchia erejétől azon évek alatt, a melyek ezen eseményt megelőzték. E két tény kapcsolata jellemző egyszersmind arra vonatkozólag is, hogy a költségek és kiadások szempontjából a politika ezen változásának következtében minő kilátások nyílnak. Ha maga a rendes költségvetés 92 milliót tüntet fel akkor, midőn még nem oly sok évvel ezelőtt a 80 millió, mint maximum volt szem előtt tartva : akkor el kell ismernünk, hogy ugyanazon okok hatása folytán, a minek következtében a 80 millió 92 millióra emelkedett, a 92 millió valószínűleg 100 millióra fog emelkedni és a rendes szükséglet a száz millión alól nem fog megállapittatni. Különösen kétségtelen ez akkor, ha szemügyre veszszük, hogy a rendkívüli megtakarítások rendszere, a mely eddig kisegitökint igénybe vétetett, a hadügyi kormányzat részéről lassan lassan elhagyatik. Mig 1879-ben, 1880-ban és 1881-ben az administrativ megtakarítások czímén mindig tetemesebb összegek vonattak le a rendes szükségletből: most azt tapasztaljuk, hogy ezen összegek oly telemes fogyatkozást mutatnak, a mely előreláthatólag a költségeknek még nagyobb emelkedését, illetőleg a megtakaritásoknak még nagyobb fogyatkozását idézendi évről évre elő, mert ezen megtakarítások legnagyobb része oly rendszabályok következménye, a melyek nem a mostani delegatio által és nem a közös hadügyminis- terium indítványára állapíttatnak meg, hanem a melyek a tavalyi delegatio által sürgetett és a közös hadügyministerium részéről is elfogadott rendszabályok kihatásakép jelenkeznek. Nevezetesen azon körülménynek, hogy 1881. évben őszszel öt egyén szabadságoltatott századonkint, nemcsak az 1881-iki, han£m az 1882-ikibudgetre is van hatása, mert a szabadságoltak szabadságon maradnak egészen márcziusig, mivel ezek időközben alig hívhatók be. Ezen tavaly eszközölt rendszabály hatása érezhető az idén és azon 800,000 írtban van, mely az idén, administrativ megtakarítások czímén jelentkezik. Ha 1882. őszén új szabadságolás nem történik : ennek következménye az lesz. hogy 1883-ban a budgetböl az 1882-ikinek megfelelő ezen megtakarítás elmarad, és a budget nemcsak azon 310,000 írttal emelkedik, a menynyibe a nem szabadságolt egyének ellátása okt., nov. és decz. havában kerül, hanem azon másik 310,000 írttal is, a mibe az ellátás 1883. jau., febr. és márcz. havában fog kerülni. És ha ezen administrativ megtakarítás »auf dem Aussterbe Etat« van helyezve: az egy, legfeljebb két budget periodus alatt teljesen meg fog szűnni. E körülmény maga előreláthatólag egy millióval fogja a rendes költségvetést emelni. {Úgy van!) Azonban nem egy jel mutat arra, hogy a költségvetés emeltetni fog. Nem mondhatnám, hogy az egyes tételek közül, a melyek az emelkedést okozzák, bármelyik is végleges jelleggel bírna, vagy magában nem volna kellőleg indokolható. Elismerem, hogy minden egyes tétel, a melylyel mint emelkedéssel találkozunk, magában indokolható ; de a tételek összege és végeredménye azután oly képét tünteti fel ezen költségvetésnek és egy oly quolát helyez kilátásba, a mely oly fenyegetóleg nehezedik a magyar pénzügyi viszonyokra, hogy valóban nemcsak aggodalmat és gondot okozhat nekünk, a mint ezt az előadó ur jelentésében kifejtette, hanem annak gyakorlatilag megtelelni bármely
